2010. május 30., vasárnap

Mindenféle tökfélék, meg a padlizsán

Sikerült! Elvetettem az uborkát négy sorba, nem teljes ágyáshosszúságúak, a végükbe még vetettem három bokorba cukkinit, de mindegyik bokorba 3-4 magot. Aztán az uborkasorok mellé még vetettem egy sor padlizsánt. Szegény kis palántáimat ugyanis megtépázta a vihar, megrágta a krumplibogár, most majd meglátjuk, így magról vetve lesz-e belőle valami.
Utána még elvetettem 4 bokor sütőtököt a legérettebb komposzthalomba. Lina barátnőmnek köszönhetem az ötletet, meséltem ugyanis neki, hogy milyen tuti kis sütőtökvetést csináltam tavaly, fészekbe marhatrágyával, gondosan, rengeteg virága lett, de csak összesen három kicsi sütőtök. Pedig olyan egészséges, úgy szeretjük, és Regőnek is jó lett volna, ha van sok! Erre azt mondta, hogy ők régebben így, komposztra dobták rá egyszerűen a magot. Én azért kapartam négy kis mélyedést, betakartam a magokat, magát a komposzthalmot pedig letakartam egy négy helyen felhasított fóliadarabbal. Meglátjuk, mi sül ki belőle - remélem, tök! :)
Még azt nem mondtam, hogy a paprika meg az uborkaásás között lejjebb vertük Péterrel a viharban megtépázott paradicsomkarókat, valamelyik nap programja lesz majd megkötözni és meghónaljazni a paradicsomokat. Aztán Péter még szedett epret, jó sokat, ő ma azt ebédelt.
Most estefelé pedig sütöttem rántott bodzát. Többször olvastam már ezt a receptet, olyan furának tűnt, de kíváncsi voltam rá, most kipróbáltam. Egyáltalán nem rossz! Kell hozzá 15-20 friss bodzavirág, 12 deka liszt, 3 tojás, 2 csipet só, 1 ek. olvasztott vaj, 1 ek. sör, 2 ek. tej és cukor ízlés szerint, valamint fahéjas porcukor. A bodzavirágokat ebbe a sűrű tésztába kell mártani, és forró olajban kisütni.
Megjegyzések: a bodzatányérok vastagabb zöld szárait sütés után ollóval le lehet vágni. Nekem még kellett a tésztába egy kis folyadék, kb. fél deci vizet tettem hozzá. Az olajnak tényleg nagyon forrónak kell lennie. És ennyi tésztába 15 bodzavirágot képtelenség belemártani, pedig nem is voltak nagyok. Sőt, lehet, hogy legközelebb csak úgy csinálom, hogy a pici fehér virágokat szórom a tésztába, és palacsintaszerűen kisütöm.
A bodzabokrok alatt egyébként gyönyörűen virágzik a lila és fehér harangvirág, mint egy erdőben, ahogy a fotók is mutatják :)

További paprikák és uborkaágyás

A szombati napot megint kihagytam, lustálkodtunk, vagy gyereknapot tartottunk magunknak, vagy ahogy tetszik. Ma viszont bepótoltam!
Reggel azzal kezdtem, hogy a péntek reggel szedett bodzából megcsináltam a szörpöt, körülbelül hat liter lett most is, valamivel több, de intenzívebb ízű, töményebb. Aztán kiültettem a maradék paprikapalántákat (persze előtte kigazoltam a helyét) így most összesen van 13 tő almapaprika, 16 Senator típusú édes fehér, 13 bácskai csípős fehér és egy árva hegyes erős. Tavaly az volt a tapasztalat, hogy a bácskai csípős erősebb, mint a hegyes erős.
Aztán az uborkaágyás... Az úgy kezdődött, hogy április táján a szépen felmunkált földbe vetettem uborkamagot, aminek eszében se volt kikelni. Vártam, vártam, gazt nem mertem irtani belőle, nehogy az uborkát is irtsam vele. Egyetlen kikelt uborkát találtam, megjelöltem kővel és még vártam, hátha... De nem és nem, a gaz pedig nőtt, és egy nagy helyen olyan sűrű tarackbúza nőtt, hogy oda már nem is lehetett volna újravetni. Marika néni legyomirtózta a tarackbúzát, és megint vártunk, hogy kipusztuljon, és lehessen vetni. A hideg május lassította ezt a folyamatot, de mostanra már száraz, látnivalóan életképtelen tarackbúza és haragoszöld, hatalmas más gaz borította a területet. Kapával, kézzel esélytelen volt nekiállni, hát fogtam az ásót és felástam. Ez így könnyedén hangzik, de kemény munka volt. Az utána fogyasztandó pizzám és söröm járt a fejemben, meg az, hogy minden tiszteletem a tarackbúzáé. Az ember elkezd ásni, és ronda nagy gyökereket talál. Még egy kicsit tovább ás, még mindig... aztán még ás, meg még, lassan feljönnek a bányászok, meg visszaköszönnek a vietnami bányászok... és még mindig a tarackbúza gyökerét követi! Hát minden tiszteletem a tarackbúzának, akit végülis legyőztem, és nem kedveltem meg, irtani fogom minden eszközzel, de le a kalappal előtte.
Aztán bejöttem, megkaptam a pizzát és a sört (alkoholmentes) és kint esett egy kis zápor. De el kéne vetnem még ma az uborkát, meg a cukkinit, meg a sütőtököt, mert holnap front lesz, erős szél, eső és tíz fok lehűlés...

2010. május 28., péntek

Paprikaültetés

A tegnapi napot kihagytam, nagy vendégség volt nálunk, Emese és Dorka barátnőm jöttek Marcipánnal és Bóbitával, a gyerekek mindketten 9 hónaposak, plusz az én két gyerekem, jó kis kertiparti volt.
Ma viszont délelőtt és délután is kint voltam. Van néhány sürgető dolog, felállítottam a prioritási sorrendet, és az első a paprikapalánták kiültetése volt. Ehhez persze előbb ki kellett gazolni a palánták helyét.
Mert ugyanis az úgy volt, hogy kezdetben, amikor még március elején dugványoztuk Marcival a hagymát, fokhagymát, lilahagymát, vetettük a répát, akkor úgy csináltuk, hogy egy sor hagyma, egy sor répa, egy sor hagyma, egy sor petrezselyem, egy sor hagyma... elfogyott a répamag meg a petrezselyemmag. A távolság meg úgy volt kiszámolva, hogy a hagymasorok között túl sok hely maradt, volt még tervezve oda répaféle, de úgy döntöttem, hogy elég már, amennyit vetettem.
Így aztán, ahogy a nagy zöldséges többi része szép sorban telítődött ezzel-azzal, és úgy tűnt, hogy a nagyjából utoljára kiültetendő paprikának nem marad hely, adódott a lehetőség, hogy a hagymasorok közé ültessem. Korábban szerettem volna, de a májusi november miatt mostanra csúszott, és ma végülis összesen 13 almapaprika- és 16 Senator típusú édes fehér paprikapalántát ültettem ki, természetesen saját nevelésűek.
Még reggel pedig szedtem még egy adag bodzát, most nagyon beindult a bokor, és bekészítettem az újabb adag szörpöt, most áll vasárnap reggelig.

2010. május 26., szerda

Munkálatok két eső között


Hétvégén nagyokat kirándultunk, jól el is fáradtam, és persze távol töltött napok után a lakás is úgy néz ki, mint egy csatatér... így aztán nem is terveztem kerti munkát, csak hogy pihenek és bent molyolok majd. Aztán kimentem salátáért Regő főzelékéhez, és nem bírtam nézni... meg az idő is olyan gyönyörű volt, hogy úgy döntöttem, ennek mégis neki kell most állni. Regőt kitelepítettem a járókával az almafa alá, és rendbehoztam a paradicsomot. Kiegyenesítettem a karókat (még le kell verni őket jobban, de ahhoz ketten kellünk) megtámogattam a töveket, megkapáltam köztük a sorokat. És néhány tő már virágzik! :)

Virágzik a borsó is, a megtépázott cseresznyefán pedig pirosodnak a cseresznyék, már Regő is evett egy fél szemet :)

A paradicsommal való munka után a brokkolit kezdtem kiszabadítani a gaz alól, aminek szintén jót tett az eső - mármint a gaznak. Nem kelt ki az összes brokkoli, amit vetettem, de nem is baj, elég lesz ennyi is, a maradék helyre pedig vethetek uborkát, cukkinit.
Hatalmasra nőtt gazokat húztam ki a brokkoliföldből, és egyszercsak nagy meglepetésemre kezemben maradt valami, amit nagy hirtelen répának néztem, de a levele nem olyan volt - kis nézegetés, szaglászás után felismertem, hogy ez egy János-napi retek, ami tavaly ide volt vetve, de megette valami a levelét, semmi nem lett belőle. Valószínűleg egy ki nem kelt mag indult be most tavasszal, és nagyon finom, zsenge retket ettünk vacsorára, lehet, hogy máskor is megpróbálkozom vele, mert a tavalyi kudarc után nem mertem.
Miközben én a paradicsommal és a brokkolival harcoltam, Marci epret szedett. Íme a munka és gyümölcse - utóbbiból Marci már levette a munkadíjat :)

Utólag pedig áldottam az eszemet és hogy nem voltam annyira lusta, mert este megint vihar jött jókora esővel, most olyan sár van a kertben, hogy nem tudnám csinálni, amit tegnap tudtam. És vacsora után tejszínhabos epret ettünk :)

Amit nem érintett a vihar

Már akkor is szépen nőtt a krumpli:

Az esőtől burjánzott a rukkola (borsmustár) és a borsikafű, szerencsére ezek szélvédett helyen, a magaságyásban vannak. Azóta szüreteltem egy jó nagyot a rukkolából :)

Gyönyörűen nő a karalábé, és most nem ette meg a levelét az, ami tavaly - egyelőre legalábbis:


És szépen hajtott akkor is már a málna, maradt a fán cseresznye, aznap szedtem le az első három szem epret, vacsorára salátát, újhagymát.

Kárfelmérés képekben

Mivel tegnap a Regős blogomba sikerült képeket tenni, megkísérlem itt is a múltkor fotózottakat. Lássuk:
A megtépázott diófa:
Földön fekvő hagymák:
A kis cseresznyefa, ami körülbelül 30 fokban megdőlt - itt már a profi kikötés látszik:

Az összevissza dőlt paradicsomkarók:

2010. május 20., csütörtök

Kárfelmérés

Ma végre valamivel jobb idő van, persze még mindig nem május végének megfelelő. 18 fok körüli hőmérséklet, borult ég, enyhe, néha megerősödő szél és néha-néha előbújó nap. Ma tudtunk először úgy kimenni a kertből, hogy nem csak az autóig mentünk, és jobban körül tudtam nézni, hogy mit okozott nálunk a vihar.
A fák szél felőli oldala olyan, mintha elfagytak volna a levelek, és kisebb ágvégek lógnak szomorúan letörve, elszáradva. Főleg a nagy diófa és a nagy nyári almafa érintett, de a széllel ellentétes oldaluk sokkal szebb, reményt kelt, hogy ha a másik oldalra rásüt a nap, az is magához tér. Sok mandula, cseresznye, sárgabarack hever a földön, és kisebb leveles ágak is. Dió, mandula, cseresznye így is lesz, de barack amúgy se lett volna sok...
A zöldségeskertben a hagymáim lefeküdtek a földre, a padlizsánpalánták meg vannak tépázva, nem tudom, hogy kihajtanak-e, ráadásul őket a krumplibogár is veszélyezteti. A karalábék gyönyörűek, a borsó tépett, pedig épp kezd virágozni. Marika néni paprikapalántái megdőltek, az enyémeket szerencsére még nem ültettem ki.
A paradicsomok úgy néz ki, jól bírták, néhány karó borult össze, de talán nem tettek kárt semmiben, majd újra le kell verni őket, és újrakötözni a paradicsomot.
A kis cseresznyefa is megdőlt, de időben kikötözte Péter.
A másik két ágyás sokkal jobb állapotban van, szerencsére az ősszel ültetett málna is bírta, ezek szélvédettebb helyen vannak. Most már látványosan kikelt a krumpli, a magaságyásban pedig a szél semmi kárt nem tett, az esőtől viszont bolondul nő a rukkola, a borsikafű, a majoranna.
A bodzabokrokat néztem még, hogy lesz-e még szörp vajon, de úgy tűnik, lesz! Sok virágot elfújt a szél, de sok bimbós tányér fog majd most nyílni.
Fotóztam is, de ez a gép kevés ahhoz, hogy formázgatni, feltenni is tudjam, majd hozok később képeket.
Érik viszont az eper, nem is gondoltam volna, amikor napok óta nem sütött a nap. Szedtem három szemet, két fej salátát, egy nagy csokor újhagymát és egy kis csokor petrezselymet, ez a mai szüret.

2010. május 17., hétfő

Bodzaszörp képekben

Szerencsére még a vihar előtt, szombat reggel sikerült bodzát szednünk Marcival, így mára elkészült életem első bodzaszörpje. A recept:
Végy 25 db szép, nagy, kinyílott bodzavirágot. Ha kisebbeket sikerült szedni, én kettőt beszámítottam egy nagynak.


Szükség lesz még öt liter vízre, négy citromra, másfél kiló cukorra, négy evőkanál citromsavra és másfél kiskanál nátrium-benzoátra.
A citromokat felszeljük, és egy nagy edény aljára tesszük, amibe mindez belefér majd.


Rátesszük a megmosott, lecsöpögtetett virágokat, és ráöntjük a vizet.


Ezután két napig hűvös helyen állni hagyjuk, például a kamrában, a pincében, az aktuális időjárási körülmények között a kertbe is kitehettem volna...
Két nap múlva leszűrjük, a virág és a citrom mehet a komposztra. Az edényt kiöblítjük, beleöntjük a cukrot, a citromsavat és a nátrium-benzoátot, és rászűrjük a levet. A nátrium-benzoátot célszerű előzőleg egy pici meleg vízben feloldani, amit én persze csak utólag olvastam.


Amikor az összes levet rászűrtük, fakanállal addig keverjük, amíg teljesen feloldódik a cukor és a tartósítószerek.


Ha ez is megvolt, kimosott üvegekbe töltjük, és készen is vagyunk. A képen azért használok szűrőt, mert nekem nem oldódott fel tökéletesen a nátrium-benzoát...

És íme a végeredmény:

Én egy 9 literes levesesfazékban készítettem, és a megadott alapanyagokból összesen bő öt és fél liter szörp lett, tíz félliteres és egy nem egészen teli 7,5 decis üveg. Bár egy félliterest megmértem, és hat deci volt benne, szóval lehet az összesen hat liter is :) Már tesztelve, finom!

2010. május 16., vasárnap

Vihar 2.

7 fok van, és orkánerejű szél tombol. A kis cseresznyefa reggelre megdőlt egy 20-30 fokban, Péter reggel karózta ki. Ágak hevernek leszakadva az udvaron. Féltem a paradicsomot, a padlizsánt... Ha enyhül a szél, megyek kárfelmérni, remélem, semmi komoly.

Persze az a legkevesebb, ha nekem letörik némi paradicsomom meg padlizsánom, amikor másoknak elöntötte a házukat a víz, vagy fák dőltek az útra és repülnek a cserepek. A Bakonyban a legrosszabb a helyzet, mi szerencsések vagyunk.

2010. május 15., szombat

Májusi eső aranyat ér

A mondás igaz, de lassan térdig járunk az aranyban... nem baj, essen csak, olyan jó a kertnek, csak legyenek közte napos időszakok is. Ma 13 fok van és folyamatos, lassú eső, tegnap záporok váltakoztak napsütéssel.
A fagyosszentek teljesen bejöttek, fagy szerencsére nem volt, de nagyon határozott lehűlés igen. A következő Orbán lesz 25-én, amiről azt tartják, „ha tiszta Orbán napja, jó tiszta bort fogsz sajtolni, de ha esős, akkor savanyú lőre kerül a hordóba”. Még ő is a fagyosszentek közé tartozik, és tavaly emlékszem, volt is egy lehűlés május végén. Idén is lehet, de a kettő között jó lenne napos, meleg napokat kapni, meg utána is.
Ehhez képest az idokep.hu egész májusra nem jósol 20 fok feletti hőmérsékletet, de napos időt azért igen. És Medárdra nem jósol esőt!

2010. május 14., péntek

Krumplibogár...

Terveztem egy bejegyzést a kertünkben fellelhető állatokról, hát, ő lesz az első, bár a tervben nem így szerepelt.
Állítólag nem lehet krumplit sokáig egy helyen termeszteni, mert a krumplibogár elpusztítja, vagy vegyszeresen kell kezelni. Mi még csak második éve termelünk krumplit, tavaly nem is találkoztunk egyetlen krumplibogárral - szebbik nevén kolorádóbogárral - sem, de valamilyen peték mégiscsak kerülhettek a földbe, mert most bizony bújnak elő. Vetésforgóban vetjük a krumplit, most teljesen a kert átellenes sarkában van, mint tavaly volt, a bogár a tavalyi helyen jelent meg, ahol most borsó van, de a közelében található a hat padlizsánpalánta is, amiket alighogy kiültettem, megtalálták. Még nem említettem, hogy amennyire lehet, a zöldségeskertben igyekszem biogazdálkodást folytatni, és ha valamivel nem tudom így felvenni a versenyt, azt tudomásul veszem (ezért nem vetek például kelbimbót, az első évben csúfos vereséget szenvedtem a hernyókkal szemben, és annyira nem szeretem azért...), szóval utánanéztem, hogy mivel lehet a krumplibogár ellen vegyszermentesen védekezni. A következőkkel fogok próbálkozni:
 - kézzel leszedni és vízbe dobni
 - fahamuval beszórni
  - orgonalevélből készült főzettel locsolni - sajnos nekünk nincs orgonánk, de ha kimegyek az utca végére, annyit szedek, amennyit akarok.
Drukkoljunk a padlizsánnak! :)

2010. május 13., csütörtök

Vihar

Kora délután csúnya sötét felhők jöttek, és az idokep.hu szerint a Balatonnál jégeső esett, úgyhogy rendesen megijedtünk, hogy ennyi a termésnek. Szerencsére itt jég nem volt, csak egy nagyobb eső és szél, ezt láttam a nappali ablakából:

Ez pedig a zivatarfront széle a másik irányban:

Ami kimaradt

Nem fotóztam tegnap a kert árnyoldalait: mint szerintem a legtöbb falusi kertben, itt is vannak felhalmozott kupacok ebből-abból, vasrudak, már nem használt karók, faanyag, kiürült tűzifa-tároló, a komposzt környékén felhalmozott gallyak a metszésből. Magát a komposztot sem fotóztam, mert bár nagyon hasznos, nem igazán esztétikus.
Kimaradt egyik büszkeségünk, a magaságyás, nem tudtam olyan irányból, szögből fotózni, hogy jól látsszon, de majd még próbálkozom. Ez egy lécekből épített, bő egy méter magas keret, amibe alulra szőlővesszőt, majd lombot, fűnyesedéket halmoztunk, kis marhatrágyát és végül egy vékonyabb réteg feketeföldet. Fűszernövényeket vetek bele, már burjánzik a rukkola, azaz borsmustár és a borsikafű, kel a majoranna, a metélőfokhagyma és szerintem vagy a tárkony, vagy a lestyán, még nem ismertem fel. Minden évben megsüllyes egy kicsit - ez még csak a második éve - a tetején pótoljuk a feketeföldet, és néhány év múlva, mire már a venyige is komposztálódik az aljában, nagyon jó minőségű földet nyerhetünk belőle.
Nem fotóztam a nagy zöldségesen kívüli másik két ágyást. Az egyikben háromféle krumplit vetettünk: egy korai fajtát, egy sárga és egy piros héjút, már szépen kel, de még nem nagyon látványos fényképen.
A másikat vegyes ágyásnak hívom. Ősszel beleültettünk húsz tő málnát, szépen megeredtek, de mivel ez nem foglalta el az egész ágyást, most tavasszal köré-közé ültettem ezt-azt. Keresztben, a két sor málnára merőlegesen van két sor újhagyma, ez még tavalyról maradt. A málnasorok közé hosszában zellert vetettem, még éppcsak bújik. A málna- és zellersorok végébe négy sor zöldbabot, és a másik üresen maradt szélére kukoricát, majd amikor a kukorica kikelt, futóbabot vetettem mellé, ami majd szépen felfut a kukoricára. Szeretem ezt az ágyást, de a málnán kívül még alig látszik ki valami a földből, majd fotózom, ha érdemes lesz.
Van még egy nagy kerti tárolónk, egy lábakon álló tető, amit hombárnak hívunk, mert elég nagy. Itt tartjuk a bicikliket, a fűnyírót, téglát, fát, a kerti szerszámokat, raklapokat, ilyesmit.
Azt hiszem, most már nem hagytam ki semmit.

2010. május 12., szerda

Tovább, tovább...

Ha nagy nehezen elszakítjuk tekintetünket Regő csodálásától, esetleg visszük őt is magunkkal, akkor a virágoskert és némi kevésbé látványos kocsibeálló meg ilyesmi után a szőlőhöz érünk, van benne egy rövid sor szeder is:

aztán balra fordulunk, a kerítés és a kapu felé, kerüljük a házat, és olyan szépségeket találunk, mint ez a labdarózsa:
 meg ez a gyöngyvessző:

az utcafronti kerítés mellett még egy labdarózsabokor, és kinyílt az első pünkösdi rózsa. A benyúló kopasz ág egy fügebokoré:


és épp most kezd virágozni a bodza:



Itt már a ház sarkánál vagyunk, eljöttünk az utcafront előtt, és fordulunk újra balra, ahol szilvafák után visszaérünk a fenyőkhöz. A feketefenyő épp virágzik:

és a kerítés mellett végig mandulafák állnak:

Végül egy pillantás ebből az irányból az először látott diófa felé, mellette a selyemfenyő és a tuják, alatta a fűszeres-gyógynövényes-csemetés:


Szóval erről a kertről lesz szó a továbbiakban. És akik még nem találták meg a helyüket, a paprikapalánták a nappali ablakában:

Kertem legszebb virága :)

Ki ne maradjon... ő viszont az előzőekkel ellentétben teljes egészében a párom és az én művem:

Virágoskert

...amely teljes egészében Marika nénit dicséri, nekem még nincs, majd ha lesz terasz, kialakítjuk, vagy ha legalább meglesz pontosan a helye, hogy hol lesz a terasz...
Tehát, ha a gyümölcsösből visszafordulunk, és átjövünk azon a tuják alkotta természetes kapun, ahonnan az előző bejegyzésben a házat látjuk, elérünk a virágoskertig, ami most, május közepén valahogy így néz ki:

Sárga liliom:

és a kék virágú len, amelyből a kisvakond nadrágja is készült :)

Sétáljunk tovább :)

Tehát, ha a fenyőknek hátat fordítunk, elsétálunk a vérbükk mellett, és megállunk az uram által ácsolt kerítésnél, akkor a zöldségeskerthez érünk, mármint a legnagyobb, bekerített ágyáshoz. Ezt anyósommal (továbbiakban Marika néni) műveljük felesben, és most csak a szalonképesebb, azaz kevésbé gazos felét mertem fotózni:
  A hátsó sarokban vöröshagyma, fokhagyma, lilahagyma, a sorok között sárgarépa, petrezselyem,padlizsán, kijjebb saláta, balra hátul borsó - ez már mindjárt virágzik - mellette karalábé, a képen már nem látszik a névadó póréhagyma és még egy sor lilahagyma. Az előtérben Marika néni legyomirtózott gazai között kelő többféle bab.
Innen a másik irányba fotózva a sok karóval a paradicsomerdő, mögötte az eper, itt látszanak a már kikelt babok, és belóg egy cserszömörceág. Hátul, a kerítés mellett telekvédő tűztövisbokrok:

Ha itt megfordulok, mögöttem van épp a fűszeres-gyógynövényes-csemetés kert innenső vége, amelyben olyan szépen virágzik a metélőhagyma, hogy a virágoskertbe is beillene:

A két kert között továbbhaladva elhagyjuk a birsalmafát, a komposztot, és a gyümölcsfák közé jutunk:


Ha innen visszafordulok a ház felé, némi lombon átszűrve így látom a házat:

Ha pedig a nagy zöldségágyás felé fordulok vissza, innen így látszik, előtérben a házi készítésű kerítéssel, háttérben szomszédokkal:
 

 Folytatása következik!