A hobbikertész visszatér

Igen, igen! Úgy tűnik, kezdek önmagam lenni, és lassan-lassan megjön az erőm a gyomláláshoz is. Nagyon elhanyagoltam szegény kertemet az utóbbi időben, meg is látszik rajta: már szólt a szomszéd, hogy vágjuk már le a parlagfüvet. Csak azt nem tudta, hogy az nem egy üresen hagyott rész, amit benőtt a parlagfű, hanem a répa- és hagymaágyásom... így még cikibb. Szóval a múlt héten végre volt energiám nekilátni, és most már a répa, a fehérrépa és néhány sor hagyma ki van szabadítva a gaz és a parlagfű alól. Ma délután a másik oldalról akarok támadni, kigazolni vagy megkapálni a paradicsomot, paprikát, és felkapálni egy akkora helyet, ahova ki tudom végre ültetni az ablakban maradt paradicsomokat, paprikákat és a padlizsánt. 

Közben azért csináltam is ezt-azt: készült 9 üveg bodzaszörp, 9 üveg cseresznyebefőtt, azt hiszem, 5 üveg eperlekvár, és a borsó felét is leszedtem-eltettem, az is egy gaztalanított rész a kertben. A másik felét Marika néni szedte le, el is tette, nagyon hálás vagyok érte.

Közben kikelt a zöldbab, a tűzbab, az uborka, nőnek a paradicsomok, paprikák, érik a meggy, a málna, szóval erősen benne vagyunk a befőzőszezonban, és most már folyamatos lesz: a meggy után jön a sárgabarack, aztán az alma-körte, szilva idén nemigen lesz, ez ilyen hullámokban megy: tavaly meggy és barack nem volt, szilva sok, tavalyelőtt és idén meg fordítva. Nem is baj, hogy nem egyszerre van sok mindenből :)

Kapáltam, gazoltam

Ma végre kiszabadultam a kertbe. Mindennap terveztem a héten, hol ezért nem sikerült, hol azért, hol meg pont eleredt az eső, és kétségbeesetten néztem, ahogy a gaz nagyobbra nő, mint a zöldség. Elég csüggedten is álltam ma neki, a zöldséges végéből reménytelen vállalkozásnak tűnt. Aztán először megkapáltam az epret, szépen virágzik, és ez egy kicsit feldobott. A mellette lévő borsóágyást úgy ítéltem meg, egyelőre ellenáll a gaztámadásnak, van sürgősebb tennivaló is, így mentem tovább. Következett a retek - nagy meglepetésemre az első kapavágásnál gyönyörű, hosszú, piros retkek fordultak ki a földből. Kezdett elmúlni a csüggedésem :) Közben az eső hol eleredt, hol meggondolta magát, én meg mindig azt gondoltam, ezt már esőben is befejezem. Szóval a retket lassan lehet szedni, és szép egészségesnek tűnik. A retek mellett jön a felváltva vetett répa - hagyma - fehérrépa, majd még több sor hagymaféle. Korábban a répákat mindig kigazoltam nagy szenvedések árán már akkor, amikor éppen csak kibújtak a földből - most is így akartam, és hálát adtam érte, hogy nem álltam neki. Biztos az időjárás is kedvezett, de a répák már vagy 3-4 centisek, így sokkal könnyebb őket megtalálni a gaz között, és kitisztítani a sorukat. A hagymákat megint csak hagytam, ők is erősebbnek tűnnek a gaznál. Utánuk viszont kisebb csalódás jött, a fűszerágyásokban csak a rukkola kelt ki, azt majd felszedem, aztán felásom a többit, és vetek bele mást. Viszont a saláta és a karalábé gyönyörűen megeredt, ezeket is kitisztítottam. A zöldséges rám eső részének maradékára még ki kell szórni a komposztot és rotálni, aztán jöhetnek bele a babok, cukkini, uborka, póréhagyma és végül a palánták: paradicsom, paprika, padlizsán. Jó lenne, ha ebből a rotálásig meglennénk holnap, aztán hétközben veteményezhetnék, palántázhatnék még. 

Péter közben az utcafronti tűztövisbokrokat nyírta meg, aztán a kert jó részén lenyírta a füvet, most olyan szép, ha kinézek a konyhaablakon :)

Kikelet

Minden kel :) Most más értelmet nyert a kikelet szó is, eddig csak a tavasz legelejére, a naposabb időkre gondoltam. De most nagy fellendülés van nálunk. Kikelt a kiskertben a borsó, retek, rukkola után a sárgarépa és hirtelen, meglepően nagy szárakkal az előszörre dugdosott vöröshagyma. Idebent szinte az összes paradicsom egyszerre dugta elő pici csíráit a dobozokban. Jó nézni :) Az más kérdés, hogy kiderült, hogy az alkoholos filc, amivel a dobozokra írtam a fajtákat, nem is alkoholos, így a palánták spriccelésével lemostam a nevüket :D de sebaj, tavaly sem tudtam már a végén, hogy melyik termés melyik fajta. Idén azt hiszem, ötfélét vetettem, és lesz egy különleges, apró, sárga, körte alakú termést hozó paradicsombokor is, ha megéri.

Péter felrotálta a gyümölcsöst, idén nem is hagyjuk, hogy visszanőjön a fű vagy megtömörödjön a föld, hadd levegőzzenek kicsit a gyökerek. Szépen sorban virágoznak a fák, kicsit féltem az elmúlt napok szeles időjárásától, nehogy megint elvigye a baracktermést, remélem, idén több lesz, mint a tavalyi szinte semmi. Félig-meddig kész a málnakordon, a befejezése valószínűleg a hétvége feladata lesz. Addig is a szokásos szép tavaszi képek:

Most már tényleg megkezdődött :)

A mai nap volt az első, amit idén kerti munkával töltöttünk. Kicsit megkésve ugyan, de a tavasz is késett, és idebent addig sem tétlenkedtem :) Ma viszont, az egy-két napja végre megérkezett napsütés nyomait keresve először is körbejártam a kertet a fényképezőgéppel, és hoztam ide egy kis tavaszt:

Krókuszok:

Íriszek:

Nekik nem tudom a nevüket:

Van még ibolya is a vörösfenyő alatt, de nehéz lett volna fotózni, bujkál :) hóvirág már régen, és bújnak a tulipánok, nárciszok, jácintok, de még csak a zöld lándzsahegyeik. Krókuszból sárga is van, de ott még csak egy-két szál nyílik. Ilyen levele van már a bodzának:

és rügyeznek a gyümölcsfák, duzzadó rügyeket láttam már napokkal ezelőtt is a meggyfákon, cseresznye- és sárgabarackfákon. Mindenfelé kelnek a kis hagymás gyomnövény-virágok, a fürtös gyöngyike és a csillagvirág.

Miután kigyönyörködtem magam, munkához is láttunk kisebbik fiam lelkes segítségével. Kiástam 24 tő epret, és átültettem a zöldséges átellenes végébe, a régi eperágyást pedig meg fogjuk szüntetni (mármint mást vetünk majd bele). Ideje a frissítésnek, ez a munka még ősszel maradt el. Aztán pedig vetettem: öt sor borsót, egy sor hónapos retket, két sor sárgarépát és egy sor fehérrépát. Ha idén sikerül valahogy távol tartani a sárgarépalegyet, akkor ennyi mennyiség bőven elég is lesz. A tavalyi saját répa nem olyan rég fogyott el, petrezselyem pedig még mindig van a hűtőben, sóban eltéve. Végül felszedtem a tavaly kinn hagyott póréhagymát, tisztítás után elég sok fogyaszthatót találtam még közöttük.

Ezek az új epersorok:

Idebent pedig dobozokba vetettem szárzellert, paprikát és padlizsánt, lassan nem férek a palántásdobozoktól :). Amit még szoktam ilyenkor tavasszal, az az étkezésre szánt csírák csíráztatása. Minden évben veszek néhány zacskó különféle biocsírát, idén még egy tavalyi retekcsírával kezdtem, a fotó kicsit homályos lett, de ilyen, amikor fogyasztható:

és már ázik az ablakban a következő, egy zacskó zsázsacsíra. Én hiszek abban, hogy a csírákban minden benne van, ami a felnőtt növényben, és hogy ilyenkor, évszakváltás és a tavaszi fáradtság idején nagyon sokat tehetünk az egészségünkért, ha csírákat fogyasztunk. Kefirben, joghurtban, salátába keverve, vajas kenyéren finomak.

Mérleg

Most már azt hiszem, tényleg itt a szezon vége, némi szomorúsággal nézek végig a földön, hogy idénre ennyi volt... és belegondolok, hogy nem sok marad ám ki, hiszem két-három hónap múlva lehet kezdeni a palántázást :) Még a póréhagyma van kinn, illetve valahogy el kellene jutnom az eper kiszedéséig és a kiválasztott tövek elültetéséig, remélem, sikerül még néhány napon belül. Jó idő és némi gyerekfelügyelet kellene hozzá.

Így aztán gondoltam, vonok egy mérleget az idei évre a kertünk szempontjából, ahogy emlékszem, mi hogyan sikerült, miből mennyi termett, mi volt jobb vagy rosszabb, mint tavaly, mik a jól bevált dolgok vagy az új ötletek jövőre. Nem biztos, hogy egy bejegyzés elég lesz erre, a sorrend pedig azt követi, ahogy a kertben elhelyezkedtek a zöldségek, gyümölcsök. Lássuk akkor:

• Fejes saláta: nem igazán jött be. Többféle verzióban vetettük, ültettük. Marika néni kapott néhány palántát kora tavasszal a faluban egy nénitől, aki ősszel elvetette már magról. Én vetettem magról is magszalagos salátát, és palántáztam is a szobában, majd kiültettem. Az volt a terv, hogy így folyamatosan lesz salátánk, de aztán bejött az esős tavasz meg a sok csiga és egyéb kártevő, és talán többet ettek a salátából, mint mi. Marika néni ajándék palántái jöttek be a legjobban, a többiből alig-alig jutott nekünk. Így aztán én is akartam vetni idén ősszel, de kiderült, hogy amikor én azt gondoltam, hogy most van itt az ideje, már késő volt. Tavasszal újra próbálkozunk!
• Hagymafélék: ez viszont nagy siker számomra! Volt fokhagyma, vöröshagyma, lilahagyma, póréhagyma, remélem, nem hagytam ki semmit, és mindegyik szépen termett, nagy hagymafejeket szedtünk fel, hiába feküdtek el a szélviharban, felkeltek és túlélték. Fokhagymát biztosan nem kell venni a télen, talán vöröshagymát sem, a lilahagyma már elfogyott, de volt metélőhagyma Marika néninél és metélőfokhagyma is a magaságyásban. Utóbbi még mindig szedhető, csakúgy, mint a póréhagyma.
• Sárgarépa és fehérrépa, petrezselyem: a tavalyi évhez képest nekem megint csak sikertörténetnek számít. Szép, nagy répák termettek mindkét fajtából, csak sajnos a sárgarépának körülbelül egyharmada férges. De maga a termés mindenképpen szép, tavaly alig volt valami, az is picike. A kert egy egészen más pontjára vetettem, lehet, hogy azt hálálta meg, de jövőre ki kell majd találnom a sárgarépalégy ellen valami hatásos és környezetkímélő védekezést.

Egy ágyás kész, folytatása következik :)

Megint esik

Írnom kellett volna időközben nemcsak a munkákról meg a díjról, hanem az időjárásról is, mert most úgy tűnik, folyton esik :) pedig nem, gyönyörű napos hetek voltak! Szinte mindent sikerült elvégeznünk, amit akartunk, mielőtt megjött ez az újabb eső. Nézem is a múltkor írt listát: a zöldségeskertet megszabadítottam mindentől, illetve a póréhagyma van még ott, naponta-kétnaponta szedjük és fogyasztjuk, nagyon finom, zsenge, és nem kukacos! Csak jövőre majd fel kell tölteni, hogy hosszabb ehető része legyen. Az eperig nem jutottam el, mert hétvégére elmentünk Anyukámékhoz. A répák megszikkadtak, le is pucoltam róluk a sarat, már a kamrában vannak, lehet, hogy fagyasztani is fogok belőle. Jó sok lett, egy tízliteres vödör és egy doboz sárgarépa, plusz amit már elhasználtam belőle, és körülbelül ennek egyharmada a fehérrépa. Petrezselymet tettem el sóban is és fagyasztva is.

A paradicsomkarókat kiszedtük, hát majdnem olyan kemény meló volt, mint leverni őket. Jövőre vagy kordonos paradicsom lesz, vagy veszünk direkt erre a célra való karókat, mert ezek kiszolgált szőlőkarók voltak fénykorukban :)

A málna melletti ágyás is tiszta, és Péter mindent felrotált: a gyümölcsös alját, a málnát, a zöldségest. Felszedtük a babot, ma abból készült leves az ebéd :) Szedtünk diót, gereblyéztünk diólevelet, Marika néni el is tüzelte mindenféle gallyakkal és megszáradt gyomokkal együtt, ez látszik a képen. Persze azóta hullott még levél, és most ázik, de remélem, lesznek még olyan napok, amikor szárad.
Rotálás után beszórtuk fahamuval a teljes zöldségest és málnást, és Péter azt is belerotálta. Utoljára maradt a zöldséges. Egyedül az eperig nem jutottam el: írtam, hogy ki akarok szedni 20-25 tövet, amit átültetek máshova, a többit pedig kiszedem, és azt is be lehet rotálni. Na ez lett volna ma, aztán éjjel megjött az eső. 
Pár kép még az őszi kertről, és benne a gyerekekről:
Krizantémok:

Lila virág a tűztövis előtt az utcai kerítésnél:

Marci az avarban:

Sétálnak a kertben:

Legtöbbje telefonnal készült, a minőségért elnézést kérek, ahhoz képest nem is rosszak :)

Sok-sok petrezselyem

Tegnap nekiláttam a répafélék feldolgozásának. Leszedtem a fehérrépákról a petrezselymet, megmostam, és ma délelőttig hagytam száradni. Jó sok lett, egy nagy tállal. Idén télen nem kell petrezselymet venni :) Örülök, mert nagyon szeretem, jó bőségesen szoktam használni levesekbe, főzelékekbe. Íme a tál, a tetején a néhány szál megtisztított póréhagyma:

Mellékesen megjegyzem, hogy a póréhagyma nagyon finom, zsenge. Kicsit rövid a fehér része, ez már nálunk hagyomány, úgy néz ki: ez a második év, hogy elfelejtjük feltölteni... de sebaj, így is finom, majd jövőre feltöltjük! Meg talán távolabbra is kell vetnem a sorokat egymástól.

Naszóval, maradva a répáknál, a fehér- és sárgarépákat csinos kis sorokba rendeztem a teraszon, szikkadjon kicsit rajtuk a sár, aztán majd lekefélem őket, és mennek a spájzba. Már használtam is belőlük, és persze a sárgarépából több a férges, mint kívülről látszott... De még így is siker, sokkal több a répa, mint tavaly! Nézzétek:

És még a vödörben is maradt sárgarépa, ami nem fért el itt :)

Terv szerint

Haladok a lent leírtakkal, szépen, apránként, bízva az ígért hosszú napsütéses időszakban. Felszedtem az összes répát és fehérrépát, a sárgarépáról rögtön, még kint szedtem is le a zöldjét és vittem a komposztra, amin pedig már így is látszott, hogy kukacos, azt külön gyűjtöttem az elégetésre váró gazok között, majd kiszárad és eltüzeljük.

Ma aztán felszedtem a paprikaszárakat és a bársonyvirágokat, az apró paprikákat még gyűjtöttem a zsebembe, vödör már nem kellett a szürethez. Utána kihúzogattam még a zöldbabszárakat, kiástam a hatalmas brokkolibokrokat - óriásira nőnek és a száruk szinte karvastagságú, de teremni alig hajlandóak, jövőre nem próbálkozom vele - és kiástam egy nagy csokor póréhagymát, hogy megkóstoljuk, milyen. Kivettem a padlizsántöveket is, hát, jövőre talán termés is lesz már... Három apró cukkinit tudtam még szedni, nem nőnek már, csak elrohadnak - mint egy negyediken láttam - így a bokrokat is kiszedtem. Épp nekiálltam a paradicsomnak és a karóknak, amikor a mellettem a járókában panaszkodó Regő már nem bírta tovább, így abbahagytuk a munkát, talán mára, talán csak a délelőttre.

Sétáltunk egyet a kertben, meglátogattuk a kutyát és Pétert, aki a pincelépcsőhöz készített épp fokokat borovifenyőből.

Visszavan tehát még a paradicsom és a karók kiszedése, rotálás, trágyázás és az eper átültetése. A póréhagyma egyelőre marad odakinn, folyamatosan szedjük majd. Nekem pedig idebenn fel kell dolgoznom a répákat. Utána jön a diószedés és levélgereblyézés.

Répaszüret

Két-három nagyjából napsütéses nap után elkezdtem ma a lent leírt terveket teljesíteni. Persze a föld így is nedves, olyan száraz már nem lesz, mint nyáron, de legalább nincsenek rajta pocsolyák.

Délelőtt felástam egy sor sárga- és egy sor fehérrépát, még két sor sárgarépa van vissza, aztán jön a minden más kiszedése a földből. Egyelőre nagyon tetszik, amit találok, szép nagy répák termettek. Sajnos, ahogy szedem, sok mindenféle kártevőt, férget, kukacot is kiszedek velük. Így földesen nem látszik, hogy meg lennének rágcsálva, de már korábban is szedtem kisebb, férges belsejűeket. Remélem, azért a nagy része használható lesz még.

Azon morfondíroztam ásás közben, hogy bevallom, nem szeretem azt a munkát, amikor a meleg tavaszi vagy forró nyár eleji napsütésben a kissámlin görnyedve gazolom, egyelem az akkor még apró répákat, de ilyenkor, amikor az ásó nyomán a vastag gyökerek fordulnak ki a földből, és a fehérrépákon hatalmas petrezselyemcsokrok, rájövök, hogy megéri :)

Szent Mihály napján

Ez a bejegyzés ugyan egy napot késett, de remélem, elnézik ezt nekem a nyájas olvasók :)

Szent Mihály napja régi jeles nap, a tavaszi Szent György-nap ellentétpárja: akkor hajtották ki az állatokat legelni, ilyenkor hajtják be őket. Kapcsolódnak ide dologtiltó hagyományok, ilyenkor kezdődik a "kisfarsang" a szüret utáni lakodalmak ideje, amely Katalin-napig tart. Időjárásjósló nap is: "Szent Mihálykor keleti szél nagyon kemény telet ígér". Hát, itt Úrhidán keleti szelet utoljára Mary Poppins érkezésekor láthattak, szinte kizárólag észak-északnyugati az uralkodó szélirány. :)

Viszont Szent Mihályhoz és a naptárhoz hűen, a közeledő októbernek megfelelően ígérik már a talajmenti fagyokat. Tegnap le is szedtük, amit még találtunk, és árthat neki: maradék kis paradicsomot, paprikát, brokkolit. A répafélék és a póréhagyma még maradhat, marad is. Most már két apró, gömbölyű, de szép lila padlizsánom van, őket kint hagytam, hátha nem is lesz fagy, vagy megkíméli őket, és ha lesz októberi vénasszonyok nyara, még meg is érhetnek. Drukkolok nekik. :)

Íme a tegnapi bőségtál:

A kert a hátsó ajtóból (a leendő teraszról):

Napfelkelte ma reggel:

 Látkép Úrhida egyik magasabb pontjáról, távolban a Bakony:

Zöldbabszezon

Ha van uborkaszezon, miért ne lehetne zöldbabszezon is? :) Talán kicsit későn, de nálunk most az van, a másodvetésű zöldbabon rengeteg terem, még nem is írhatom múlt időben. Két sort szedtem le a négyből, de még ezeken is hagytam olyanokat, amik még nőhetnek, sőt még virágzik is! Körülbelül 15 liternyi lett így, megtisztítva, összevágva bő három és fél kiló. Készült is belőle egy finom leves, babafőzelék, a többi már blansírozva a mélyhűtőben van. Virágzik a padlizsán - már gyanúsan régóta, remélem, lesz még belőle termés is... Íme a virág és az egész növény, ez az egyik magról vetett:

 

Amikor elegem lett a zöldbabszedésből, még megtöltöttem egy vödröt ezzel-azzal. például felszedtem a karalábét, úgy döntöttem, eleget nőttek már a Gigantok is. Idebent megmértem a legnagyobbnak tűnőt, gyökérrel, földdel együtt két kiló húsz deka, és úgy néz ki, mint valami titokzatos földi szörnyeteg :)

Szedtem fel némi sárga- és fehérrépát is. A sárgarépa szép, a tavalyi apró terméshez képest csodálatos. A fehérrépa elég kis satnya, csenevész, de igazából a petrezselyemért termesztem, úgyhogy ez nem zavar, azért belefőztem az aprókat is a zöldbablevesbe. Találtam még némi hagymát, egy múltkor elmaradt fokhagymát, és felszedtem azt a lilahagyma-sort, amit lila dughagymából ültettem, mégis érdekes módon összesen két lilahagyma lett belőle, az összes többi vörös. Nem baj :) Szedtem még paprikát, almapaprikát - utóbbit Marika néninek adtam - és a legutóbbi szüret óta beérett, vagy legalábbis narancssárga paradicsomokat. Azt hiszem, mást nem :) Nagyjából így néz ki egy, a fentiekből összeállított úrhidai bőségtál:

A paprika nincs is benne, és a karalábék közül is csak egy kisebb :) Meg a petrezselyemzöld sincs a fotón.

És a zöldbab tisztítva, blansírozás előtt:

Amikor délután kint jártunk, megfogott az első szerintem igazán őszi látvány a kertben: a tűztövis a most már lángolóan narancssárga bogyóival a sok zöld között. Ugye látványos? Tényleg találó a neve:

A jól végzett munka gyümölcse

... illetve jelen esetben zöldsége :)
Szóval miután tegnap szakadt az eső, szépen fellazult a föld, a gazmentes répasorokból késő délután ekkora répákat tudtam felszedni! És még nőni fognak :)
Mellette az a krumpliszerű izé, az jánosnapi retek megpucolva, gyökere és levele nélkül, ilyen sárgás a héja. Lehet, hogy sokan már régen ismerik, én tavaly találkoztam vele először, és meglepődtem a színén. Tavaly egytől egyig megette valami,  idén Marika néninek nagyon szépen terem, már szedni kell, mert felmagzik, pedig még van egy hét János-napig. Én nem is mertem vele próbálkozni idén, de lehet, hogy jövőre megint.
A répából, meg újhagymából és a tegnapelőtt leszedett borsóból estére olyan borsólevest főztem, ami már tiszta hazai volt :) na jó, a kis cérnametélt benne, meg az olívaolaj, a só, bors, szerecsendió nem, de az összes zöldség igen :) Ilyenkor, amikor szedek valamit és készítek belőle valami házit, szoktam receptet írni, de nehogymár egy sima borsólevest leírjak... Aki szeretne borsóleves-receptet Timi módra, kérem, írásban jelezze :D

Nagy harcok árán...

... de kigazoltam a sárgarépát. A harc részben a gazzal, a parlagfűvel, részben szegény pici fiammal zajlott. Most kéne összemosni a babás és a kertes blog határait, szerintem tegnap volt a szeparációs szorongás csúcsa, persze náthával és fogzással erősítve. Ötpercenként járkáltam ki a répák közül a járókához, nem engedett szegény, utálja a gazt - azt én is -, vagy a répát - azt nem kéne neki -, vagy csak azt, hogy az anyukája nem vele foglalkozik :( Aztán Marika néni elvitte virágokat nézegetni a kertben, utána visszahozta álmosan, elaltattam és tudtam haladni. A petrezselyemsor vége előtt egy méterrel ébredt fel körülbelül, addig eljutottam.
Sikerült szednem egy kis levesre való borsót is már, amit este a meccs alatt kifejtettem.
Érdekes tapasztalatokkal is gazdagodik az ember gazolás közben, amikor a szomszédokat hallgatja, és megnyugszik, hogy nemcsak az ő hétéves gyereke annyira eleven és hááát nem mindig szófogadó :)

Igazi június

A június nemcsak attól június, hogy a naptár azt mutatja, meg hogy harminc fok van, tűz a nap és kitört a vakáció, bár ezek is nagyon fontos ismérvei. A kertben viszont az is fontos, hogy érik a málna, a meggy, a borsó, nő a pici zsenge répa, és térdig ér a parlagfű :)
Ebből következően tegnapi fő munkám a parlagfűtlenítés volt, főleg a répa- és hagymasorok között, de még nem értem a végére. Van ott egy sor magról vetett saláta is, aminek a nagy része sajnos kirohadt a sok esőtől, és/vagy megette a csiga. Lassan érthetővé válik azok számára is, aki szerint az éticsiga egy édes aranyos kis állat, gyerekdalok főszereplője, hogy én miért utálom annyira... Mindegy, néhány fej megmaradt, és remélem, már nem bántja sem eső, sem más.
Borsóból Marci szedett csak épp annyit, hogy Regő főzelékébe elég legyen, majd én folytatom ma. Meg a parlagfűtlenítést is, és az azutáni feladatom a málnás ágyás kapálása. Terem a málna az új ágyásban, ősszel ültetett töveken is, nem is vártam tőle, úgy örülök neki :)
Amit még tegnap csináltam: befejeztem az öntözőlevet a múltkor leszedett paradicsomhajtásokból, erősítő, gazdagító hatású, mint a komposzt. A hajtásokat egy vödörbe tettem, és annyi vizet öntöttem rá, amennyi ellepte. Két-három napig lefedve, napon hagytam erjedni - jó büdös lesz, senkit se riasszon el! - aztán átszűrtem egy használaton kívüli, régi szúnyoghálón, és az így keletkezett levet hússzorosára hígítottam. Aztán szétlocsoltam a fent említett növényekre és az uborkára, cukkinira, itt most ők a pici palánták.