Paprikaültetés

A tegnapi napot kihagytam, nagy vendégség volt nálunk, Emese és Dorka barátnőm jöttek Marcipánnal és Bóbitával, a gyerekek mindketten 9 hónaposak, plusz az én két gyerekem, jó kis kertiparti volt.
Ma viszont délelőtt és délután is kint voltam. Van néhány sürgető dolog, felállítottam a prioritási sorrendet, és az első a paprikapalánták kiültetése volt. Ehhez persze előbb ki kellett gazolni a palánták helyét.
Mert ugyanis az úgy volt, hogy kezdetben, amikor még március elején dugványoztuk Marcival a hagymát, fokhagymát, lilahagymát, vetettük a répát, akkor úgy csináltuk, hogy egy sor hagyma, egy sor répa, egy sor hagyma, egy sor petrezselyem, egy sor hagyma... elfogyott a répamag meg a petrezselyemmag. A távolság meg úgy volt kiszámolva, hogy a hagymasorok között túl sok hely maradt, volt még tervezve oda répaféle, de úgy döntöttem, hogy elég már, amennyit vetettem.

Így aztán, ahogy a nagy zöldséges többi része szép sorban telítődött ezzel-azzal, és úgy tűnt, hogy a nagyjából utoljára kiültetendő paprikának nem marad hely, adódott a lehetőség, hogy a hagymasorok közé ültessem. Korábban szerettem volna, de a májusi november miatt mostanra csúszott, és ma végülis összesen 13 almapaprika- és 16 Senator típusú édes fehér paprikapalántát ültettem ki, természetesen saját nevelésűek.

Még reggel pedig szedtem még egy adag bodzát, most nagyon beindult a bokor, és bekészítettem az újabb adag szörpöt, most áll vasárnap reggelig.