2010. június 28., hétfő

Nem vesztem el :)

Csak gyorsan írok, hogy nehogy hűséges olvasóim azt higgyék, eltűntem :) Volt pár esős nap megint, aztán elfoglaltságok: csütörtökön elutaztunk, erről beszámoló a Regőblogban, pénteken megbetegedtem, még gyógyulok, vasárnap Regő keresztelője volt, lásd szintén a blogján. Mára a kert szempontjából nagyjából engedélyeztem egy pihenőnapot, egyébként persze nem volt az annyira pihenős :) most csináltam meg a rukkolás pestót, és szedtem fél vödör meggyet, ami már újra szörpösödik, kivéve azt a fél kilót, amiből holnap lesz meggyleves. A korábban szedett egész vödörnyiből pincés meggy lesz, ennek nagyon egyszerű a receptje: minden kiló magozott meggyhez 40 deka cukor és egy picike szalicil, és hűvös helyen addig kell tárolni, amíg a meggy levet ereszt és a cukor teljesen feloldódik, ez nálunk olyan három nap, addig naponta meg kell keverni, majd üvegekbe tölteni lével együtt és kész. Ami lé marad alatta, jó lesz szörpnek.
Ma még Péter fűnyírót szerelt, jelenleg ugyanis egy ép sincs nekünk (illetve ami van, az nem gyűjti a füvet, és nem igazán szeretünk ekkora területet gereblyézni, de lehet, hogy az lesz, mert a fű meg csak nő...) és felrotálta a krumplis és a málnás ágyások között és körülöttük a földet.
Holnap újra belevetem magam a kertbe, feladatok:
 - krumplit kapálni, újra feltölteni
 - borsó helyét kipucolni és tisztára kapálni
 - uborkát és póréhagymát gazolni
 - kaprot szedni
 - meggyet szedni
 - paradicsomot kötözni
 - további fűszernövényeket szedni
 - füvet nyírni
ajjajajjajj, nem folytatom :)

2010. június 23., szerda

Ami késik, nem múlik

Szerencsére ez most nem volt egy nagyon hosszú esőfront, tegnap még kapucniban szedtem a borsót, de ma már napsütésben és szélben egy újabb, jó púpos vödörrel. Fél kiló málnát sikerült szednem, ami már szörpösödik, mert úgy láttam, egy kilót nem fogok tudni egyszerre szedni, lesz még, de szép folyamatosan érik.
Délután aztán a gyerekekkel együtt sikerült szedni szintén egy jó púpos vödör meggyet, úgyhogy egyik félidő alatt borsót fejtek, a másik alatt meggyet magozok ma este :D
Fűszernövényeket is akartam szüretelni ma, de csak a rukkoláig jutottam, Regő már nagyon éhes volt a végén :) csinálok belőle pestót, tavaly is készítettem, és nagy sikere volt. A recept:
10 deka rukkola
5 deka parmezán vagy egyéb kemény sajt
egy-két evőkanál olívaolaj
egy evőkanál citromlé
só, bors
fenyőmag - én napraforgómaggal helyettesítem.
Mindezt ebben a sorrendben összeturmixoljuk, a rukkolát előzetesen kicsit felaprítjuk. Pirítósra, olaszos tésztákra sajttal kiváló.
A rukkola egyébként finom ízén kívül azért is kedvencem, mert nagyon egyszerű termeszteni. Március vége táján magról vetem a magaságyásba, de ez nem feltétel, csak jó föld kell neki. Szépen kikel, burjánzik, nem zavarja gaz, kártevő. Persze nálunk a magaságyás eleve védett hely neki. Most virágzik, legkésőbb ilyenkor már le kell szedni, de korábban is lehet a zsenge leveleket szüretelni, salátába, szendvicsre, pizzára nagyon finom, enyhén csípős ízű.
Ma végre sikerült szépséges képeket készítenem:

Marika néni levendulája a málnabokor mellett gyönyörűen virágzik, zsonganak rajta a méhek:

Marika néni csinált a babnak karókat, amire szépen felfuthat, bambuszszárból. Tavaly én is csináltam, de egy erősebb szél szinte teljesen elvitte. Remélem, az övé túléli, rutinosabb ebben, mint én :)

Segítségem a meggyfán, meg a földön, és az eredmény:




A fűszernövények a magaságyásban:
A virágzó rukkola:


Majoranna:
Borsikafű:
Ezeket majd szárítani akarom, üvegbe tölteni, és az év további részében használni, persze addig salátákba nyersen is nagyon finom lesz.
Na ez volt ma, megyek borsózni és meggyezni :)

2010. június 22., kedd

Meggyszörp és eső, eső, eső...

Ma elkészült a meggyszörp is, egy kiló meggyből lett három üveg, azaz bő másfél liter. Recept ugyanaz, mint az eperszörpnél: egy kiló gyümölcsöt fél liter vízzel turmixolunk, egy napig állni hagyjuk hűvös helyen. Teszünk hozzá egy mokkáskanál szalicilt és két mokkáskanál citromsavat, majd szűrőben és/vagy tüllzsákban egy napig csepegtetjük. Én leszűröm előbb szűrőben, mert amikor már csak egy sűrűbb massza marad, azt egyszerűbb tüllzsákba tölteni. Tüllzsák helyett egy egyszerű textilpelenka is jó, én is azt használok. Ha lecsöpögött, megmérjük, és ahány liter, annyi kiló cukrot oldunk fel benne kevergetve, majd üvegekbe töltjük.
Érik a további meggy és a borsó, és csak esik és esik, és 15 fok van kinn... Ha egy cseppet nem esne, már kimennék gumicsizmában és szkafanderben meggyet és borsót szedni, meg megnézni a további helyzetet, de egyelőre esélytelen...

Na délután azért sikerült egy fél vödör borsót szedni, minden nedves és rengeteg a csiga, de kora délután óta már nem esik, és fúj a szél, úgyhogy szárad is. A meggyig, málnáig nem jutottam el, mert közben felébredt Regő. Vittem ki magammal fényképezőgépet, de nem fotóztam, nem nagyon láttam most szépet :(

2010. június 19., szombat

Borsószezon

Két nappal ezelőtt végre mérhető mennyiséget tudtam szedni a borsóból, belelkesültem, mert lesz is még, és másodvetést is tervezek. Regőnek már többször szedtem főzelékbe való pici mennyiségeket, egyszer magunknak is egy levesre valót, de ez most majdnem egy teli vödör lett. Az Intersparos vödröt nem ér nézni, szeretem télen a vödrösnarancs akciót, na :)
Az esti meccs alatt kifejtettem,  ma blansíroztam és fagyasztottam. 1,17 kg lett belőle.
Folyt. köv.: még szedtem egy fél vödör borsót ma, egyelőre többet nem találtam teljesen érettnek. Aztán kaprot szedtem a tetejére, azt le fogom fagyasztani apróra vágva. Jó sok lesz, most csak egy-két csokorral szedtem. Szeretem a kaprot, mert egyáltalán nincs  vele munka, elveti magát, kikel, nő, lehet szedni és kész.
Aztán meglocsoltam a brokkolit, a karalábét, a padlizsánt és a paprikát tetű ellen hamulével. Négymaréknyi fahamut tettem tíz liter vízbe, és ezzel locsoltam a leveleket és a töveket. Egyelőre nem láttam nagy kárt, de tavaly sokat tettek tönkre a tetvek a brokkoliból, Marika néni karalábéját pedig eszi a liszteske becenevű üvegházi molytetű. Remélem, hat a hamulé, nem szeretnék vegyszert használni.
Szépen érik a meggy, korábban azt hittük, a tavalyi rekordmennyiségű termés után idén nem lesz semmi, hát ahhoz képest gyönyörű. Persze kevesebb, mint tavaly, de most magozva másfél kilót szedtem le úgy, hogy csak épp amit elértem a fa alatt állva, és jó sötét színe volt. Egy kilónyi már szörpösödik :)
Aztán még szedtem a vödör tetejére egy kis málnát, még csak olyan tizenöt dekát találtam érettnek, ez egyelőre friss fogyasztásra jó, de ha lesz egy kiló egyszerre, abból is akarok majd szörpöt csinálni. Nem is reméltem, hogy az új telepítésű málnánk is terem már idén, örülök neki nagyon :)

2010. június 17., csütörtök

A jól végzett munka gyümölcse

... illetve jelen esetben zöldsége :)
Szóval miután tegnap szakadt az eső, szépen fellazult a föld, a gazmentes répasorokból késő délután ekkora répákat tudtam felszedni! És még nőni fognak :)
Mellette az a krumpliszerű izé, az jánosnapi retek megpucolva, gyökere és levele nélkül, ilyen sárgás a héja. Lehet, hogy sokan már régen ismerik, én tavaly találkoztam vele először, és meglepődtem a színén. Tavaly egytől egyig megette valami,  idén Marika néninek nagyon szépen terem, már szedni kell, mert felmagzik, pedig még van egy hét János-napig. Én nem is mertem vele próbálkozni idén, de lehet, hogy jövőre megint.
A répából, meg újhagymából és a tegnapelőtt leszedett borsóból estére olyan borsólevest főztem, ami már tiszta hazai volt :) na jó, a kis cérnametélt benne, meg az olívaolaj, a só, bors, szerecsendió nem, de az összes zöldség igen :) Ilyenkor, amikor szedek valamit és készítek belőle valami házit, szoktam receptet írni, de nehogymár egy sima borsólevest leírjak... Aki szeretne borsóleves-receptet Timi módra, kérem, írásban jelezze :D

2010. június 16., szerda

Nagy harcok árán...

... de kigazoltam a sárgarépát. A harc részben a gazzal, a parlagfűvel, részben szegény pici fiammal zajlott. Most kéne összemosni a babás és a kertes blog határait, szerintem tegnap volt a szeparációs szorongás csúcsa, persze náthával és fogzással erősítve. Ötpercenként járkáltam ki a répák közül a járókához, nem engedett szegény, utálja a gazt - azt én is -, vagy a répát - azt nem kéne neki -, vagy csak azt, hogy az anyukája nem vele foglalkozik :( Aztán Marika néni elvitte virágokat nézegetni a kertben, utána visszahozta álmosan, elaltattam és tudtam haladni. A petrezselyemsor vége előtt egy méterrel ébredt fel körülbelül, addig eljutottam.
Sikerült szednem egy kis levesre való borsót is már, amit este a meccs alatt kifejtettem.
Érdekes tapasztalatokkal is gazdagodik az ember gazolás közben, amikor a szomszédokat hallgatja, és megnyugszik, hogy nemcsak az ő hétéves gyereke annyira eleven és hááát nem mindig szófogadó :)

2010. június 15., kedd

Igazi június

A június nemcsak attól június, hogy a naptár azt mutatja, meg hogy harminc fok van, tűz a nap és kitört a vakáció, bár ezek is nagyon fontos ismérvei. A kertben viszont az is fontos, hogy érik a málna, a meggy, a borsó, nő a pici zsenge répa, és térdig ér a parlagfű :)
Ebből következően tegnapi fő munkám a parlagfűtlenítés volt, főleg a répa- és hagymasorok között, de még nem értem a végére. Van ott egy sor magról vetett saláta is, aminek a nagy része sajnos kirohadt a sok esőtől, és/vagy megette a csiga. Lassan érthetővé válik azok számára is, aki szerint az éticsiga egy édes aranyos kis állat, gyerekdalok főszereplője, hogy én miért utálom annyira... Mindegy, néhány fej megmaradt, és remélem, már nem bántja sem eső, sem más.
Borsóból Marci szedett csak épp annyit, hogy Regő főzelékébe elég legyen, majd én folytatom ma. Meg a parlagfűtlenítést is, és az azutáni feladatom a málnás ágyás kapálása. Terem a málna az új ágyásban, ősszel ültetett töveken is, nem is vártam tőle, úgy örülök neki :)
Amit még tegnap csináltam: befejeztem az öntözőlevet a múltkor leszedett paradicsomhajtásokból, erősítő, gazdagító hatású, mint a komposzt. A hajtásokat egy vödörbe tettem, és annyi vizet öntöttem rá, amennyi ellepte. Két-három napig lefedve, napon hagytam erjedni - jó büdös lesz, senkit se riasszon el! - aztán átszűrtem egy használaton kívüli, régi szúnyoghálón, és az így keletkezett levet hússzorosára hígítottam. Aztán szétlocsoltam a fent említett növényekre és az uborkára, cukkinira, itt most ők a pici palánták.

2010. június 13., vasárnap

Eperszörp

Ezúttal kép nélkül, ma reggel lett kész négy nagyobbacska üveg eperszörpöm, ami két napig készült másfél kiló eperből. A folyamat a következő:
Másfél kiló megmosott, lecsumázott epret 7,5 dl vízzel összetörünk, botmixerrel, turmixgéppel vagy akár kézzel. Hozzáadunk egy kis forró vízben feloldott 1 dkg szalicilt és 2 dkg citromsavat, és egy napig állni hagyjuk.
Másnap tüllzsákba töltjük, és felakasztjuk csepegni. Én ezen annyit módosítottam, hogy csak egy erre a célra szolgáló textilpelenkám volt, így először egy sűrű szövésű levesszűrőn csepegtettem át, és csak az ezután fennmaradt epret tettem a pelenkába. Egy napon át hagyjuk csepegni is.
Amikor ez is kész, lemérjük a kicsöpögött levet, és ahány liter, annyi kiló cukrot teszünk hozzá, esetleg ízlés szerint egy kicsit kevesebbet. Addig kevergetjük, amíg a cukor fel nem oldódik, majd üvegekbe töltjük, és kész. Finom! :)

2010. június 10., csütörtök

Haladunk a listán

Na nézzük a tegnapi listát, mit sikerült ma sok segítséggel elvégeznem:
Reggel, amíg Regő aludt és még nem volt olyan nagyon meleg, gereblyéztem és mulcsoltam egy kicsit.
Délután, amikor a fiúk pancsoltak, megkértem Marika nénit, hogy üljön melléjük felügyelni, és addig megkapáltam a kukoricát meg a babot, és átültettem az említett szakadár babtövet.
Utána Regő szundított megint egy picit, ezalatt megkapáltam a brokkolit, átültetni nem tudtam a csoportosan nőtt töveket, mert annyira kemény a talaj. Marci addig epret szedett. Aztán együtt gereblyéztünk fűnyesedéket, és én dugdostam be a paradicsom alá. Ekkor már Regő ébren volt, és az apukája takarított idebenn vele együtt. Aztán kivittem, és a hintában üldögélt, amíg befejeztük a gereblyézést, mulcsolást és teleszedtem a Marci által megkezdett epresedényt. Végül este Péter meglocsolta az ágyásokat, hogy holnap tudjak pl. brokkolit átültetni, meg hogy nőjön már az az uborka!
A babon hangya van, jó sok okos biotrükköt olvastam ma ellene, fogom is alkalmazni, a legszimpatikusabb most a rebarbaraszárból készült főzettel való locsolás.
Képek:
A mulccsal betakart tövű paradicsom:

A kigyomlált brokkoliágyás:

A kukorica és a bab társulása:


És a fő-fő segítségek:

2010. június 9., szerda

Apróságok, ahogy épp ráértem

Ma Marci nem volt iskolában, így kora reggel rá tudtam kicsit bízni Regőt, és addig munkáskesztyűben nekiálltam a brokkoliföldön található hatalmas gaznak. Térdig érő szúrós növények, parlagfüvek és hasonlók... de leküzdöttem, és ami még maradt, annak majd nekiesek kapával, aztán szétültetem a helyenként kicsit túl csokrosan nőtt brokkolit. Marci nagyon ügyes volt, úgyhogy ezután még epret is tudtam szedni, aztán idebenn főztem három üveg eperlekvárt megint. Nagyon meleg volt már fél kilenc tájban, amikor végül bejöttem.
Késő délután, amikor hazaértünk mindenféle intézkedésből és a gyerekek pancsoltak is megint, Regőnek feltettem az almafára a hintát, és amíg abban lengedezett, összegereblyéztem némi lenyírt füvet és betettem mulcsnak a paradicsomok alá, meg mentem tovább a kézzel húzható gaz irtásában: a karalábé és a borsó között, a póréhagyma szélében. Néhány nap, és lehet szedni a borsót.
A tegnap leszedett paradicsom-hónaljhajtásokból csinálok öntözővizet, annyi vizet tettem rá egy vödörbe, amennyi ellepi, meg kell várni, míg megerjed, aztán 1:20 arányban hígítani, és paradicsom, paprika, padlizsán, palánták, fiatal növények öntözésére jó.
Sok tervem van még, időjárás és gyerekek függvényében meglátjuk, hogy és mit sikerül megvalósítani, de a következők kb:
- gereblyézés és paradicsom mulcsolása
- brokkoliföld kapálása és brokkolik szétültetése
- póréhagyma kigyomlálása
- sárgarépa, petrezselyem, hagymák kigyomlálása
- másik ágyásban zöldbab megkapálása
- kukorica és ráfutó bab megkapálása, egy bab olyan helyen kelt ki, ahol nem kelt ki mellette a kukorica, ezt át kell ültetni
- maradék fűnyírás... de mire mindezen végigérek, már nem csak a maradékot kell majd nyírni.
És pirul a meggy is, nem tudom, mennyi lesz, de akármennyi is, azzal is lesz munka, pincés meggyet fogok idén csinálni, mert lekvár még sok van, de a pincés meggy és a meggybefőtt lassan elfogy.

2010. június 8., kedd

Paradicsom - több értelemben

Múltkor már nem tartottam érdemlegesnek írni, de még aznap délután Péterrel kalákában sikerült befejezni a krumplitöltögetést, és sok-sok füvet is nyírtunk, még mindig izomlázam van, inkább a krumplitól, mint a fűnyírástól. Tegnap csak epret szedtem, aztán délután, amikor már nem volt rekkenő hőség, megint egy nagy területen lenyírtuk a füvet, most Marcival: én nyírtam, ő tekerte, hozta utánam a zsinórt, sokat segített és nagyon élvezte.
Ma délután felkötöztem a jókorát nőtt paradicsomokat, vannak hatalmas, csípőmig érő bokrok, és vannak, amiknek még nőni kell, viszont nagyon sok virág van, és már találtam itt-ott pici zöld paradicsomkákat is. És olyan illat van a tövek között! Amikor egy friss, érett, naptól meleg paradicsomot a kezedbe fogsz, és a száránál beleszagolsz... na ez az illat töményen :) Érik a borsó is, napokon belül szedhető lesz, és úgy nézem, nem is kevés, de aztán még másodvetés is lesz. És kel az uborka! Három apró növénykét találtam eddig, nagyon drukkolok nekik, nem is merem elkiabálni.
Mai szépségek, a buján virágzó lila klematisz:

és nemsokára hasonló lesz a rózsaszín testvére is:

és ami a paradicsom másik értelmét illeti, íme, ez is a kertes élet része:

2010. június 6., vasárnap

Töltött krumpli

Tegnap volt először normális, az évszaknak nagyjából megfelelő idő: sok-sok eső és 14-15 fok után most végre napsütés és 23 fok árnyékban. Dolgozni még nemigen lehetett, nagyon nedves volt még a föld, a növények is, és rettentően párás volt a levegő is. Kis epret szedtem, Péter pedig füvet nyírt, sokat, miután valamennyit száradt. Elektromos fűnyíróval egyszerűen még nem merhetett a magas, nedves fű közé menni délelőtt.
Ma délelőtt feltöltögettem a krumpli felét. A föld felszíne száradt valamennyit, de egy kapavágásnyira összetapadós, nedves rögök vannak, szóval nem volt könnyű munka, meg is lepődtem, amikor bejöttem, ránéztem az órára és kiderült, hogy csak olyan egy és egynegyed órát töltöttem vele, ez azt jelenti, hogy két és fél óra alatt kész az egész. Már bimbós a krumpli, olyan szép, amikor virágzik! Teljesen megértem, hogy amikor bejött Európába, eredetileg dísznövényként termesztették.
Képek:
Ilyen volt, hú, nagyon durva, élőben nem volt ennyire vészes, mint ahogy képen kijön, itt alig felismerhető a krumpli a gaz között...

Ilyen lett a fele:
  
 

És egy szépség a végére, Marika néni minirózsái:

2010. június 5., szombat

Új háttér

A szépséges háttérért köszönet Áginak! http://darabka.blogspot.com

2010. június 1., kedd

Első idei lekvár

Már megint iszonyatos idő van, nem úgy néz ki, mint a június. Kimentem szkafanderbe öltözve menteni az epret, nehogy ott rohadjon a sárban, és mivel bő két kilót sikerült is szednem - a csigák már gyülekeztek tízóraira az eperbokrok mellett - egy kilóból főztem lekvárt, egy maroknyiból meg sütöttem epres pitét. Egyszerű receptek: a lekvárhoz egy kiló eperhez negyven deka cukrot tettem, az epreket négybe vágtam, és lassú tűzön elkezdtem főzni, közben egyszer botmixerrel megpürésítettem, de úgy, hogy azért maradjanak darabok. Jó sokáig főtt, a végén, már elzárva tettem bele egy csepp szalicilt, két kis üvegbe töltöttem és fejreállítottam kihűlésig.
A süti: négy tojást szétválasztottam, a sárgáját 20 deka cukorral habosra kevertem, apránként hozzákevertem 20 deka lisztet és egy deci meleg vizet, majd összekevertem a habbá vert fehérjével. Kivajazott, lisztezett tepsibe öntöttem, egy marék epret beleszórtam - a nagyobbakat összevágva - és sütőben szép világosra sütöttem.

Ennyi az elmúlt két nap termése, másnak nem nagyon látom a lehetőségét az időjárás miatt.