Fürdőszoba projekt I. felvonás - Álmennyezet

Ez ugyan nem kert, de említettem, hogy télen több szó fog esni a házról, és a fürdőszoba-építés nagyon fontos lépés a mi kis életünkben, a házunkéban is, a ház meg ugye a kertben van :) Szóval ma végre eljött a mi Lajosunk, aki nagyon sokat dolgozott már a házon, és a segédjével álmennyezetet csinált a fürdőszobába. Ez azért kellett, mert 3,10 m a belmagasság, és  pontosan északi sarok, tehát a Nap szinte soha nem fog besütni, viszont két oldala fűtetlen, felül meg egyelőre üres, némileg szigetelt, de szintén fűtetlen padlás van. Az álmennyezet felett van 20 centi kőzetgyapot, így fentről is szigetel, és nekünk sem kell akkora légteret felfűteni.

A munka képekben:

Először is a kiindulás, az üres helyiség eredeti állapotában. A falak vakolva vannak, a mennyezet a mai napig vízálló gipszkartonnal volt burkolva. Jobb szélen az a falszakasz szándékosan van a fotón, ezt látom, ha az ajtóból az átellenes sarok felé nézek, ugyanis L alakú a fürdőszoba:

Az eredeti mennyezet:

Aztán Lajosék barbár módon (nem lehetett máshogy) lebontották az eredeti gipszkartont, és elkezdtek dolgozni. Fém sínekből rögzítőszerkezetet alkottak a mennyezetre a megfelelő magasságba (a bal felső sarokban az ajtófélfa lóg a képbe):

Ezt a keretet aztán áthidalták még egy csomó fém sínnel, amit függesztékekkel rögzítettek, és a mennyezet két rétege közé jött a kőzetgyapot:

Végül pedig az egészet újra beburkolták vízálló gipszkartonnal:

És kész :) Körülbelül hatórás munka volt, délelőtt 11 előtt érkeztek, és este hat után mentek el. Időjárás függvényében jönnek a hét további részében - ha nem esik, van még egy kétnapos kinti munkájuk máshol - és burkolnak. Közben jönnie kell egy vízvezeték-szerelőnek is, ami nem biztos, hogy egyszerű, mert még nem tudjuk, ki lesz az. Mindenesetre a fürdőszoba előtti folyosón türelmetlenül sorakozik több doboz csempe és járólap, várva, hogy a falakra kerüljenek:

Az első hó

Éjjel így nézett ki a kertünk:

A két kép között eltelt néhány óra. Varázslatos volt az első hóesést figyelni, és ahogy figyeltük a házból, egy hatalmas macska szaladt át előttünk a kerten. Macska? Róka volt, csak ahogy lobogott utána bozontos farka, úgy figyeltünk fel rá. Szaladtunk a ház másik végébe, hogy láthassuk. Körbejárta a kert egy részét, és ahogy kopogtunk az ablaküvegen, észre is vett, de különösebben nem ijedt meg, A kutyát sem nagyon érdekelte, sőt a szomszéd kertekből sem hallatszott ugatás. Megbámult minket, nagyon szép állat volt, aztán amikor meghallotta, hogy a kulccsal zörgök, végül elszaladt. Ritka élmény volt. Mivel mi nem tartunk állatokat, és a közvetlen szomszédok sem, így nem aggódtunk, csak csodáltuk.

Reggel már kezdett kicsit olvadni a hó, de még most, délután fél háromkor is elég sok van belőle. Ez a reggeli kert, a gyerekszobából fotózva:

Délelőtt átmentünk a szomszéd faluba, Szabadbattyánba vásárolni. Ragyogott a nap a havon, és az út mindkét oldalán a szántóföldön csapatokban legelésztek az őzek. Jó itt lakni :)

A hóesés örömére hátteret cseréltem, köszönöm Áginak!

A komposzt új ruhája

Vagy lakása, vagy mi... mije van egy komposztnak? :) Mindenesetre új van neki. Eddig úgy volt - nem is nagyon fotóztam - hogy volt egy régebbi, érettebb, kisebb kupac, meg a másik, amire folyamatosan vittük a konyhai zöldhulladékot, kerti zöldszárakat, levágott füvet, lombot. Most hétvégén Péter és Marika néni átforgatták mindkettőt, a nagyobbik kupacból is kivették az érettebb alját, és a tavalyi érett komposztot megszitálták (sajnos rengeteg benne a cserebogárpajor) és kiszórták a zöldségesre. A félig érett rész kapott egy palatetőt súlynak és védelemnek, ez csak rá van téve:

A következő kupac friss komposztnak pedig ezt a tárolót készítette Péter (ami szerinte csak két raklap letéve a földre és összeszögelve, de szerintem igenis profi komposzttároló):

Úgyhogy innentől szép kis rendezett komposztunk lesz, és a kutya se fog mindig tökhéjat lopni róla :)
Még egy fotó arról, hogy így november végén azért ilyesmit is látni ebben a kertben:

Citromfa

Ez a kis citromfácska, ha jól emlékszem, körülbelül másfél éves. Tavaly nyáron vette Marika néni a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban megrendezett virágkiállításon és vásáron. Tavasztól őszig kinn lakik a kertben. Az első évben talán két-három virágot hozott, amik között, ha nem akarjuk a véletlenre és a sajnos ritka méhekre bízni, kis ecsettel kell óvatosan szállítani a virágport, ha azt akarjuk, hogy termőre is forduljon.

Nyár vége felé megjelent rajta egy aprócska, zöld citrom, izgatottan figyeltük, hogy mi lesz belőle, és féltettük a beköszöntő hidegtől, ami szeptemberben meg is érkezett. A kis fa beköltözött a lakásba, és azóta Marika néni hálószobaablakában tölti a napokat. Gyümölcsét hatalmasra növesztette és még mindig növeszti, és ha eléggé melegnek fogja tartani a helyet, akkor várhatóan be is érleli. Marika néni azóta utánaolvasott, és olyan információt talált, miszerint ha a citromfának túl hideg van, képes megtartani a gyümölcsöt, és megvárni vele a meleget, majd csak akkor beérlelni. Nagyon szimpatikus és érdekes tulajdonság!

Közben rengeteg virágot is hozott, amiket Marika néni most is szorgalmasan porozgat, és isteni illat van a szobájában. Nemsokára akár bő citromtermésünk is lehet :)

Köd

Erzsébet napjára a köd is megérkezett:

Szent Erzsébet napja is időjárásjósló nap: "Szent Erzsébet napja tél erejét szabja" azaz, ha ilyenkor leesik az első hó, nem lesz kemény a tél.

Eddig minden arra mutat, hogy idén is kemény tél lesz, mint tavaly: Mártonkor nem volt köd, most nincs hó. Kíváncsi vagyok, Katalinkor mi lesz :)

Megjött a november

Ma beköszöntött az igazi, esős, borús november. Nem mondhatnám, hogy alig vártam, de végülis ennek van itt az ideje. Azért még mindig 11 fok van kint, viszont az időjárásnak megfelelően hátteret cseréltem, köszönet az esős háttérért Adrinak!

Zirci arborétum

Tegnap, ahogy az előző posztban is írtam, kirándultunk egyet. Témájában erre a blogra illik a zirci arborétum. Talán említettem már, hogy a párommal arborétumokat "gyűjtünk", egyszer feltérképeztem az ország több, mint harminc arborétumát, és feltett szándékunk mindegyikbe eljutni. Voltunk már a szarvasiban, a vácrátótiban, többször az alcsútiban és a pákozd-sukoróiban, valamint a Jeli arborétumban, remélem, nem hagytam ki egyet sem. A zirci arborétumba most jutottunk el együtt először, pedig az egyik legközelebbi, és ez Magyarország legmagasabban fekvő élőfa-gyűjteménye. Szerencsére gyönyörű időnk volt, szép fotókat is tudtam készíteni. Most ugyan épp karbantartják, rendezik az arborétumot, sok sétaút le is van zárva, de a bejárható helyeken látszik a törődés: jó állapotú tájékoztató táblák, összegereblyézett levélkupacok, rendezett környezet. 

A bejáratnál egy kis tó látható, sajnos most épp le van eresztve a vize, de a partvonala így is nagyon szép:

Rögtön a bejáratnál két gyönyörű magyalbokor is fogad minket, az egyiken piros bogyókkal, nekem a szívem csücske, remélem, ilyen lesz az enyém is, ha megnő, csak színesebb levelekkel:

Aztán csak különféle változó képek, gyönyörű fákkal, még így lomb nélkül is nagyon szép volt. Sok a tűlevelű, különösen a vörösfenyő, vastag, puha tűlevélszőnyegen sétáltunk. Bársonyos füvű tisztások mellett haladtunk el a gyönyörű novemberi napfényben.

A Cuha-patak, ahogy átszeli az arborétumot:

És a 350 méter hosszú hársfasor, amely a hátsó bejárathoz vezet:

Azt hiszem, a látvány magáért beszél, ajánlom mindenkinek egy kirándulás erejéig, akár télen is, megéri.

Gyönyörű november

A november szeles, esős, nyálkás, gusztustalan, utálom. Viszont ha kinézek az ablakon, hétágra süt a nap, és 17 fok van. Most akkor mi van? Sebaj, élvezzük, amíg lehet :) A hátteret is már többször le akartam cserélni esősre, igazi szürke novemberesre, de az időjárás nem volt ebben partner, nem baj :)

Ma még annyi munka van, hogy kiszórjuk a tavalyi, érett komposztot a zöldségesre, és Péter Marika nénivel felforgatja az ideit. Holnap pedig, ha minden jól megy, kihasználjuk ezt a gyönyörű időt, és kirándulunk egyet.

A héten volt Márton napja, ezzel kapcsolatban azt az időjárás-jóslást ismerem, hogy "ködös Márton után enyhe telet várhatsz" - hát, akkor nálunk kemény lesz a tél :)

Írtam, hogy ahogy jön az ősz meg a tél, egyre kevesebb lesz a kerti munka és ezzel összefüggésben óhatatlanul a kertes téma is. Viszont a ház is a kertben van, és a ház készülésében fontos ponthoz érkeztünk: megérkezett a fürdőszobai járólap és a csempe (kivéve a bordűrt, az "majd jön") és ma jön egy vízvezeték-szerelő megnézni, hogy pontosan mit is kell csinálni. Jaj, de várom már, hogy fürdőszobánk legyen! :)

Őszi kollázsok

Gondolom, aki olvas, már halálra unja magát az őszi képektől. Mázlink van, hogy ilyen gyönyörű és hosszú ősz adatott az idén, én nem tudok betelni vele, úgyhogy fotózom és fotózom... de a kedvetekért, hogy ne nyolc képet tegyek be egyszerre, készítettem ma két kollázst:

Ezen a bal felső sarokban a cserszömörce látható, mellette és alatta két kép a lombhullató vörösfenyőnkről, ami szerintem ritkaság a magyar kertekben, persze lehet, hogy csak én gondolom így, nem végeztem kutatásokat :) Az alsó képen néhány, a novemberrel dacoló rózsa is látható. Mellette kicsiben a nagy hársfa, az alsó két kép pedig a kisebbik nyírfa és a cseresznyefa a nagy sárgabarackfán keresztül fotózva.

Ezen pedig a bal felső fotó a kis hársfa lombját vesztett koronája a vakító kék novemberi ég előtt, alatta a világítóan narancssárga tűztövis, legalul a nagy hársfáról lehullott avarban egy szál minirózsa. A két jobboldali kép a kisebbik nyírfát ábrázolja.

Ma egyébként Marika néni végzett némi őszi lemosó permetezést, Péter pedig műtrágyát, vagy ahol azt tartottuk szükségesnek, rendes marhatrágyát rotált a talajba. Ezzel a rotálás az idei évre befejezve, a kapa elment a pincébe pihenni.

Az előző bejegyzés szellemében: faültetés képekben

Most, lombhullás után jött el a facsemeték ültetésének ideje. Tavaly ültettünk egy jonatán- és egy nektarinfa-csemetét. A nektarin sajnos kifagyott, a jonatán is elszáradt, viszont kihajtott az alanyról. Ennek még utána kell járnunk, hogy lehet-e és hogyan újra beoltatni a már egyéves kis fát, és vajon mi lesz abból. Mindenesetre a kis almafát a helyén hagytuk, a nektarint viszont kivettük, és újabb próbálkozásként egy másik jonatánt ültettünk talán jobban és jobb helyre, meg egy másfajta őszibarackot. Mindkettő nektarin, a tavalyi 'Persica vulgaris', az idei 'Prunus persica' névre hallgat. A nektarint ugyanarra a helyre ültettük, ahonnan a másikat kivettük, a fügebokrok sorába. Íme a fotók:

A gödör kiásása - és egy kép végre rólam is munka közben, hátha elhiszitek az egész blogot így :)

A kész ültetőgödör:

Az aljába tettünk egy kis marhatrágyát is, földdel elkeverve. Utána jött a fa, a fotón még vödörben együtt a nektarinnal:

Majd az iszapolás:

A kép felső sarkában látható szerszámnyéllel döngölte Péter a sarat, hogy a hajszálgyökerek közé is kerüljön belőle.

És végül az elültetett kis fa, karóhoz rögzítve:

Nem nagyon látszik szegényke a háttér előtt, olyan picike még :) a karó vastagabb, de azért ott van :)

És a nektarinfa elültetve:

Természetesen őt is kitámasztottuk, de még előtte fotóztam, majdnem sötét volt már. 

Kaptam még egy gyönyörű kis magyalbokrot is, mert tegnap említettem Péternek, hogy én azt egyszer majd hogy szeretnék, erre a facsemetékkel együtt hozott egyet a faiskolából :) Cserepes, ma már nem volt időnk kiültetni, és csak nagyjából lesz végleges helyen: ahol a leendő virágoskertem helye van, annak a sarkába szeretném, de a virágoskert helye még nincs pontosan kijelölve. Ilyen a kis magyalom:

Szép, ugye? :)

Ültess fát!

Jókai Mór: Ültess fát!

Ültess fát!
Hogyha mást nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
Gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot:
Messze érzed illatát,
Kis madárka száll reája:
Ingyen hallhatod dalát.
Ültess fát!

Piros az ég alja...

... aligha szél nem lesz, tartja a mondás és idézem Petőfit, ahol a hajóskapitány mondja ezt, amikor Franciaországból tartanak hazafelé, és bizony lesz is vihar másnap. Nálunk nem lett, csak kisebb szelecske, de az ég ilyen volt tegnapelőtt este:

Folytatom a mérleget is, következik a zöldborsó:

• Zöldborsó: közepesnek értékelem. Mindig lesz, szép nagy bokrok nőnek, terem is a borsó, de valahogy az elvetett mennyiséghez képest tavaly is, idén is kevésnek értékeltem. Pedig gazolom, locsolom, virágzik meg minden, amit kell. Lehet, hogy csak az igényeinkhez kevés, és még többet kellene vetnem jövőre :) Betegségek, kártevők nem voltak, kivéve a csigákat, akikkel meg kellett küzdeni a borsóért. Másodvetés is volt, azon még kevesebb termett, mert felváltva vetettem a másodvetésű zöldbabbal, és meglepetésre a bab nőtt gyorsabban, hirtelen nőtt bokrai szinte elnyomták a borsót. 
• Zöldbab: az első vetés nem sikerült, de egyáltalán nem. Valószínűleg rossz helyre vetettem: a málnaágyás végébe, ahová már nem jutottak málnatövek, de volt még felmunkált talaj. Viszont így elég árnyékos helyre került, ez lehetett az oka, hogy nem nőttek meg a babtövek, apró korukban virágoztak már, és hoztak egy-két satnya termést. Így aztán, amikor az először vetett borsót felszedtem, a helyére zöldbabbal felváltva tettem a másodvetést, és ez a bab szempontjából nagyon bejött, annyi termett, hogy alig győztük szedni és feldolgozni, tele is van vele a mélyhűtő.
• Karalábé: sikeresnek értékelem. Néhány fej ugyan áldozatul esett ennek-annak: egy a csigáknak, egy a rotakapának, de ami végül beérett, az hatalmasra nőtt, és nagyon kis arányban lett fás. Ez a Gigant nevű magnak köszönhető, amiből úgy nőnek tényleg hatalmas, kétkilós termések, hogy közben zsengék maradnak. Vetettem még egy kicsi fehér fajtát is, mert maradt mag, az is nagyon finom lett. A karalábét mindig palántázom, már február elején elkezdem, és így márciusban nagy, erős palántákat ültethetek ki.
• Lilahagyma: ez érdekes :) A lila dughagymát az egyik szomszéd nénitől kaptam, és kívülről tényleg elég lilának néztek ki, boldogan eldugdostam. Teljesen eltérő időpontokban bújtak ki és nőttek, van, ami tényleg lilahagyma lett, de lett vörös is, meg valami, ami még mindig kinn van, és leginkább csokros hagymának néz ki. Majd megkóstoljuk :) De ezt nem értékelem sikertelenségnek, ennyi belefér, és nem egy alapvető zöldségről van szó. Majd jövőre veszek vetőmagboltban lila dughagymát :)
• Póréhagyma: a nagy kedvenc, és ha feltöltöttük volna, talán még sikerről is beszélhetnék. Szépek, nagyok, vaskosak és finomak, de mivel a feltöltés elmaradt, nagyon kis részük fehér sajnos. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eleve túl közel vetettem a sorokat ahhoz, hogy kényelmesen fel lehessen tölteni, de majd jövőre :)
• Kapor: nem lehet elrontani. Ha egyszer elvetetted, vagy a szél idefújt pár magot a szomszédból, akkor évekig lesz kaprod, és semmit nem kell tenni vele. Idén mászkált rajta némi poloskaszerű bogár, de nem igazán tettek benne kárt, és amilyen mennyiség volt, hát ők is nyugodtan jóllakhattak belőle, egészségükre. Savanyúság-eltevéshez és kapormártáshoz használom, nagyon szeretem.

Folytatása következik, az uborkaágyás jön :)

Mérleg

Most már azt hiszem, tényleg itt a szezon vége, némi szomorúsággal nézek végig a földön, hogy idénre ennyi volt... és belegondolok, hogy nem sok marad ám ki, hiszem két-három hónap múlva lehet kezdeni a palántázást :) Még a póréhagyma van kinn, illetve valahogy el kellene jutnom az eper kiszedéséig és a kiválasztott tövek elültetéséig, remélem, sikerül még néhány napon belül. Jó idő és némi gyerekfelügyelet kellene hozzá.

Így aztán gondoltam, vonok egy mérleget az idei évre a kertünk szempontjából, ahogy emlékszem, mi hogyan sikerült, miből mennyi termett, mi volt jobb vagy rosszabb, mint tavaly, mik a jól bevált dolgok vagy az új ötletek jövőre. Nem biztos, hogy egy bejegyzés elég lesz erre, a sorrend pedig azt követi, ahogy a kertben elhelyezkedtek a zöldségek, gyümölcsök. Lássuk akkor:

• Fejes saláta: nem igazán jött be. Többféle verzióban vetettük, ültettük. Marika néni kapott néhány palántát kora tavasszal a faluban egy nénitől, aki ősszel elvetette már magról. Én vetettem magról is magszalagos salátát, és palántáztam is a szobában, majd kiültettem. Az volt a terv, hogy így folyamatosan lesz salátánk, de aztán bejött az esős tavasz meg a sok csiga és egyéb kártevő, és talán többet ettek a salátából, mint mi. Marika néni ajándék palántái jöttek be a legjobban, a többiből alig-alig jutott nekünk. Így aztán én is akartam vetni idén ősszel, de kiderült, hogy amikor én azt gondoltam, hogy most van itt az ideje, már késő volt. Tavasszal újra próbálkozunk!
• Hagymafélék: ez viszont nagy siker számomra! Volt fokhagyma, vöröshagyma, lilahagyma, póréhagyma, remélem, nem hagytam ki semmit, és mindegyik szépen termett, nagy hagymafejeket szedtünk fel, hiába feküdtek el a szélviharban, felkeltek és túlélték. Fokhagymát biztosan nem kell venni a télen, talán vöröshagymát sem, a lilahagyma már elfogyott, de volt metélőhagyma Marika néninél és metélőfokhagyma is a magaságyásban. Utóbbi még mindig szedhető, csakúgy, mint a póréhagyma.
• Sárgarépa és fehérrépa, petrezselyem: a tavalyi évhez képest nekem megint csak sikertörténetnek számít. Szép, nagy répák termettek mindkét fajtából, csak sajnos a sárgarépának körülbelül egyharmada férges. De maga a termés mindenképpen szép, tavaly alig volt valami, az is picike. A kert egy egészen más pontjára vetettem, lehet, hogy azt hálálta meg, de jövőre ki kell majd találnom a sárgarépalégy ellen valami hatásos és környezetkímélő védekezést.

Egy ágyás kész, folytatása következik :)

Még néhány őszi kép

Csak mert nem tudok betelni velük, pedig most már tényleg november van, és valószínűleg az utolsó szép, napos napok egyikét éljük,  de mégis olyan szép... Csak sajnos már kicsit későn, sötétedéskor fotóztam:

Ez nem szép, de meg akartam mutatni, ilyen, amikor a fügebokornak lefagynak a levelei. Ez a legnagyobb bokor, a többi nem ennyire látványosan fagyott, de fügét már egyikről sem eszünk. Hát, idén ez ilyen, a tavaszi visszavágás miatt, de azt meg kell csinálni néhány évente, és ahhoz képest meglepően nagyra nőttek a bokrok.

A két kis vérbükk, a felálló és a lecsüngő koronájú, egyik szebb narancs-piros-aranybarna árnyalatokban játszik, mint a másik :)

A nagy hársfa, most már egyre szebb sárga levélruhában:

A birsalmafa őszi színei:

... és végül Regő, ahogy csodálja a sötétedő kertet: