2010. szeptember 30., csütörtök

Szent Mihály napján

Ez a bejegyzés ugyan egy napot késett, de remélem, elnézik ezt nekem a nyájas olvasók :)
Szent Mihály napja régi jeles nap, a tavaszi Szent György-nap ellentétpárja: akkor hajtották ki az állatokat legelni, ilyenkor hajtják be őket. Kapcsolódnak ide dologtiltó hagyományok, ilyenkor kezdődik a "kisfarsang" a szüret utáni lakodalmak ideje, amely Katalin-napig tart. Időjárásjósló nap is: "Szent Mihálykor keleti szél nagyon kemény telet ígér". Hát, itt Úrhidán keleti szelet utoljára Mary Poppins érkezésekor láthattak, szinte kizárólag észak-északnyugati az uralkodó szélirány. :)
Viszont Szent Mihályhoz és a naptárhoz hűen, a közeledő októbernek megfelelően ígérik már a talajmenti fagyokat. Tegnap le is szedtük, amit még találtunk, és árthat neki: maradék kis paradicsomot, paprikát, brokkolit. A répafélék és a póréhagyma még maradhat, marad is. Most már két apró, gömbölyű, de szép lila padlizsánom van, őket kint hagytam, hátha nem is lesz fagy, vagy megkíméli őket, és ha lesz októberi vénasszonyok nyara, még meg is érhetnek. Drukkolok nekik. :)
Íme a tegnapi bőségtál:

A kert a hátsó ajtóból (a leendő teraszról):

Napfelkelte ma reggel:

 Látkép Úrhida egyik magasabb pontjáról, távolban a Bakony:

2010. szeptember 25., szombat

A Nádasdy-kastély parkja

Tegnap kirándultunk egy rövidet, babás szempontú leírás babás szempontú képekkel a Regőblogon :) Itt most a Nádasdladányban található Nádasdy-kastély parkjáról, vagy inkább enyhén elvadult, vadregényes kertjéről szeretnék mesélni. Íme a kastély maga:

Meglepődtünk, milyen szépen fel van már újítva, de még tart a felújítás belül is, kívül is, a kert pedig annyira karban van tartva, hogy sétálni lehessen benne, de még hatalmas jövő áll előtte, lehetőségek garmada.
A kastély előterében a fenti képen is látható rózsákkal körbeültetett kerek ágyás van, még előrébb füves terület és hatalmas gesztenyefák:

Az épület tövében magas, vékony törzsű kis rózsafákat ültettek, nagyon szépek, és még milyen szépek lesznek egy-két év múlva!

A kastélyt megkerülve fákkal övezett hatalmas zöld területre érkezünk. A képen azok ott mi vagyunk Regővel, egy fa alól fotózva, így igazán jól látható a távolság és a tér.

Tényleg sok hatalmas fa van, örülök, hogy ezeket egyelőre meghagyták, remélem, nem véletlen, hanem komoly szándék van mögötte. Néhány fotó ezekről:


Az utolsó képen látható torony egy dombon áll, és amikor a közelébe értünk, felfedeztük, hogy víztorony lehetett. A domb előterében jókora tó lenne, szépen megerősített kő partoldallal, egy helyen magasabb sziklafallal, amin talán vízesés folyhatott. A tó aljában lehet némi víz, mert nád és egyéb vízinövények nőnek benne, de annyi nincs, hogy látsszon is. Találtunk egy vízmosást is, vagy azon kaphatta az utánpótlást a tó, vagy a lefolyása lehetett, meglepő, hogy épp ebben a csapadékos évben nincs benne víz. Remélem, később feltöltik. Ilyen romantikus kőhíd ível át felette:

Aztán egy fotó csak úgy a szép őszi fények miatt:
Itt a növényeket nálam jobban ismerők segítségét kérem. Meggyőződésem, hogy lehetne ez a kert arborétum is, talán épp ezzel a céllal telepítették annak idején, sokban emlékeztet is az alcsúti arborétumra. Gyönyörű és sokféle fa, fenyő és más. illetve egyéb növény, cserje, virág található benne. Öröm lenne, ha tájékoztató táblákkal ellátott sétautakon lehetne bejárni, lenne egy kis híd a tó felett, úgy láttuk, vagy egy sziget, vagy egy földnyelv van ott egy kis pavilonnal. Persze így is szép élmény volt, de az arborétumi kis táblák hiányában nem tudom, mit fotóztam :) az első talán tiszafa a piros bogyóival:

erről pedig valamiért beugrott a farkasalma, de amikor arra rákerestem, rájöttem, hogy nem ilyen. Akkor mi?
 

Remélem, ha pár év múlva visszamegyünk, örvendetes fejlődésről számolhatok be ezzel a gyönyörű kerttel kapcsolatban, nagyon megérdemelné a törődést!

2010. szeptember 23., csütörtök

Boszorkánykonyha

Az utóbbi napokban is készült még nálam ez-az. Előbb a fotó, aztán a leírás:

Bal szélen, piros tetővel a többi mögött bujkálva a legegyszerűbb: sóban eltett zellerlevél. Nem igazán szeretem szárítani a  fűszereket, sok aromát veszítenek úgy, inkább fagyasztani szoktam. De amikor a fagyasztó szerencsére tele van zöldbabbal, karalábéval, akkor ez is egy egyszerű módszer: a zellerlevelet (de lehet a petrezselymet, snidlinget stb. is) apróra vágjuk és egyszerre kevés sóval rétegezve befőttesüvegbe zárjuk, majd hűtőben tároljuk. Felhasználáskor figyelni kell a sótartalomra, és az ételt kevésbé sózni.
A pici sötét üvegekben kakukkfüves szirup van. Télre, köhögős, hurutos betegségek idejére nagyon jó, hűtőben eláll. A receptet Virág blogjáról szereztem, nagyon egyszerű elkészíteni. Köszönöm neki! Hat különféle méretű orvosságos üveggel készült, körülbelül egy liter összesen, a Virág által megadott mennyiségek feléből.
A nagyobbacska narancssárga finomság pedig paprikás-paradicsomos ételízesítő, Péter szerint kifejezetten lecsóízű, enyhén csípős. Szintén nagyon egyszerű a recept: adott mennyiségű paprikához harmadannyi paradicsomot veszünk, összevágjuk, puhára pároljuk egy kis olajon, főzzük, amíg levet ereszt, majd összeturmixoljuk, és ha még kell, lekvár sűrűségűre főzzük. Lehet csípős is, az enyém vegyes paprikából készült. Egy kiló paprikából és bő 30 deka paradicsomból lett nagyjából 7 deci krém. A főzés végén pici szalicilt tettem bele, és üvegekben szárazdunsztba tettem.

Konyhakert

Elég sok mindent találtam kis kerti sétáim egyikén, most, hogy pár napja már jó idő van, és nem ér bokáig a sár. Mindenekelőtt megemlítem, hogy a volt krumpliföldbe Marika néni vetett őszi mákot. Nekem újdonság, soha nem foglalkoztam még mákkal, ő már igen, néhány évvel ezelőtt. Sőt, egyszer régen nagyon sokat termelt, 25 kiló mákja volt egy szezonban, mindenkit ellátott vele :)
Nézzük, mit szüreteltem:
Paprikát - most már nagyon látványos a paprikabokrok és a bársonyvirág együttese, a bársonyvirág túlnőtt a paprikán, és tényleg működik, egy tetű sem volt:

Aztán leszedtem a magaságyásban található két sor metélőfokhagymát:

és találtam még apró paradicsomokat, valószínűleg az utolsó cukkinit, egy kis brokkolit is. Az egyik padlizsánon van egy pici, gömbölyű termés, drukkolok a vénasszonyok nyarának, hogy megnőjön, megérjen! Azt nem fotóztam, csak a többit:

Őszi fények

Csak két kép:

2010. szeptember 21., kedd

Meglepetés!

A földtől, az esőtől, az ősztől a kerttől.... olyan meglepetést kaptunk, amire nem is számítottunk. A képen látható gombák bújtak ki a földből a kert nyugati oldalán a fenyőfák alatt és mellett, nem is kevés. Hozok közeli képet is, amin jobban látható a méret, de azért ezen a képen, a fenyőfához képest is látványos. Szombat reggel Péter bevizsgáltatta a piaci gombaszakértőnél, igazi erdei gombánk van, fenyőtinóru. Kérdezte is a szakértő, hogy van-e a közelben fenyő. Konkrétan a fenyő tövében nőtt a gomba :) Itt lehet olvasni róla:

Íme a további képek, kertben és leszedés után:

2010. szeptember 16., csütörtök

Arattunk

Mégpedig krumplit. A múltkori korai krumpli felszedése óta nézegettük a föld feletti részeket, és találgattuk, vajon mennyire alkalmas már a szüretre a föld alatti rész. Aztán jött az eső, aztán vártunk egy-két napot, hogy száradjon a föld, és mivel tegnap tűnt utoljára olyannak az idő, hogy ásni lehessen, nekiestünk. Kemény meló volt, de megérte! A mérleg:
  • ránézésre, tipp alapján körülbelül 50 kg krumpli, nagyobbrészt piros héjú Desirée, kisebbrészt sárga héjú
  • három béka, ebből egy lefotózva
  • ipari mennyiségű, hatalmas és kövér földigiliszta téli álomra húzódásban megzavarva. Némelyeket inkább kígyónak néztem, mint gilisztának
  • 3 db vízhólyag a tenyeremen
  • de ha minden jól megy, egész télen nem kell krumplit venni! :)
Képek:
Kincs a földben:

A béka:

A végeredmény:

Dombon törik a diót

Jó pár napja nem írtam. A hirtelen beköszöntött esős, hideg novemberben nem is lett volna mit... szinte az orrunkat se dugtuk ki. Kivéve Marika nénit, aki hősiesen leszedte esőben is a zöldbabot, úgyhogy megint tettem el kb. három kilót.
Az esős évszak után viszont jött pár nap igazán szép szeptember. Terítve volt a diófa alja, de annyira, hogy délben felszedtük, délután négykor megint terítve volt. Az első diószedés képekben:


Aznap este pedig még egy ilyen szépséget is sikerült fotózni:

2010. szeptember 8., szerda

Az ősz kincsei

Az az érzésem, ezentúl lesz egy csomó számozott bejegyzés ezzel a címmel :) De most csak egy rövidet. Ma, amikor kinn sétáltam a kertben a kutyával és Marcival, meglepve vettem észre az egyik sarokban megbújó törökmogyoró-bokor alatt lehullott mogyorószemeket - a bokron nem láttam egyet se, korábban se, biztosan bújnak valahol - és a nagy diófa alatt a lehullott friss diót. Emlékeim szerint tavaly egy hónappal később szedtük a diót, persze tavaly ilyenkor sokkal melegebb volt. Mindenesetre íme a mai kincsek, amiket csak a zsebembe kapkodtam össze nagy hirtelen, de dió biztosan van még sok, mogyorót keresni kell, és aztán jön még a mandula!

2010. szeptember 5., vasárnap

Karalábé

Lassan feldolgozok mindent, amit szedtem, még kinéz egy kis paradicsomlekvár-főzés, szilvásgombóc-fagyasztás... de tegnap megküzdöttem a karalábészörnyekkel. Csak egy keveset kellett eldobnom, egy egész karalábét és némi darabokat, de azért ha azt mondom, hogy a tegnap betett fotón szereplő óriás 2,2 kg volt, és a teljes nettó mennyiség 3,5 kg lett, akkor el lehet képzelni, mekkora gyökerek, szárak, földdarabok és mennyi héj hullott le.
Íme a karalábécsalád, papa, mama, gyerekek:

és a kész blansírozott karalábé:

Ma reggel még csináltam egy újabb, nagyobb adag zakuszkát (egy kiló padlizsánból, amit a piacról hozott tegnap az uram) és mára még terv a paradicsomlekvár.

2010. szeptember 4., szombat

Zöldbabszezon

Ha van uborkaszezon, miért ne lehetne zöldbabszezon is? :) Talán kicsit későn, de nálunk most az van, a másodvetésű zöldbabon rengeteg terem, még nem is írhatom múlt időben. Két sort szedtem le a négyből, de még ezeken is hagytam olyanokat, amik még nőhetnek, sőt még virágzik is! Körülbelül 15 liternyi lett így, megtisztítva, összevágva bő három és fél kiló. Készült is belőle egy finom leves, babafőzelék, a többi már blansírozva a mélyhűtőben van. Virágzik a padlizsán - már gyanúsan régóta, remélem, lesz még belőle termés is... Íme a virág és az egész növény, ez az egyik magról vetett:
 


Amikor elegem lett a zöldbabszedésből, még megtöltöttem egy vödröt ezzel-azzal. például felszedtem a karalábét, úgy döntöttem, eleget nőttek már a Gigantok is. Idebent megmértem a legnagyobbnak tűnőt, gyökérrel, földdel együtt két kiló húsz deka, és úgy néz ki, mint valami titokzatos földi szörnyeteg :)


Szedtem fel némi sárga- és fehérrépát is. A sárgarépa szép, a tavalyi apró terméshez képest csodálatos. A fehérrépa elég kis satnya, csenevész, de igazából a petrezselyemért termesztem, úgyhogy ez nem zavar, azért belefőztem az aprókat is a zöldbablevesbe. Találtam még némi hagymát, egy múltkor elmaradt fokhagymát, és felszedtem azt a lilahagyma-sort, amit lila dughagymából ültettem, mégis érdekes módon összesen két lilahagyma lett belőle, az összes többi vörös. Nem baj :) Szedtem még paprikát, almapaprikát - utóbbit Marika néninek adtam - és a legutóbbi szüret óta beérett, vagy legalábbis narancssárga paradicsomokat. Azt hiszem, mást nem :) Nagyjából így néz ki egy, a fentiekből összeállított úrhidai bőségtál:


A paprika nincs is benne, és a karalábék közül is csak egy kisebb :) Meg a petrezselyemzöld sincs a fotón.
És a zöldbab tisztítva, blansírozás előtt:


Amikor délután kint jártunk, megfogott az első szerintem igazán őszi látvány a kertben: a tűztövis a most már lángolóan narancssárga bogyóival a sok zöld között. Ugye látványos? Tényleg találó a neve: