2010. október 28., csütörtök

Gereblye és talicska

Két egyszerű szerszám, de jó kis időket lehet velük tölteni a kertben :) Ma összegereblyéztem a ház előtti diófa alól is a leveleket. Reggel már igazi, vastag dér lepte a kertet és a tájat, rendes fagy lehetett az éjszaka. Aztán szép napsütéses idő lett, de ha ez minden reggel így lesz, sose szárad meg a levél, úgyhogy amennyit tudtam, el is égettem. Marcival váltott műszakban dolgoztunk: amíg ő tolta az üres talicskát és megrakta fával, addig én gereblyéztem a leveleket, aztán én toltam a tele talicskát és raktam ki a fát a tárolóba, ő pedig hááát, inkább széttúrta a leveleket, mint gereblyézett :) meg Regővel játszott, ami szintén segítség. Sötétedésig tüzeltünk egy hordóban, úgyhogy utána ott is mertem hagyni a tüzet, hogy amennyi tud, égjen szépen el magától. Ha minden jól megy, holnap folytatása következik.

2010. október 27., szerda

Fatárolás

A tél közeledtével meg fognak szaporodni az olyan bejegyzések, amelyek nem kifejezetten a kerttel, a kerti munkákkal kapcsolatosak, hiszen ezekből egyre kevesebb lesz. Amiről most írok, az sem a szó szoros értelmében kerti munka, viszont nagyon is kinti. Meghozták ugyanis az idei télre rendelt tűzifát. Ehhez mesélek egy kicsit, és a kályhától fogok elindulni :)
Nem tudom, említettem-e már, hogy a ház, amelyben élünk, eredetileg egy kisebb, hivatalosan gazdasági épületnek nevezett ház volt, jó húsz éve vették Péter szülei. Aztán, amikor Péter úgy gondolta, hogy majd egyszer ideköltözik, elkezdte bővíteni azzal a házrésszel, amelyben most mi élünk. Amikor bejöttünk a képbe, felgyorsultak az események, és a meglévő kis házhoz külön fallal, összeépített tetővel, külön bejárattal, de belül átjáróval egy jóval nagyobb "bővítmény" épült. Még messze nincs kész, de 2008 karácsonyán beköltöztünk. 2009 szeptemberében lett külön konyhánk, és most lesz majd saját fürdőszobánk, ha minden jól alakul.
Kicsit elkalandoztam attól a kályhától, szóval az első télen kizárólag gázzal fűtöttünk, ami egyrészt hatalmas költség volt, másrészt akkor zárogatták el rendszeresen az ukránok a gázellátást. Ki kellett találni valamit addig, amíg a tervezett cserépkályha el nem készül, ami még nagyon a jövő zenéje. Volt a régi ház pincéjében egy kis, de komoly teljesítményű vaskályha, azt hoztuk fel és állítottuk be ide tavaly télen, és rendeltünk is hozzá négy kaloda fát. Gyönyörűen kihúztuk vele a telet, pedig kemény tél volt tavaly, a gázfűtés volt a rásegítés, gyakorlatilag a közös helyiségeket a kis kályha fűtötte.
Tavaly négy fakalodában hozták a fát szépen felpakolva, Péter csinált fölé tetőt, és semmi gondunk nem volt vele, vödrökkel hordtuk be a kályha mellé időnként. Idén viszont raklapokon érkezett a fa, olyan hálóval összefogva, amilyennel a karácsonyfának való fenyőket szokták. Efölé bizony nehezebb tetőt tenni... ráadásul a behordáshoz szét kell bontani a hálót. Okozott a dolog némi fejtörést, végül Marci ötlete nyomán a szerencsére még meglévő tavalyi kalodákat a ház falához hordtuk, Péter összerögzítette őket, a felső részükre támasztékot készített hullámpalának, majd ráhelyeztük a palatetőt, és elkezdtük behordani a fát. Ez lett volna bejegyzésem lényege, és milyen egyszerűen hangzik így! De Péternek körülbelül hatórai munkáját igényelte kint a hidegben, azt várva, hogy mikor szakad le a fára az eső. Amikor tudtam, segítettem én is. Íme az eredmény:

Jó, nem egy falumúzeumi műremek, de működik, nem is néz ki rosszul, és én büszke vagyok rá. Azóta több benne a fa, mindennap talicskázunk valamennyit Marcival :)
Közben megemlítem, hogy füge nem lesz az idén, a kora tavaszi visszanyírás után kevés volt neki az idő. Az első fagy után Marika néni leszedte a datolyaszilvát és a sütőtököket is, remélem, bent megérnek!  Meg még azt is elmesélem, hogy a maradék rebarbaraszárakból tegnap isteni finom gyömbéres, narancsos rebarbaradzsemet készítettem. És végül, egy kérdésem lenne: szerintetek ő tudja, hogy messze még a karácsony? 

2010. október 23., szombat

Az első fagy

Tegnap reggel jeget kellett kaparni az autók szélvédőjéről és dérfoltok voltak a füvön: -1 fok volt reggel fél nyolckor. Ezzel az idei első fagyot is kipipálhatjuk. Szerencsére póréhagymán és Marika néni fehérrépáján kívül már semmit nem ért odakinn, Marika néni a virágait is behozta, és Péter Marcival víztelenítette a kutakat is.
A diófa viszont úgy gondolta, megadja magát a hidegnek, és szinte az összes levelét ledobta ezen az éjszakán. Így volt ez tavaly is :)

Így aztán délután levélgereblyézés volt a program, mindkét gyerek lelkesen segített, ki-ki a maga módján. Hatalmas kupacot szedtünk össze a diófa alól, aztán átmentünk a császárfa alá, ahol úgy kellett kialakítanom a kupacot, hogy Marci a teraszról ugrálhasson bele, jó móka volt :) Persze fotóztam is egy kicsit, nem tudok betelni az őszi kerttel, remélem, Ti sem unjátok még :) 
Talán emlékeztek, hogy hogy nézett ki alig pár napja a datolyaszilva. Nos, ő sem az a típus, aki a fagy beálltával még sokáig tartogatja a leveleit:

... és az is kiderült, hogy nem kettő, hanem három gyümölcse van, drukkoljunk nekik!

Erre a fotóra nagyon büszke vagyok, sikerült Napot fényképeznem az almafán keresztül:

Az is érdekes, hogy miközben a diófán meg a datolyaszilván gyakorlatilag semmi levél nincs, a sárgabarackon se sok, cseresznyén, meggyen semmi, és sorolhatnám, szóval eközben a hársfa még ilyen gyönyörű zöld, igaz halványul, sárgul:

Ez pedig a datura termése. A daturáról én pár pillanattal ezelőttig azt hittem, hogy dísznövény, én trombitacserjének szoktam hívni a trombita alakú virágjáról. Erre utánanézek a neten, hogy ne írjak ide hülyeséget, és azt találom, hogy a becsületes neve csattanó maszlag, és a burgonyafélék családjába tartozó gyomnövény. Hát, nem a származásáért szeretjük :) Nagyon érdekes a termése, sose láttam azelőtt:

Ha pedig néhány nappal ezelőtt volt naplemente, akkor most legyen holdfelkelte:

2010. október 20., szerda

Gyönyörű ősz

Ígérem, nem jelentem be többet, hogy jajj már ronda november van, vagy megint esik, mert többórás esők ide vagy oda, kényeztet minket ez az ősz. Körbejártam ma a kertet, és fotóztam. Néhány bokornak nem tudom a nevét, ezért elnézést kérek, ott beszéljenek a képek :)
Cserszömörce:

Nekik nem tudom a nevüket, szépek és színesek :)



Ecetfa:

A nagy sárgabarackfa a körülötte elterülő levélszőnyeggel:

Datolyaszilva, egyre színesebbek a levelei, és most már jól látható köztük a gyümölcs is:

És a naplemente ma, a nagy diófán keresztül nézve:

2010. október 18., hétfő

Megint esik

Írnom kellett volna időközben nemcsak a munkákról meg a díjról, hanem az időjárásról is, mert most úgy tűnik, folyton esik :) pedig nem, gyönyörű napos hetek voltak! Szinte mindent sikerült elvégeznünk, amit akartunk, mielőtt megjött ez az újabb eső. Nézem is a múltkor írt listát: a zöldségeskertet megszabadítottam mindentől, illetve a póréhagyma van még ott, naponta-kétnaponta szedjük és fogyasztjuk, nagyon finom, zsenge, és nem kukacos! Csak jövőre majd fel kell tölteni, hogy hosszabb ehető része legyen. Az eperig nem jutottam el, mert hétvégére elmentünk Anyukámékhoz. A répák megszikkadtak, le is pucoltam róluk a sarat, már a kamrában vannak, lehet, hogy fagyasztani is fogok belőle. Jó sok lett, egy tízliteres vödör és egy doboz sárgarépa, plusz amit már elhasználtam belőle, és körülbelül ennek egyharmada a fehérrépa. Petrezselymet tettem el sóban is és fagyasztva is.
A paradicsomkarókat kiszedtük, hát majdnem olyan kemény meló volt, mint leverni őket. Jövőre vagy kordonos paradicsom lesz, vagy veszünk direkt erre a célra való karókat, mert ezek kiszolgált szőlőkarók voltak fénykorukban :)
A málna melletti ágyás is tiszta, és Péter mindent felrotált: a gyümölcsös alját, a málnát, a zöldségest. Felszedtük a babot, ma abból készült leves az ebéd :) Szedtünk diót, gereblyéztünk diólevelet, Marika néni el is tüzelte mindenféle gallyakkal és megszáradt gyomokkal együtt, ez látszik a képen. Persze azóta hullott még levél, és most ázik, de remélem, lesznek még olyan napok, amikor szárad.
Rotálás után beszórtuk fahamuval a teljes zöldségest és málnást, és Péter azt is belerotálta. Utoljára maradt a zöldséges. Egyedül az eperig nem jutottam el: írtam, hogy ki akarok szedni 20-25 tövet, amit átültetek máshova, a többit pedig kiszedem, és azt is be lehet rotálni. Na ez lett volna ma, aztán éjjel megjött az eső. 
Pár kép még az őszi kertről, és benne a gyerekekről:
Krizantémok:

Lila virág a tűztövis előtt az utcai kerítésnél:


Marci az avarban:

Sétálnak a kertben:
Legtöbbje telefonnal készült, a minőségért elnézést kérek, ahhoz képest nem is rosszak :)

2010. október 13., szerda

Kreatív blogger díj :)

Szilvitől kaptam ezt a díjat, a következő nagyon kedves levél kíséretében: 
"Kedves Timi!
Örömmel olvasom blogodat és együtt tudok örülni Veled, mikor ezeket a szép terményeket, készítményeket látom. Talán még nem mindenki műkajákon tengődik és értékeli a természet minden apró adományát. Nos így szeretnék átadni Neked egy vándor "Kreatív blogger" díjat, amelyet ha van kedved átvehetsz az oldalamon.
Üdv
Szilvi"
Nagyon jólestek Szilvi szavai, részben épp ezzel a céllal írom ezt a naplót, hogy kapjanak minél többen kedvet kis kertecskéjük megműveléséhez. Akinek a birtokában van egy apró földdarab, már nagyon gazdag ember!
Íme a díj:
...és a hozzá kapcsolódó szabályok:
1. Meg kell köszönni a díjat annak, aki adta - Nagyon szépen köszönöm itt is, Szilvi! Mailben már megtörtént :)
2. A logót ki kell tenni a blogba - teljesítve
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam - fent, Szilvi nevén a link
4. Írnom kell magamról 7 dolgot - ide a kerttel, a blog témájával kapcsolatos apróságokat írom, amik hirtelen eszembe jutnak, talán nem a legfontosabb, legmagvasabb dolgok, de mindenképp jellemzőek rám:
  1. Kedvenc gyümölcsöm az eper, és a kedvenc zöldségem a paradicsom.
  2. Bár mindig vágytam kertre, magam se gondoltam volna magamról néhány évvel ezelőtt, hogy ennyire bele tudom élni magam, tényleg szeretni fogom csinálni, és tényleges eredményeim lesznek.
  3. Igaza van Szilvinek, számomra nagyon fontos, amit ír. Nagyon örülnék, ha minden településen létezne piac a helyi termelők számára, és minél többen ismert helyről származó, megbízható, minél vegyszermentesebb élelmiszereket ehetnénk, amelyek minél kevesebb utat tennének meg a termelőtől a fogyasztóig.
  4. Nagyon fontosnak tartom ezt a gyermekeimnek is átadni, és boldoggá tesz, hogy a hétéves fiam nemcsak azt tudja, hogy a csirke nem a húspultban terem, hanem azt is, hogy a zöldség, gyümölcs hogyan lesz, mit kell tenni hozzá, és maga is tevékenyen részt vesz benne. Remélem, az elvetett mag ebben a tekintetben is szárba szökken majd...
  5. Többek szerint nagyon energikus vagyok, én ezt sokszor nem érzem, de nagyon jólesik :) Szeretnék az is lenni, megfelelni a dicséreteknek!
  6. Szeretem a természetet járni és megfigyelni, és ebbe beletartoznak az arborétumok, kertek, parkok is az erdők, hegyek-völgyek mellett.
  7. A kert mellett nagyon szeretek olvasni, kézimunkázni, és mostanában kaptam rá a sütésre.
5. Tovább kell adnom 7 bloggernek, linkekkel:
  1. Patrícia világa - http://patriciavilaga.blogspot.com/
  2. Móki - http://boromiszabori.blogspot.com/
  3. Maimoni - http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/
  4. VegaVera - http://veravegakonyhaja.blogspot.com/
  5. Virág - http://gyereketeto.blogspot.com/ 
  6. Bence - http://bencekover.blogspot.com/ és végül:
  7. Annamarie - http://orsegiparaszthazunk.blogspot.com/ 
6. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjról. Ezt szívesen megteszem, de azt is hozzáteszem, hogy bár én szabálykövető vagyok és szívesen végigcsinálom a játékot, nem sértődöm meg, ha nem  megy végig mindenki minden lépésen. :)

2010. október 12., kedd

Sok-sok petrezselyem

Tegnap nekiláttam a répafélék feldolgozásának. Leszedtem a fehérrépákról a petrezselymet, megmostam, és ma délelőttig hagytam száradni. Jó sok lett, egy nagy tállal. Idén télen nem kell petrezselymet venni :) Örülök, mert nagyon szeretem, jó bőségesen szoktam használni levesekbe, főzelékekbe. Íme a tál, a tetején a néhány szál megtisztított póréhagyma:
Mellékesen megjegyzem, hogy a póréhagyma nagyon finom, zsenge. Kicsit rövid a fehér része, ez már nálunk hagyomány, úgy néz ki: ez a második év, hogy elfelejtjük feltölteni... de sebaj, így is finom, majd jövőre feltöltjük! Meg talán távolabbra is kell vetnem a sorokat egymástól.
Naszóval, maradva a répáknál, a fehér- és sárgarépákat csinos kis sorokba rendeztem a teraszon, szikkadjon kicsit rajtuk a sár, aztán majd lekefélem őket, és mennek a spájzba. Már használtam is belőlük, és persze a sárgarépából több a férges, mint kívülről látszott... De még így is siker, sokkal több a répa, mint tavaly! Nézzétek:
És még a vödörben is maradt sárgarépa, ami nem fért el itt :)

Sütőtökből

Mihez is kezd az ember, ha kap ajándékba (vagy terem a kertjében) néhány szép nagy, sárga sütőtök? A legtöbben egyszerűen megsütik és megeszik, én is, nagyon szeretem, finom, laktató, egészséges. 
Mások sütőtökkrémlevest készítenek belőle, vagy töltött csónakocskákat. Ilyeneket én még nem főztem-sütöttem, bár izgalmasan hangzanak! Amit viszont én készítettem, az sem kevésbé érdekes és kreatív, nem utolsósorban finom :)
Az egyik a sütőtökös kifli. Igazi péksütemény, kívül ropogós, belül foszlós, nagyon finom, és számomra meglepően egyszerű elkészíteni! Azért is jó, mert ha megsütöttük a tököt, hogy "csak úgy" megegyük, de nem fogyott el az egész, két-három gerezdnyi maradék felhasználható ehhez a kiflihez.  Tehát a recept:
2,5 deka élesztőt 1,5 dl meleg, cukros vízben felfuttatunk. Közben 30 deka lisztet elmorzsolunk 5 deka juhtúróval (én tehéntúrót használtam, de akkor kell hozzá még egy jó evőkanál só is) és a 2-3 gerezd, kb. 20 deka lehéjazott sült tökkel. Hozzáöntjük az élesztős vizet, és egy jó rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Ha túl ragacsos, lehet még hozzátenni lisztet. Én kb. 2/3-1/3 arányban vegyíteni szoktam a fehér és a teljes kiőrlésű vagy graham lisztet. Két órán át meleg helyen kelesztjük, majd kerekre nyújtjuk, és cikkekre vágjuk. Attól függően, hogy hány kiflit akarunk és mennyire ducikat, lehet 8-12-16 cikk. A cikkeket a szélesebb végüktől kezdve feltekerjük, egész tojással megkenjük és előmelegített sütőben szép aranybarnára sütjük. Íme a végeredmény:

Amikor másodszor sütöttem ilyet, elfeleztem a tésztát, és az egyik felébe napraforgó- és lenmagot kevertem, és amikor kiflik lettek belőle, kívülre is szórtam rájuk. Az még finomabb lett!

A másik finomság pedig a sütőtökdzsem. Ebből két üveg a Segíts Daninak! blogra készült, és akár a Tiéd is lehet, aki most ezt a posztot olvasod :) Itt a linkje: http://segitsdaninak.blogspot.com/2010/10/sutotokdzsem.html
A receptje pedig: kell hozzá két kiló sült tök. Nekem bő 1,6 kiló állt rendelkezésemre, mert ugye kívülről ki tudja azt egy tökről, hogy mennyi lesz a súlya hámozva, magozva, sütve? :) Jó nagy tök kell, az a lényeg :) Megsütjük, lehéjazzuk. Hozzáreszeljük egy narancs és egy citrom héját és hozzáfacsarjuk a levüket is. 3-4-5 kanál mézet keverünk hozzá, kóstolgatva, hogy azért egy kicsit savanykás maradjon. Aztán feltesszük főni - én megbotmixereztem kicsit, hogy ne legyen olyan szálas - és hozzáadunk egy zacskó dzsemfixet. Nem biztos, hogy ez feltétlenül szükséges, más lekvárokat már nélküle főzök, de ezt most csináltam először, és inkább a recept szerint akartam haladni. Mindenesetre aztán jönnek a fűszerek: gyömbér, fahéj, őrölt szegfűszeg, aki igazán pikánsat szeretne, szabadjára engedheti a fantáziáját! Én ezeken kívül csak egy vaníliás cukrot tettem még bele. Forrástól számítva 3 percig főztem még, és még forrón üvegekbe töltöttem, és fejre állítva hagytam kihűlni. Ilyen lett:
Szerintem jól néz ki, és nagyon finom, pikáns íze lett! :)

2010. október 10., vasárnap

Néhány kép

Csak telefonnal fotóztam, de hoztam néhány képet az őszi kertből. Először is a blognévadó póréhagyma, aki lassan utolsó mohikánként marad a kertben:
A most felszedett vacsoraadag:

Egy jó vaskos szár közelről:

És a zöldellő sorok:

A datolyaszilvafa, avagy kakiszilvafa - nem tévedés, így kell írni, nem khaki :) és semmi köze a színéhez. Ezt Peter Kerr: Egy ősz Mallorcán című könyvéből tudtam meg, ahol végre olvastam erről a gyümölcsről. Ha jól emlékszem, spanyolul "los caquis". Most csak két gyümölcs van rajta, de tavaly úgy nézett ki, amikor lehullatta a leveleit, mintha ráaggattunk volna egy csomó narancssárga teniszlabdát :) Tehát a fa:

és a gyümölcs (még nem érett, azért ilyen halvány, élénk narancssárga lesz, ha elég napot kap még)

És ilyen színben ragyog most a cserszömörce:

Terv szerint

Haladok a lent leírtakkal, szépen, apránként, bízva az ígért hosszú napsütéses időszakban. Felszedtem az összes répát és fehérrépát, a sárgarépáról rögtön, még kint szedtem is le a zöldjét és vittem a komposztra, amin pedig már így is látszott, hogy kukacos, azt külön gyűjtöttem az elégetésre váró gazok között, majd kiszárad és eltüzeljük.
Ma aztán felszedtem a paprikaszárakat és a bársonyvirágokat, az apró paprikákat még gyűjtöttem a zsebembe, vödör már nem kellett a szürethez. Utána kihúzogattam még a zöldbabszárakat, kiástam a hatalmas brokkolibokrokat - óriásira nőnek és a száruk szinte karvastagságú, de teremni alig hajlandóak, jövőre nem próbálkozom vele - és kiástam egy nagy csokor póréhagymát, hogy megkóstoljuk, milyen. Kivettem a padlizsántöveket is, hát, jövőre talán termés is lesz már... Három apró cukkinit tudtam még szedni, nem nőnek már, csak elrohadnak - mint egy negyediken láttam - így a bokrokat is kiszedtem. Épp nekiálltam a paradicsomnak és a karóknak, amikor a mellettem a járókában panaszkodó Regő már nem bírta tovább, így abbahagytuk a munkát, talán mára, talán csak a délelőttre.
Sétáltunk egyet a kertben, meglátogattuk a kutyát és Pétert, aki a pincelépcsőhöz készített épp fokokat borovifenyőből.
Visszavan tehát még a paradicsom és a karók kiszedése, rotálás, trágyázás és az eper átültetése. A póréhagyma egyelőre marad odakinn, folyamatosan szedjük majd. Nekem pedig idebenn fel kell dolgoznom a répákat. Utána jön a diószedés és levélgereblyézés.

2010. október 9., szombat

Répaszüret

Két-három nagyjából napsütéses nap után elkezdtem ma a lent leírt terveket teljesíteni. Persze a föld így is nedves, olyan száraz már nem lesz, mint nyáron, de legalább nincsenek rajta pocsolyák.
Délelőtt felástam egy sor sárga- és egy sor fehérrépát, még két sor sárgarépa van vissza, aztán jön a minden más kiszedése a földből. Egyelőre nagyon tetszik, amit találok, szép nagy répák termettek. Sajnos, ahogy szedem, sok mindenféle kártevőt, férget, kukacot is kiszedek velük. Így földesen nem látszik, hogy meg lennének rágcsálva, de már korábban is szedtem kisebb, férges belsejűeket. Remélem, azért a nagy része használható lesz még.
Azon morfondíroztam ásás közben, hogy bevallom, nem szeretem azt a munkát, amikor a meleg tavaszi vagy forró nyár eleji napsütésben a kissámlin görnyedve gazolom, egyelem az akkor még apró répákat, de ilyenkor, amikor az ásó nyomán a vastag gyökerek fordulnak ki a földből, és a fehérrépákon hatalmas petrezselyemcsokrok, rájövök, hogy megéri :)

2010. október 6., szerda

November?

Az időjárás úgy csinál, mintha az lenne... Nem is a hőmérséklet, 10-13 fok van, az még nem lenne vészes, lehetne dolgozni. De a nyúlós, nyálkás, esős idő, de az eső se igazi, csak szemetelget egész nap ahelyett, hogy egy órát esne, aztán száradna. Állítólag péntekre, hétvégére jobb lesz, és az időkép.hu egész hónapban nem mond már több esőt. Így aztán hétvégére a tervek:
 - zöldségeskert megszabadítása, amitől csak lehet: fehérrépa, sárgarépa, paprikaszárak, bársonyvirág, paradicsomkórók, zöldbab, brokkoliszárak felszedése
 - cukkinit és padlizsánt megnézni, vajon terem-e még, ha nem, azt is felszedni
 - paradicsomkarókat kiszedni és helyére vinni
 - eperből 20-25 tövet szép sorokban átültetni oda, ahol most még a répák vannak
ha ez meglesz, akkor elvileg csak a póréhagyma marad a kertben, azt is meg lehet már nézni, valószínűleg ehető, de nem árt neki a fagy, amíg nem jeleznek havat,. addig kinn is maradhat. És ha csak a póréhagyma van ott, meg az eper, akkor Péter felrotálhatja a zöldségest. Ha ez is megvan:
 - málna melletti kis ágyásból kukoricaszárak kiszedése. Ott is terem még a bab, el kell dönteni, hogy adunk-e esélyt az októbernek, vagy kiszedjük a babot, és feláldozzuk az esetleges termést. Ha kiszedjük, ott is lehet rotálni, valamint a málna között és a gyümölcsfák alatt is. A sok rotálás nem biztos, hogy ezen a hétvégén lesz, nagyon vizes még a föld. Rotáláshoz több helyre, például az eper helyére komposztot kell szórni, esetleg marhatrágyát is.
 - ha száraz lesz az idő, lehet diót szedni, levelet gereblyézni - bár azzal lehet, hogy várni kell, mert a levelek is nedvesek, és szétterítve jobban száradnak. A diófalevél kivételével mindet lehet komposztálni.
Péternek a házon is sok munkája van, nemcsak a kertben: pincelépcsőt akar készíteni, készülő wc-t csempézni... rossz idő esetén ezekkel is foglalkozhat, és a rotálás máskorra kerül. Meg hát épül a ház is, a tervek szerint hó végén kezdünk fürdőszobát kialakítani, ha nem lesz mit tenni a kertben, a házról is fogok írni. De a fenti listát látva egyelőre nem tartunk ott :)