Kapáltam, gazoltam

Ma végre kiszabadultam a kertbe. Mindennap terveztem a héten, hol ezért nem sikerült, hol azért, hol meg pont eleredt az eső, és kétségbeesetten néztem, ahogy a gaz nagyobbra nő, mint a zöldség. Elég csüggedten is álltam ma neki, a zöldséges végéből reménytelen vállalkozásnak tűnt. Aztán először megkapáltam az epret, szépen virágzik, és ez egy kicsit feldobott. A mellette lévő borsóágyást úgy ítéltem meg, egyelőre ellenáll a gaztámadásnak, van sürgősebb tennivaló is, így mentem tovább. Következett a retek - nagy meglepetésemre az első kapavágásnál gyönyörű, hosszú, piros retkek fordultak ki a földből. Kezdett elmúlni a csüggedésem :) Közben az eső hol eleredt, hol meggondolta magát, én meg mindig azt gondoltam, ezt már esőben is befejezem. Szóval a retket lassan lehet szedni, és szép egészségesnek tűnik. A retek mellett jön a felváltva vetett répa - hagyma - fehérrépa, majd még több sor hagymaféle. Korábban a répákat mindig kigazoltam nagy szenvedések árán már akkor, amikor éppen csak kibújtak a földből - most is így akartam, és hálát adtam érte, hogy nem álltam neki. Biztos az időjárás is kedvezett, de a répák már vagy 3-4 centisek, így sokkal könnyebb őket megtalálni a gaz között, és kitisztítani a sorukat. A hagymákat megint csak hagytam, ők is erősebbnek tűnnek a gaznál. Utánuk viszont kisebb csalódás jött, a fűszerágyásokban csak a rukkola kelt ki, azt majd felszedem, aztán felásom a többit, és vetek bele mást. Viszont a saláta és a karalábé gyönyörűen megeredt, ezeket is kitisztítottam. A zöldséges rám eső részének maradékára még ki kell szórni a komposztot és rotálni, aztán jöhetnek bele a babok, cukkini, uborka, póréhagyma és végül a palánták: paradicsom, paprika, padlizsán. Jó lenne, ha ebből a rotálásig meglennénk holnap, aztán hétközben veteményezhetnék, palántázhatnék még. 

Péter közben az utcafronti tűztövisbokrokat nyírta meg, aztán a kert jó részén lenyírta a füvet, most olyan szép, ha kinézek a konyhaablakon :)

Kordonon a málna

No, ahogy elállt a szél, csak haladunk, és így a bejegyzések is szaporodnak végre. :) Ma Péter felrotálta a szőlőt, a gyümölcsös egy részét, a kettő között pedig együtt - a végén Regő hatékony segítségével - megcsináltuk a málna kordonozását. Nagyon ideje volt már, egyes lelógó vesszők kezdtek legyökerezni. Nálunk gyerekkoromban, ha jól emlékszem, mindig karós málnabokrok voltak, de nagyon praktikus megoldásnak tűnik ez a kordon. Rafiával hozzá is kötöttem a vesszőket, itt a végeredmény (az előtérben Regő gereblyéz).

Ezen kívül azon ügyködünk - ügyködnek a férfiak - még, hogy a nagy diófát, ami egy régebbi viharban megrendült, és egy vasoszlophoz van kötve kábellel, szóval nem is a diófát, hanem ezt a vasoszlopot közelebb helyezzük a fához, hogy rövidebb legyen a kábel. Ugyanis jelenleg a leendő virágoskertem kellős közepén halad át. Egyébként a diófa szépen hajt már.

Meg a szőlő is:

Gyümölcsfák, meggy, alma, nem bírom nem fotózni őket :) Olyan szépek, mint a menyasszonyok.

A fentieken kívül beüzemeltük a kutat és elvezettük tőle a locsolócsövet a nagyjából állandó nyári helyére, meg is volt az első locsolás, kellett már nagyon a többé-kevésbé friss vetésnek, kis palántáknak, meg kapálni, vetni bele is könnyebb lesz holnap. Közben azt is lefotóztam, hogy milyen hatalmas már a rebarbara, és virágzik.

Mára ennyi volt :)

Végre karalábé :)

Ma sikerült kiültetnem a karalábépalántákat. Egy-kettő kivételével nem lettek nagyok, de remélem, majd odakint megnőnek, már nem akartam tovább várni velük, alig fértek el a zellerekkel, paradicsomokkal, paprikákkal, padlizsánokkal idebent. A zöldségesben nincs nagy újság, ellenben annál több gaz, ha szépen meg tudnám tisztítani a napokban, le is fotóznám. Addig is fotóztam virágokat, fákat és egy cserjét is:

A gyönyörű rózsaszín-fehér tulipánok:

Cserjés boglárka - nagy kezdőbetűvel gyönyörű női név lenne, nem? :)

A kis őszibarackfák egymás ágain keresztül:

A nagy almafa:

Cseresznye, meggy, talán a körte is látszik:

Az ősszel ültetett kis jonatánalmafa szépen kihajtott. Sajnos a párja, a nektarin nem :( nem tudom, megmenekül-e még.

Végül a diófa alatti, erdőre emlékeztető tavaszi csendélet:

Természetesen az időjárás addig volt ilyen, ameddig elültettem a palántákat, plusz még öt perc :) Aztán beborult, és most épp szakad az eső, meglocsolja őket. Idén tökéletes április van, szeszélyes, ahogy kell, nem lehet egy szavunk sem.

Szél, szél, szél...

Fúj, fúj, napok óta, vagy mintha már egy hete is lenne... pedig nem, csak hétvégén kezdődött. Nem tudok kimenni, nem tudok semmit csinálni a kertben - málnát kéne kordonozni, karalábét ültetni, gazolni a borsót, retket, hagymát, répát. Lassan lehetne zöldbabot vetni, rotálni a régi eper helyét... Mondjuk ha nem lennénk náthásak, torokfájósak, akkor még szélben is jobban menne, de a kettő együtt már akadály. Amivel haladtunk előre: Péter bátyjának közreműködésével elkészült az új kutyakennel, jól megnőtt Bátor helye ezzel:

Egyre szebb a virágoskert:

nyílik végre a tulipán, a kedvenc virágom:

meg a nefelejcs:

Aztán remélem, hamarosan dicsekedhetem végre a zöldségesem állapotával is! Virágoznak a fák is, cseresznye, meggy, őszibarack, féltem őket a széltől - ha el nem viszi őket, akkor is kétes a beporzás esélye. Remélem, sikerül. Lassan hajt már a diófa is, egyre zöldebb a kert :)

Kikelet

Minden kel :) Most más értelmet nyert a kikelet szó is, eddig csak a tavasz legelejére, a naposabb időkre gondoltam. De most nagy fellendülés van nálunk. Kikelt a kiskertben a borsó, retek, rukkola után a sárgarépa és hirtelen, meglepően nagy szárakkal az előszörre dugdosott vöröshagyma. Idebent szinte az összes paradicsom egyszerre dugta elő pici csíráit a dobozokban. Jó nézni :) Az más kérdés, hogy kiderült, hogy az alkoholos filc, amivel a dobozokra írtam a fajtákat, nem is alkoholos, így a palánták spriccelésével lemostam a nevüket :D de sebaj, tavaly sem tudtam már a végén, hogy melyik termés melyik fajta. Idén azt hiszem, ötfélét vetettem, és lesz egy különleges, apró, sárga, körte alakú termést hozó paradicsombokor is, ha megéri.

Péter felrotálta a gyümölcsöst, idén nem is hagyjuk, hogy visszanőjön a fű vagy megtömörödjön a föld, hadd levegőzzenek kicsit a gyökerek. Szépen sorban virágoznak a fák, kicsit féltem az elmúlt napok szeles időjárásától, nehogy megint elvigye a baracktermést, remélem, idén több lesz, mint a tavalyi szinte semmi. Félig-meddig kész a málnakordon, a befejezése valószínűleg a hétvége feladata lesz. Addig is a szokásos szép tavaszi képek: