Zakuszka

A fenti cím a gyorsan elkészített ma esti finomságomat takarja, Pati barátnőmtől kaptam a receptet. Igaz, anyukám is szokott zakuszkát készíteni, nem tudom, ugyanígy-e, de most gyorsabb volt Patitól elkérni. A történet ott kezdődik, hogy meguntam várni padlizsánkáim termését - remélem, hallják, és most gyorsan termést hoznak! - és vettem a piacon két szép, közepes méretű padlizsánt. Más tervem volt vele, de aztán kezdett a fülemen is kijönni a zöldség, így ma nem készítettem belőlük ebédet, viszont Pati zakuszkáját már legalább hárman megdicsérték, szóval itt volt az ideje, hogy én is kipróbáljam. A mennyiségek fél kiló padlizsánhoz vannak méretezve, de bevallom, én nem mértem meg, másfél közepes darabom volt, azzal csináltam. Tehát fél kilóhoz kell:

• egy nagy hagyma
• három paprika
• két nagyobb paradicsom
• fokhagyma ízlés szerint
• olaj
• só
• bors
• három babérlevél
• és én tettem hozzá egy kisebb, zsenge cukkinit (Pati is)

A padlizsánokat félbevágva sütőben, tepsiben megsütjük, Pati szerint negyedóra alatt, az én sütőmben volt az félóra is. Közben elkészítjük a többit: apróra vágjuk a zöldségeket, és az olajon puhára pároljuk, közben fűszerezzük. Kis hűlés után turmixgépbe kanalazzuk. Ha a padlizsán kész, kikaparjuk a héjából, hozzákanalazzuk és az egészet összeturmixoljuk. Ebből a mennyiségből nekem négy pici üveggel lett. Jó étvágyat!

Hajnal

Ja, és még egyet kihagytam, de úgyse illett az előzőek témájához: hogy miért is érdemes fél hatkor kelni nálunk néha:

Blogajánló

Két kedves olvasóm blogját szeretném most a figyelmetekbe ajánlani, ha már ők is olyan kedvesek voltak, és ajánlottak engem a blogjukon :) Egyikük Pati barátnőm, aki három gyereket nevel, mellette kreatívkodással és sütéssel-főzéssel tölti az idejét, miközben több nyelven beszél és tolmácsol, de nagyon szereti a könyveket is, és a kicsiket is azok szeretetére neveli. A blogján főleg a családjáról, a gyerekeiről, kirándulásaikról, műveiről olvashatunk.

A másik Ági kertészkedős blogja, hasonló az enyémhez, beszámol a terméséről, a munkákról, és a virágairól, mert neki az is van, én meg még legalább egy fél évig irigylem érte :)

Köszönöm mindkettejüknek az ajánlást!

Új fejlemények

Néhány nap megint elrohant, részletesen a Regőblogon olvasható, miért nem nagyon írtam és kerteztem pár napig. Viszont befőztem-fagyasztottam stb., szóval felhasználtam az összes lent fotózott szilvát, kimagozva volt körülbelül 25-27 kiló. Tizenöt kilóból főztem szilvalekvárt, két teljes gépnyit aszaltam, fagyasztottam is, adtam a barátnőimnek nyersen, szilvásgombócot is főztem, tortába is használtam, és persze nyersen is ettük. És még ott a másik fa, de azon nem lesz ennyi.

Közben Marika néni felszedte a vöröshagymámat, jó sok lett és a legtöbbje szép nagy. Nem tudom, a dugványozott mennyiséghez képest soknak számít-e a termés, de mivel tavaly apró szeműek lettek, és egy kis doboz volt az összes, én nagyon örülök az idei, majdnem egy húszliteres vödröt kitöltő termésnek (már leszárazva ennyi). És nagyon kemény és erőteljes ízű az a néhány fej, amit már felhasználtam. Tavalyhoz képest az a különbség, hogy tavaly csak magról vetettem a hagymát, idén viszont dugványoztam, és csak egy fél zacskó maradék magot használtam vetéshez. A dughagymákból lettek ezek a szép, nagy, erős fejek, úgyhogy ez a változtatás bejött.

Csütörtökön nem voltam itthon a gyerekekkel, Emi barátnőmnél jártunk,és mire hazaértünk, Péter befejezte a hintaállványt, ami most így új látványeleme is lett a kertünknek. A nappali ablakához van közel, a majdani terasz mellett lesz. Alapozóval és cseresznyeszínű festékkel van lefestve háromszor, a talpa pedig bitumennel bevonva. Készül már rá a Marcinak való hinta is, úgyhogy alakul a játszótér, később szeretném majd homokozóval, mászókával, csúszdával is bővíteni.

Pénteken a hinta kipróbálása után leszedtük Regővel a paradicsomot. Most már majdnem az összeset leszedtem, narancssárgákat, sőt zöldeket is, mert rohamosan szárad már a szára, elege van ebből a nyárból, és hát kihozta a maximumot a termékenységéből. Nagyon sok volt rajta, négy kilóból főztem tegnap paradicsomlekvárt, és most raktam tele az aszalót egy újabb adaggal. Regő most már tényleg segített a szedésben, muszáj volt fotóznom is, meddig merészkedik a kis meztelen lábával az egyenetlen, száraz növényi részekkel borított talajon:

Sikerült pár szem paprikát is szednem, kezdenek egész szépen érni, most ez a kis hűvösebb idő, eső talán jót tett nekik. A négy padlizsántövemen egy-egy virág található, szép lilák, remélem, lesz is még belőlük padlizsán, életemben először. Ezt viszont jövőre csak magról vetem, tavaly egyáltalán nem sikerült a palántázás, idén pedig a hat palántából kettő maradt meg, azok is kisebbek és gyengébbek, mint a magról vetettek. Igaz, hogy magról is jóval kevesebb lett szép nagy, mint amennyit vetettem, de így is jobban megéri, jobban működik.

Burjánzik a másodvetésű zöldbabom, ha holnap jó idő lesz, lehet szedni róla sokat, de még virágzik is, rengeteg lesz rajta. Kicsit el is nyomta a vele felváltva vetett borsót, de annyira nem bánom, borsóm termett első körben is, zöldbabom meg csak másodikban. Íme a burjánzás:

Végre felfedeztem az első apró, zöld sütőtököt is! A tök fut a komposztról, hatalmas, lenyűgöző, rengeteg nagy sárga virágot hoz, de termést még nem láttam rajta ott sem, ahol korábban virágot. Remélem, csak elbújtak a levelek között, és hamarosan látványosan sárgállani fognak! Addig is itt az első fecske - ja nem, sütőtök:

Hull a szilva a fáról...

...de már csak az egyikről! Mert a másikról leszedtem, alóla meg felszedtem. Lett körülbelül negyven liter, két tízliteres és egy húszliteres vödör lett tele. De egy ép szemet sem hagytam! Most aztán főhet a fejem - meg a szilva - lesz sok lekvár, aszalt szilva, abból szeretnék dióval, mandulával töltöttet is, és szilvás gombócot frissen is, fagyasztásra is. És még ott a másik fa :)

Más újság nem nagyon van, keresek még egy-két képet arról, hogy mire is jó még a kert a zöldségen, gyümölcsön kívül. És bár segítség most nem igazán volt, egyet teszek a szigorú zsűriről is, amely a szilvát tesztelte íz szempontjából. Ja meg persze a szilváról magáról.

Kert használata ünneplésre:

A zsűri:

És a szilva meg a fája:

Késő augusztusi estén

Ahogy az előző bejegyzésben is mondja a vers, jön az ősz. Bár a hőmérő egyelőre nem azt mutatja, és itt oldalt a köpönyeg.hu sem hisz a saját szemének, a kert jobban tudja. Még ontja a kincseket, de már nem annyira a nyári harsogó színes, lédús csodákat. Jön a szőlő, a szeder, a dió, a mandula, a füge ideje, korábban sötétedik és színesednek a levelek. Kevesebb virág virít, azok is halványabbak, pasztellebbek. Van erre is egy népi bölcsesség, nem olyan régen olvastam, miszerint Urunk színeváltozása, azaz augusztus 6. után elhalványulnak a virágok. És tényleg... Nézzük csak a képeket:

A szőlő most kezd érni, megkóstoltam egy szemet, finom lesz nagyon! Körülbelül egy hete Marika néni és Péter kitették a szőlőbe a darázscsapdákat, ezek egyszerű műanyagpalackok lyukkal az oldalukon, édes folyadékkal az aljukban. Minden évben össze szoktunk szedni egy-két darázscsípést a szőlőben, talán most elkerüljük.

 És a füge, itt látszik csak, hogy az őszi kert sem fog minket éhen hagyni. Ezek azok a bokrok, amelyeket május elején gyakorlatilag tövig levágtak. Biztos voltam benne, hogy idén nem lesz füge. Erre majdnem eredeti méretükre visszanőttek, és termést is hoznak, nem győzök csodálkozni. Majd október körül fognak érni:

És a bodza, amelyről nemrég még a virágot szedtem és a szörpöt meg a rántott bodzavirágot készítettem:

A ház baloldali falánál, Marika néni házrésze előtt korábban volt egy nagy tuja, ami szép volt ugyan, de kezdte a falat veszélyeztetni gyökereivel, ágaival. Jó pár hete kivették már onnan Péterrel, sajnáltuk, de muszáj volt. A helyére Marika néni virágágyást alakított ki - a tuja előtt korábban is az volt. Az elmúlt napokban került sor rá, hogy kis kerítést is kapjon:

Azért persze még ne temessük a nyarat, lesznek itt még forró napok. Én bízom egy olyan gyönyörű vénasszonyok nyarában és hosszú őszben is, amilyen az előző években volt.
És végül egy szerintem jól sikerült fotó a kora esti, késő nyári holdfényről Úrhidán:

Ősz-elő

Csanádi Imre: Ősz-elő

Szállj, szállj,
ökörnyál,
jön az ősz,
megy a nyár, -
megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

Kincskeresés

Aranyásók, kincsvadászok, és mindenki, aki kincset szeretne találni, jöjjön Úrhidára! Nem kell hozzá speciális felszerelés, nem veszélyes, nem kell elsüllyedt hajók belsejébe lemerülni, még csak bányászni sem kell. Egy ásóra van szükség, be kell állni a krumpliföld végébe, belevágni az ásót a földbe, és csak úgy fordul ki a nyomán a sok kincs. Szeretem érte a földet :) Igaz, nem arany, nem régiség, nem műtárgy, de annál sokkal értékesebb: krumpli.

Ma felástam az első két sor korai krumplit. Ezen nem terem sok, már tavaly is kitapasztaltuk, lemértem, kosszal együtt 6 kiló 32 deka, és még van belőle egy sor. Szóval bár termésátlagnak nem a legjobb, de én elégedett vagyok, és olyan jó érzés, látvány, ahogy az ásó nyomán fordulnak ki a földből a rózsaszín krumplik. Azóta megmostam, és már kész is van belőle a petrezselymes újkrumpli, ennél újabb nehezen lehetne :) Ahogy mondtam, még lesz egy sor, aztán ha jól emlékszem a vetésre - de valahol fel is van írva - hat vagy hét sor őszi krumpli. Tavaly, emlékszem, sokkal kevesebbet vetettünk, és tavaszig kitartott, majdnem addig, amíg megjelent a piacon az újkrumpli, ami gondolom, melegházi. Ezzel kalkulálva vetettünk idén többet, egy sárga és egy piros héjú fajtát a korain kívül, remélem, most végig kitart.

Megjelent a krumplibogár újra, most már harmadik hullámban, ezúttal fiatal, még piros formában. Kézzel szedegetjük és vízbe dobáljuk, nem akarjuk vegyszerezni, amíg nem nagyon muszáj.

Helyesbítés!!!

Senki ne készítse el a lenti paradicsomlét! Vagy mondja meg nekem, mi a hiba benne :( felforrt, megerjedt, spriccelt ki az üvegekből, elárasztotta a kamrát :( Remélem, senki nem került ebbe a helyzetbe eddig a receptjeimmel. Túl meleg lehetett a spájzban, vagy mi lehetett a baj? Mindent szakácskönyvi recept szerint csináltam.

Paradicsomlé nyersen

Pati barátnőm kérdésére inkább úgy gondoltam, kiírom ide a nyers paradicsomlé receptjét, hátha mást is érdekel, én is sokat kerestem, és a neten nem találtam, végül egy régi könyvből csináltam.
Öt kiló paradicsomot feldarabolunk, nagyjából összetörjük botmixerrel, megszórjuk egy kávéskanál szalicillel, jól elkeverjük és egy napig állni hagyjuk. Másnap még egyszer megbotozzuk és áttörjük. Itt jöhet a képbe a paradicsompasszírozó, akinek van és jól működik, de Marika néniével, amivel tavaly csináltuk, annyira kemény munka volt - igaz, terhes voltam - plusz orrán-száján folyt a lé, hogy nekem most egyszerűbb volt egy sűrű szűrőn fakanállal áttörni. A végén a sűrűjét még egyszer megbotoztam és leszűrtem, aztán üvegekbe töltöttem az egész lét és egyszerűen lezárva a spájzba tettem. Öt kilóból öt üveg lé lett, nagyjából 3 liter, szerintem az jó.

Édenkert

... azaz paradicsom. Mégse írhattam az előző bejegyzéscím után most azt, hogy paradicsomi állapotok :) De egy biztos: paradicsomot mindig fogok vetni vagy ültetni. Nagyon hálás növény. A palántával van munka, aztán a karózással-felkötözéssel, de utána már csak egyszer-kétszer kell kapálni, gyomlálni, és százával hozza finom, piros, napsütötte gyümölcseit. Az ízét is imádom, az illatát is, de most különösen azt az érzést, amikor két teli vödörrel jövök be a kertből. Hihetetlen sikerélmény. Persze utána még több munka van vele, mint amíg a kertben magával a növénnyel foglalkozom, de megéri. Most is megy épp az aszaló, a héten korábban pedig olyan finom, bársonyos paradicsomlét készítettem nyers paradicsomból, hogy csuda.

A másik, ami ilyen, az a cukkini, éppen csak az ízre nem akkora kedvencem, mint a paradicsom. Három bokorral akartam vetni, csak kettő kelt ki, de az a kettő is olyan szinten ellát terméssel, hogy elég is. Kétszer ettünk töltött cukkinit a héten, és feltaláltam az aszalt cukkinit. Egy cukkinichips recept alapján gondoltam, hogy jó lehet az aszalva is. Nem is kell nagyon vékonyra vágni, csak akkor kicsit hosszabb idő az aszalása, viszont nagyon vékonyan meg tapad a tálcára, és szakad. Mindenesetre 8-10 órát aszalódik, ropogós lesz, kis olívaolajjal, sóval, borssal összekeverem, és egészséges nassolnivaló az esti film mellé.

Gyönyörű a felváltva ültetett zöldborsóm-zöldbabom, szépen virágzó hatalmas sötétzöld levelű bokrok. Lesz zöldbab is, nem kell félnem, hogy anélkül maradok :) ja, és tegnap leszedtem az első saját paprikámat. Az uborkaszezonnak viszont lassan vége, ami még terem, azt megesszük nyersen, de a héten még készült savanyú uborka és egy vegyes savanyúság: szeletelt uborka, zöldparadicsom és darabolt zöld patisszon. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. A patisszont Marika nénitől kaptam, én nem ültettem, nem szeretem, bár ahogy kóstoltam nyersen, körülbelül olyan az íze, mint a cukkininak, lehetne rántva is enni. Tettem még el egy csak patisszonból álló savanyúságot is. Ja, meg még körtebefőtt is készült a héten nettó két kiló körtéből. Eszem esténként is, nagyon szépen érik, puhul lassan idebent. Még szerencse, hogy a hétnek vége :) de a termésnek nem!

Itthoni állapotok

Akkor most arról is, hogy mi minden történt, amíg nem voltunk itthon. Péter és Marika néni nagyon szépen rendben tartották a kertet, sőt. Kigazolták a póréhagymát, ameddig én nem tudom, mennyi idő alatt jutottam volna el. Szüretelték a paradicsomot, cukkinit, uborkát, amik a hűtő frissentartó rekeszében vártak rám, úgyhogy mióta hazaértem, aszalok, fagyasztok, zöldséget dolgozok fel. Na jó, úszó eb-t is néztem :)

Fotóztam aszalt paradicsomot, ami a múltkor elmaradt:

Jelentem, az aszalt cukkini is isteni, kis sóval, borssal, olívaolajjal cukkinichipsként fogyasztottuk.

Roskadozik a szilvafa, csak úgy húzza le az ágakat a rengeteg gyümölcs, de még kemények, nem érettek, egy puhábbat megkóstoltam, de még az is savanykás volt. Kis pihenés, amíg megérik, a következő lekvárszezon előtt :)

Az Éva-almafa, amin pici, piros, kemény húsú almák teremnek, tavaly nagyon sok gyümölcsöt hozott. Amikor elmentünk, idén is úgy nézett ki... de valami megtámadhatta, vagy a sok eső ártott meg neki, de mire hazaértünk, a földről lehetett pár szemet még felszedni, a többi elrohadt a fán vagy alatta. Hatalmas a fű, kéne nyírni, sajnos a parlagfű is, de még nem virágzik. Továbbra is burjánzik a paradicsom, egy-két ág nem is bírta a felkötözést, inkább lefeküdtek, de már nem kötözöm vissza, inkább figyelek az esetlegesen földre kerülő termésre. Most már szépen virágzik és fut a sütőtök is.

Ami viszont ténylegesen azóta történt, hogy itthon vagyunk, konkrétan ma, és tevőleges közöm is volt hozzá, az az, hogy leszedtük a körtét. Lett vagy harminc kiló, két tízes rekesz és egy vödör, lesz belőle befőtt, lekvár, meg még amit kitalálok, régi álmom csokis körtét készíteni és kóstolni. De egyelőre utánérik.

Természetesen a segítségeim is megkapták a bérüket:

És a termés:

Anyukámék kertje

Elnézést kérek hűséges olvasóimtól a kis kihagyásért, remélem, sokan és nagyon hiányoltak :) de az utóbbi bő egy hétben maximum azt tudtam volna leírni, hogy jajj mennyire hiányzik a kertem, és remélem, minden rendben megy! Anyukáméknál nyaraltunk a gyerekekkel, Péter csak az utolsó pár napban csatlakozott hozzánk, így azért annyira nem aggódtam :)

Először most Anyukámék kertjéről. Amikor náluk is a saját kertemen és ennek kapcsán a blogon járt az eszem, akkor jött az ötlet, hogy más kertekről, akár parkokról, arborétumokról is írhatnék a blogon. Nagy arborétumlátogatók is vagyunk Péterrel. Na de ne kalandozzunk el, az első "mások kertje" írás Anyukámék kertjéről fog szólni.

Ez a kert Ságváron - Siófoktól kb. 10 km-re délre - található, és nekem nagyjából egy régi, hagyományos parasztudvar jut róla eszembe, persze tudom, hogy nem az a klasszikus azért. A ház mellett szép füves, díszfás, tavasszal virágos rész van - a fotóra mintegy véletlenül rákerült egy hintázó Regő:

Ugyanennek a résznek a képről hiányzó sarkában homokozó is van az unokáknak, a fotóra valahogy ismét rákerült egy-egy homokozó Bence és Marci, nem is értem :)

Ha továbbmegyünk, a ház után melléképületek következnek, garázs, nyárikonyha, műhely, majd istálló, ólak. A füves, játszós, pihenős kert mellett van tujákkal elválasztva a kocsibeálló, aztán néhány gyümölcsfa és a kutyák lakhelye. Két kutya lakik itt. Rexi, a német juhász és Bojti, a puli.

A szemfüles olvasó ezen a fotón már felfedezheti az első kecskét - nem fecskét, kecskét, nem elírás. Szüleim - a név kötelez alapon, vezetéknév Kecskés - változó számú, többnyire szaporodó kecskét tartanak, több generációban, a tejet isszák, eladják, és Anyukám szebbnél szebb és finomabbnál finomabb sajtokat készít, ez most a reklám helye.  Épp most tapossák az őstermelővé válás rögös ösvényét.

Szóval, a kutyalakhelyek után kerítéssel elválasztva következik a baromfi- és kecskeudvar, itt úgy látom, a felnőtt kecskék tartózkodnak, bár a kecskeszétválasztásban nem mindig fedezek fel logikát. Íme ők:

Erről az udvarról nyílik az istálló, ahová a tyúkok is betérhetnek, kecskék közül az épp friss mamákat szoktam ott látni, és néhány nyúlketrec is található lakókkal együtt, valamint most épp elkerített helyen kocamama kismalacaival (nem, nem én és a fiúk...)

Több nyuszi is van különféle színekben ( a normálisaknál maradva) most csak egyikükről hoztam fotót. Kívül pedig tyúkok, kakasok, időszakosan kacsák szaladgálnak a kecskék lába között.

Ha kilépünk végül a kecske- és baromfikifutóból, a zöldségeskertben találjuk magunkat, ennek ugyan ellentmond, hogy szőlővel kezdődik.

 De azért sok-sok zöldség, fűszernövény is terem itt, élveztük is a termést, amíg ott voltunk. A zöldségeskert mellett pedig hosszában legelő terül el, itt szaladgálnak és rakoncátlankodnak a fiatal kecskék. Amikor fotózni akartam őket, észrevettek, és csapatostul rohantak a kerítéshez. Pedig előtte olyan romantikusan szétszóródva legelésztek.

Azért így is jól néznek ki :) Szóval, a gyerekek nálunk eleve megtanulják, honnan kerül a gyümölcs, zöldség, savanyúság, lekvár a tányérjukra, Anyuéknál pedig a tej, sajt, túró, tojás, hús származása is egyértelművé válik, Marci és Regő biztosan nem fogják soha azt gondolni, hogy a csirke a boltban terem nejlonzacskóban. Köszönet ezért és a nyaralásért Anyának, Apának!