Tegnap, ahogy az előző posztban is írtam, kirándultunk egyet. Témájában erre a blogra illik a zirci arborétum. Talán említettem már, hogy a párommal arborétumokat "gyűjtünk", egyszer feltérképeztem az ország több, mint harminc arborétumát, és feltett szándékunk mindegyikbe eljutni. Voltunk már a szarvasiban, a vácrátótiban, többször az alcsútiban és a pákozd-sukoróiban, valamint a Jeli arborétumban, remélem, nem hagytam ki egyet sem. A zirci arborétumba most jutottunk el együtt először, pedig az egyik legközelebbi, és ez Magyarország legmagasabban fekvő élőfa-gyűjteménye. Szerencsére gyönyörű időnk volt, szép fotókat is tudtam készíteni. Most ugyan épp karbantartják, rendezik az arborétumot, sok sétaút le is van zárva, de a bejárható helyeken látszik a törődés: jó állapotú tájékoztató táblák, összegereblyézett levélkupacok, rendezett környezet.
A bejáratnál egy kis tó látható, sajnos most épp le van eresztve a vize, de a partvonala így is nagyon szép:
Rögtön a bejáratnál két gyönyörű magyalbokor is fogad minket, az egyiken piros bogyókkal, nekem a szívem csücske, remélem, ilyen lesz az enyém is, ha megnő, csak színesebb levelekkel:
Aztán csak különféle változó képek, gyönyörű fákkal, még így lomb nélkül is nagyon szép volt. Sok a tűlevelű, különösen a vörösfenyő, vastag, puha tűlevélszőnyegen sétáltunk. Bársonyos füvű tisztások mellett haladtunk el a gyönyörű novemberi napfényben.
A Cuha-patak, ahogy átszeli az arborétumot:
És a 350 méter hosszú hársfasor, amely a hátsó bejárathoz vezet:
Azt hiszem, a látvány magáért beszél, ajánlom mindenkinek egy kirándulás erejéig, akár télen is, megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése