Egyesítsük blogjainkat!

Mármint csak én az enyémeket :)

Némi gondolkodás után úgy döntöttem, sok nekem öt blog, és ha tartom magam az eddigiekhez, akkor a harmadik gyermekemnek is kéne egy külön blog, hat meg már pláne sok. És a gyerekes blogokat nem is lehet igazán különválasztani, még Marcit és Regőt úgy-ahogy sikerül, de az se az igazi, de a két kicsit szerintem biztos nem lehetne, meg azért a három gyereket se szívesen már. A könyves, kreatív, kertes blogokkal meg egy csomószor elmaradtam, amit nem vesz jól a lelkiismeretem... szóval ha most mindent egyben írok, abban biztos mindig lesz olvasnivaló.

A meglévő blogokat nem zárom be, nem törlöm, a mostani helyükön olvasható lesz mindegyik, nekem is biztosan hasznos lesz ezt-azt visszakeresni.

Várok szeretettel mindenkit itt: http://egyboszorka.blogspot.com/

Jajj de szép lett a kert :)

Írogathattam volna korábban is, hogy na, most kigazoltam a hagymákat, na most a répákat, de még egy kicsi visszavan... de ennek valahogy nem láttam sok értelmét.

Viszont Marika néni a múlt héten azt mondta, hogy jaj ő segített volna ám, csak úgy gondolta, hogy biztos rossz néven veszem... Hát, amikor nagyon ment nekem is, akkor tény, hogy zavart, ha néha belekontárkodott a munkámba, de ez nem az az eset lett volna... viszont most mondtam neki, hogy ne fogja vissza magát, és gazolt is, hálás is vagyok érte! Közben én is folytattam, és ma Péter is nekidurálta magát, az eredmény: olyan szép a kertem :)

Most úgy néz ki - indulás a belső szélétől a szomszéd felé - hogy kezdődik a tűzbabbal, aztán 4 sor zöldbab és 2 sor uborka, amik igen szépen nőnek, majd egy fűnyíróval lenyírt terület, aztán a padlizsánom, a maradék paradicsomok, amiket a múltkori bejegyzésnél ültettem ki, aztán Marika néni ismeretlen palántái, amiket a szomszéd nénitől kapott, és most már kezdenek alakot ölteni - az egyik sor kelkáposzta lesz, a másik talán brokkoli vagy kelbimbó - még egy lenyírt rész, majd az én nagy paradicsomjaim, paprikáim és karalábéim, némi kaporral, aztán megint egy lenyírt rész, utána a répa, lilahagyma, fokhagyma, vöröshagyma, fehérrépa felváltva, végül a borsó helye, amit Péter nemsokára felrotál, utoljára pedig az eper. Mennyivel jobb ránézni, mint még tegnap is, és mennyivel könnyebb lesz innentől karbantartani!

Közben azért nem lustálkodtam, egyrészt mert én is gazoltam, másrészt mert eddig 9 üveg cseresznyebefőtt, 6 üveg meggylekvár és 19 üveg sárgabaracklekvár van a kamrában, ezeket pedig le is kellett szedni, meg a málnát is közben, csak abból nem sikerült befőzni, mert mindig előbb elfogyott nyersen, illetve egy málnahabos torta készült még.

Paradicsom és padlizsán

Csak hogy látsszon, hogy haladok, ma kiültettem a többször emlegetett, első ültetésnél kis satnyának megmaradt, azóta az ablakban hatalmasra nőtt paradicsom- és padlizsánpalántákat. Volt pár maradék paprika is, de a fentiek élveztek prioritást, így a paprikák és még egy-két paradicsompalánta most is kimaradt, de Marika néni lehet, hogy kiülteti őket holnap.

Míg dolgoztunk Marcival, megint beszólt most egy másik szomszéd (a zöldségeskerthez közeli szomszéd egy négylakásos társasház) hogy nem akarom-e kiirtani a parlagfüvet. Még mindig igaza van, de már rosszulesett, beosztották, hogy mikor ki szól érte? Mondtam neki, hogy dehogynem, már elkezdtem, folyamatban... megmagyaráztam, hogy nem kaszálhatom, mert ott a vetés, kézzel szedem. De tegnap sokat haladtam, meg ma is a palánták helyéről irtottam, szóval láthatnák is azért, na.

A hobbikertész visszatér

Igen, igen! Úgy tűnik, kezdek önmagam lenni, és lassan-lassan megjön az erőm a gyomláláshoz is. Nagyon elhanyagoltam szegény kertemet az utóbbi időben, meg is látszik rajta: már szólt a szomszéd, hogy vágjuk már le a parlagfüvet. Csak azt nem tudta, hogy az nem egy üresen hagyott rész, amit benőtt a parlagfű, hanem a répa- és hagymaágyásom... így még cikibb. Szóval a múlt héten végre volt energiám nekilátni, és most már a répa, a fehérrépa és néhány sor hagyma ki van szabadítva a gaz és a parlagfű alól. Ma délután a másik oldalról akarok támadni, kigazolni vagy megkapálni a paradicsomot, paprikát, és felkapálni egy akkora helyet, ahova ki tudom végre ültetni az ablakban maradt paradicsomokat, paprikákat és a padlizsánt. 

Közben azért csináltam is ezt-azt: készült 9 üveg bodzaszörp, 9 üveg cseresznyebefőtt, azt hiszem, 5 üveg eperlekvár, és a borsó felét is leszedtem-eltettem, az is egy gaztalanított rész a kertben. A másik felét Marika néni szedte le, el is tette, nagyon hálás vagyok érte.

Közben kikelt a zöldbab, a tűzbab, az uborka, nőnek a paradicsomok, paprikák, érik a meggy, a málna, szóval erősen benne vagyunk a befőzőszezonban, és most már folyamatos lesz: a meggy után jön a sárgabarack, aztán az alma-körte, szilva idén nemigen lesz, ez ilyen hullámokban megy: tavaly meggy és barack nem volt, szilva sok, tavalyelőtt és idén meg fordítva. Nem is baj, hogy nem egyszerre van sok mindenből :)

Gyíkocska

Lehet, hogy sokaknak furcsa vagyok, de régóta szerettem volna már közelről fotózni valami kertünkben élő állatot, madarat, bogarat, sünit, lepkét, bármit. Annyian vannak, de persze általában nagyon fürgék, és az én kis fényképezőgépem nem alkalmas rá, hogy elkapjon ilyen pillanatokat. Tegnap viszont találkoztam egy gyíkkal, aki olyan közel engedett magához, hogy több fotót, sőt egy videót is sikerült készítenem róla! Először azt gondoltam, nagyon jól lehet lakva, ezért lusta, olyan nagy is volt a hasa, de aztán a viselkedéséből inkább arra tippeltem, hogy tojásokat akar rakni. Persze fogalmam sincs a gyíkok bioritmusáról, hogy május végén raknak-e tojásokat, de ez a gyík kis göröngyök aljában kapart, ásott, nagyon érdekes volt. Mint egy apró dinoszaurusz vagy komodói varánusz.

Íriszek

Marika néni íriszei gyönyörűek, mindenféle színben virulnak a kert több pontján. Nekem még ugye nincs virágoskertem, de ahol lesz, ott is van már pár tő írisz :) Szöveg nélkül, csak mutatom a színkavalkádot:

Május

Kitört a május, szinte már nyár van, nagyon élvezzük :) A gyerekekkel teljes délutánokat töltünk a kertben, játszanak, labdáznak, vizeznek, és most már legelik a cseresznyét is:

Mindenféle virágok nyílnak, szebbnél szebbek, az íriszek majd kapnak külön bejegyzést, mert megérdemlik :) A többiek:

Marika néni mákja:

Sárga liliomok:

Futórózsa, Regőnek nagyon tetszik, már mondja is, hogy rózsa, ami nála egyelőre inkább 'dózsá'-nak hangzik :D

Virágzik a tűztövis is, ezt meg a méhek imádják, zsong az egész:

Ez ugyan nem virág, de tegnap azt is észrevettem, milyen mandulatermés ígérkezik idén:

A zöldségesbe most is ritkán jutok ki sajnos :( ki kéne ültetni a padlizsánt, talán néhányat a kis satnya maradék-paradicsompalántákból, azt viszont láttam, hogy kel a zöldbab. Idén tényleg nagyon csökkentett üzemmódban lesz a kertészkedés, lehet, hogy inkább a befőzésen lesz a hangsúly, bár lehet, hogy pár hét múlva megjön az energiám. Kora reggel lehetne csinálni, amikor hűvös is van, és Regő alszik.

Krumpliültetés és az első szüret

Még pénteken elültettük végre a krumplit, kis késéssel, de azért még talán belefért az időbe, nem hiszem, hogy sokkal később lesz szedhető. Erről nincs sok mesélnivalóm, három sorba ültettük újonnan feltört földbe, csak egy kis zsáknyi (50 db) vetőkrumplit, idén ennyi elég lesz, és csak Desirée-t. Eddig mindig ültettünk egy korai fajtát, tavaly egy sárgát is, és a Desirée-t, de legjobban ez utóbbi vált be, úgyhogy idén, hogy kevesebbet akartunk, ezt a fajtát választottuk.

Hétvégére elutaztunk, vasárnap szinte menetrendszerűen megérkezett a fagyosszentekkel járó hidegfront. Hazaérve csak tegnap néztem szét a kertben, még mindig elég hűvös volt, de már pirosodnak az első cseresznyék a fán! Ettem is egy félérett szemet, nem bírtam ki :) Alig várom, hogy érjen. Aminek viszont nagyon örültem, és büszkeséggel töltött el - bár sokat nem tehettem róla - az az, hogy már tudtam szedni a vacsorához két kis fej salátát és egy nagy csokor retket!

A saláta gyönyörű és finom, a retek is finom, de a nagyobbak sajnos elég fásak, és volt, ahol meg is előztek minket a retek megrágásában :( De levagdostam a hibás részeket, és finom vacsorát ettünk :)

Beültettem kiskertemet

A hét elején végre Péter időbeosztása is eljutott arra a pontra, hogy belefért a zöldséges eddig parlagon heverő részének rotálása. Már nagyon várták a palánták a kiültetést! Úgyhogy miután a rotálás megvolt - és eltűnt az ősz óta megszüntetésre váró régi eperágyás - én átgereblyéztem a rotált földet, és szépen sorban ültettem, vetettem bele. A karalábék voltak az utolsók a sorban, akik már kinn voltak. Melléjük jöttek a már jó nagyra nőtt paprikapalánták, azok mellé pedig 20 paradicsompalánta. Még jó pár kis satnya vár idebenn, a pohárban, de ha nem szedik össze magukat, nem ültetem ki őket, elég lesz idén 20 tő is. A paprikapalánták nem foglaltak el két teljes sort, így a fél sort Y alakban kettéosztottam, és egy fél sor paprika után két fél sor szárzellert ültettem ki. Ezzel most először próbálkozom, meglátjuk, milyen lesz, és mire fogom tudni felhasználni. 

Ahogy a paradicsomokkal készen voltam, átmentem az ágyás másik végébe, és a zöldséges kerítése mellé nyolc fészekbe tűzbabot vetettem, az a tervem, hogy ezek majd felfutnak a kerítésre, illetve az ahhoz támasztott nádszálakra vagy bambuszrudakra. Melléjük összesen öt sor zöldbab került, remélem, ezek a pillangósvirágúak jót tesznek majd a kizsigerelt volt eperföldnek. 

A babok mellé vetettem még uborkát, de lehet, hogy még fogok, olyan kevés volt a mag, kimaradt két előre meghúzott sor. Az uborka mellé pedig kb. egyméteres szünettel és sorközzel két sor póréhagymát. Remélem, így már sikerül majd idejében feltölteni, mert ez eddig minden évben elmaradt. Persze azért megettük a pórét, de mégiscsak jobb, ha több a fehér része.

Így már csak egy kisebb rész van üresen a póréhagyma és a paradicsompalánták között, ahová még fagyosszentek után kiültetem a padlizsánt, ha összeszedik magukat, akkor a jelenlegi satnya kis benti paradicsomokat is, és idénre ennyi a kert. Illetve a krumpli még mindig visszavan, de az másik, külön ágyásba kerül. 

Idén visszafogottabban kertészkedem, aminek a gyerekek az okai (ráfogom :D) egyrészt Regő mellett nehéz, ahogy már írtam, ahhoz még kicsi, hogy bejöjjön velem és "segítsen, meg ahhoz is, hogy egyedül játsszon a kertben, amíg én dolgozom, ahhoz viszont már nagy, hogy egy járókában huzamosabban elfoglalja magát. Az alvásideje pedig a legforróbb órákra fog esni nyáron. De főleg a Legkisebb miatt, aki még nagyon picike, de úgy érzem, inkább a pihenést várja el az anyjától, mint a kapálást :) Úgyhogy majd lavírozok a hintaágy és a kapa, a baba és a kert igényei között, meg a sajátom között :) És persze amit a fentiekben leírtam, azon kívül még itt vannak a gyümölcsfák, az üzletekben már árulják a befőttes üvegeket, nemsokára kezdődik a lekvárszezon, szóval unatkozni azért nem fogok :)

Jól körbe is jártam a kertet, megnéztem, mi hol tart, mi hogy nő, virágzik. Fotóztam is:

Virágzik a császárfa. Szegény eléggé szárad is, egy csomó helyen megmaradtak a tavalyi termések, és most, virágzáskor látszik igazán, hogy melyik ágak szárazak, de a virágai nagyon szépek.

A klematisz is nyílik:

Labdarózsa (egy ilyen képem a tavalyi, blogkezdő bejegyzésben is van - erről jut eszembe, ma egyéves a blog! :)

Az új kis barackfacsemete, amiről már kezdtük azt hinni, teljesen elfagyott a télen, mégis kihajtott :) A testvére, a kis jonatánalmafa erőteljesen, gyönyörűen hajt és nő.

Hajt a füge is, pedig ugyanebben a helyzetben volt:

Virágzik a bodza, nemsokára lehet szörpöt készíteni:

Ilyen szép nagy már a salátám, az eddigi legsikeresebb:

Kis zöld gyümölcsök, barack és cseresznye:

Amit még megnéztem, de nem fotóztam, az az, hogy milyen rengeteg virágja van a kis datolyaszilvafának. Tavaly összesen három gyümölcsöt hozott, tavalyelőtt viszont két ládányit. Ha nem viszi el valami, idén is sokat fog teremni!

Kapáltam, gazoltam

Ma végre kiszabadultam a kertbe. Mindennap terveztem a héten, hol ezért nem sikerült, hol azért, hol meg pont eleredt az eső, és kétségbeesetten néztem, ahogy a gaz nagyobbra nő, mint a zöldség. Elég csüggedten is álltam ma neki, a zöldséges végéből reménytelen vállalkozásnak tűnt. Aztán először megkapáltam az epret, szépen virágzik, és ez egy kicsit feldobott. A mellette lévő borsóágyást úgy ítéltem meg, egyelőre ellenáll a gaztámadásnak, van sürgősebb tennivaló is, így mentem tovább. Következett a retek - nagy meglepetésemre az első kapavágásnál gyönyörű, hosszú, piros retkek fordultak ki a földből. Kezdett elmúlni a csüggedésem :) Közben az eső hol eleredt, hol meggondolta magát, én meg mindig azt gondoltam, ezt már esőben is befejezem. Szóval a retket lassan lehet szedni, és szép egészségesnek tűnik. A retek mellett jön a felváltva vetett répa - hagyma - fehérrépa, majd még több sor hagymaféle. Korábban a répákat mindig kigazoltam nagy szenvedések árán már akkor, amikor éppen csak kibújtak a földből - most is így akartam, és hálát adtam érte, hogy nem álltam neki. Biztos az időjárás is kedvezett, de a répák már vagy 3-4 centisek, így sokkal könnyebb őket megtalálni a gaz között, és kitisztítani a sorukat. A hagymákat megint csak hagytam, ők is erősebbnek tűnnek a gaznál. Utánuk viszont kisebb csalódás jött, a fűszerágyásokban csak a rukkola kelt ki, azt majd felszedem, aztán felásom a többit, és vetek bele mást. Viszont a saláta és a karalábé gyönyörűen megeredt, ezeket is kitisztítottam. A zöldséges rám eső részének maradékára még ki kell szórni a komposztot és rotálni, aztán jöhetnek bele a babok, cukkini, uborka, póréhagyma és végül a palánták: paradicsom, paprika, padlizsán. Jó lenne, ha ebből a rotálásig meglennénk holnap, aztán hétközben veteményezhetnék, palántázhatnék még. 

Péter közben az utcafronti tűztövisbokrokat nyírta meg, aztán a kert jó részén lenyírta a füvet, most olyan szép, ha kinézek a konyhaablakon :)

Kordonon a málna

No, ahogy elállt a szél, csak haladunk, és így a bejegyzések is szaporodnak végre. :) Ma Péter felrotálta a szőlőt, a gyümölcsös egy részét, a kettő között pedig együtt - a végén Regő hatékony segítségével - megcsináltuk a málna kordonozását. Nagyon ideje volt már, egyes lelógó vesszők kezdtek legyökerezni. Nálunk gyerekkoromban, ha jól emlékszem, mindig karós málnabokrok voltak, de nagyon praktikus megoldásnak tűnik ez a kordon. Rafiával hozzá is kötöttem a vesszőket, itt a végeredmény (az előtérben Regő gereblyéz).

Ezen kívül azon ügyködünk - ügyködnek a férfiak - még, hogy a nagy diófát, ami egy régebbi viharban megrendült, és egy vasoszlophoz van kötve kábellel, szóval nem is a diófát, hanem ezt a vasoszlopot közelebb helyezzük a fához, hogy rövidebb legyen a kábel. Ugyanis jelenleg a leendő virágoskertem kellős közepén halad át. Egyébként a diófa szépen hajt már.

Meg a szőlő is:

Gyümölcsfák, meggy, alma, nem bírom nem fotózni őket :) Olyan szépek, mint a menyasszonyok.

A fentieken kívül beüzemeltük a kutat és elvezettük tőle a locsolócsövet a nagyjából állandó nyári helyére, meg is volt az első locsolás, kellett már nagyon a többé-kevésbé friss vetésnek, kis palántáknak, meg kapálni, vetni bele is könnyebb lesz holnap. Közben azt is lefotóztam, hogy milyen hatalmas már a rebarbara, és virágzik.

Mára ennyi volt :)

Végre karalábé :)

Ma sikerült kiültetnem a karalábépalántákat. Egy-kettő kivételével nem lettek nagyok, de remélem, majd odakint megnőnek, már nem akartam tovább várni velük, alig fértek el a zellerekkel, paradicsomokkal, paprikákkal, padlizsánokkal idebent. A zöldségesben nincs nagy újság, ellenben annál több gaz, ha szépen meg tudnám tisztítani a napokban, le is fotóznám. Addig is fotóztam virágokat, fákat és egy cserjét is:

A gyönyörű rózsaszín-fehér tulipánok:

Cserjés boglárka - nagy kezdőbetűvel gyönyörű női név lenne, nem? :)

A kis őszibarackfák egymás ágain keresztül:

A nagy almafa:

Cseresznye, meggy, talán a körte is látszik:

Az ősszel ültetett kis jonatánalmafa szépen kihajtott. Sajnos a párja, a nektarin nem :( nem tudom, megmenekül-e még.

Végül a diófa alatti, erdőre emlékeztető tavaszi csendélet:

Természetesen az időjárás addig volt ilyen, ameddig elültettem a palántákat, plusz még öt perc :) Aztán beborult, és most épp szakad az eső, meglocsolja őket. Idén tökéletes április van, szeszélyes, ahogy kell, nem lehet egy szavunk sem.