Fatárolás

A tél közeledtével meg fognak szaporodni az olyan bejegyzések, amelyek nem kifejezetten a kerttel, a kerti munkákkal kapcsolatosak, hiszen ezekből egyre kevesebb lesz. Amiről most írok, az sem a szó szoros értelmében kerti munka, viszont nagyon is kinti. Meghozták ugyanis az idei télre rendelt tűzifát. Ehhez mesélek egy kicsit, és a kályhától fogok elindulni :)

Nem tudom, említettem-e már, hogy a ház, amelyben élünk, eredetileg egy kisebb, hivatalosan gazdasági épületnek nevezett ház volt, jó húsz éve vették Péter szülei. Aztán, amikor Péter úgy gondolta, hogy majd egyszer ideköltözik, elkezdte bővíteni azzal a házrésszel, amelyben most mi élünk. Amikor bejöttünk a képbe, felgyorsultak az események, és a meglévő kis házhoz külön fallal, összeépített tetővel, külön bejárattal, de belül átjáróval egy jóval nagyobb "bővítmény" épült. Még messze nincs kész, de 2008 karácsonyán beköltöztünk. 2009 szeptemberében lett külön konyhánk, és most lesz majd saját fürdőszobánk, ha minden jól alakul.

Kicsit elkalandoztam attól a kályhától, szóval az első télen kizárólag gázzal fűtöttünk, ami egyrészt hatalmas költség volt, másrészt akkor zárogatták el rendszeresen az ukránok a gázellátást. Ki kellett találni valamit addig, amíg a tervezett cserépkályha el nem készül, ami még nagyon a jövő zenéje. Volt a régi ház pincéjében egy kis, de komoly teljesítményű vaskályha, azt hoztuk fel és állítottuk be ide tavaly télen, és rendeltünk is hozzá négy kaloda fát. Gyönyörűen kihúztuk vele a telet, pedig kemény tél volt tavaly, a gázfűtés volt a rásegítés, gyakorlatilag a közös helyiségeket a kis kályha fűtötte.

Tavaly négy fakalodában hozták a fát szépen felpakolva, Péter csinált fölé tetőt, és semmi gondunk nem volt vele, vödrökkel hordtuk be a kályha mellé időnként. Idén viszont raklapokon érkezett a fa, olyan hálóval összefogva, amilyennel a karácsonyfának való fenyőket szokták. Efölé bizony nehezebb tetőt tenni... ráadásul a behordáshoz szét kell bontani a hálót. Okozott a dolog némi fejtörést, végül Marci ötlete nyomán a szerencsére még meglévő tavalyi kalodákat a ház falához hordtuk, Péter összerögzítette őket, a felső részükre támasztékot készített hullámpalának, majd ráhelyeztük a palatetőt, és elkezdtük behordani a fát. Ez lett volna bejegyzésem lényege, és milyen egyszerűen hangzik így! De Péternek körülbelül hatórai munkáját igényelte kint a hidegben, azt várva, hogy mikor szakad le a fára az eső. Amikor tudtam, segítettem én is. Íme az eredmény:

Jó, nem egy falumúzeumi műremek, de működik, nem is néz ki rosszul, és én büszke vagyok rá. Azóta több benne a fa, mindennap talicskázunk valamennyit Marcival :)

Közben megemlítem, hogy füge nem lesz az idén, a kora tavaszi visszanyírás után kevés volt neki az idő. Az első fagy után Marika néni leszedte a datolyaszilvát és a sütőtököket is, remélem, bent megérnek!  Meg még azt is elmesélem, hogy a maradék rebarbaraszárakból tegnap isteni finom gyömbéres, narancsos rebarbaradzsemet készítettem. És végül, egy kérdésem lenne: szerintetek ő tudja, hogy messze még a karácsony?