Anyukámék kertje

Elnézést kérek hűséges olvasóimtól a kis kihagyásért, remélem, sokan és nagyon hiányoltak :) de az utóbbi bő egy hétben maximum azt tudtam volna leírni, hogy jajj mennyire hiányzik a kertem, és remélem, minden rendben megy! Anyukáméknál nyaraltunk a gyerekekkel, Péter csak az utolsó pár napban csatlakozott hozzánk, így azért annyira nem aggódtam :)

Először most Anyukámék kertjéről. Amikor náluk is a saját kertemen és ennek kapcsán a blogon járt az eszem, akkor jött az ötlet, hogy más kertekről, akár parkokról, arborétumokról is írhatnék a blogon. Nagy arborétumlátogatók is vagyunk Péterrel. Na de ne kalandozzunk el, az első "mások kertje" írás Anyukámék kertjéről fog szólni.

Ez a kert Ságváron - Siófoktól kb. 10 km-re délre - található, és nekem nagyjából egy régi, hagyományos parasztudvar jut róla eszembe, persze tudom, hogy nem az a klasszikus azért. A ház mellett szép füves, díszfás, tavasszal virágos rész van - a fotóra mintegy véletlenül rákerült egy hintázó Regő:

Ugyanennek a résznek a képről hiányzó sarkában homokozó is van az unokáknak, a fotóra valahogy ismét rákerült egy-egy homokozó Bence és Marci, nem is értem :)

Ha továbbmegyünk, a ház után melléképületek következnek, garázs, nyárikonyha, műhely, majd istálló, ólak. A füves, játszós, pihenős kert mellett van tujákkal elválasztva a kocsibeálló, aztán néhány gyümölcsfa és a kutyák lakhelye. Két kutya lakik itt. Rexi, a német juhász és Bojti, a puli.

A szemfüles olvasó ezen a fotón már felfedezheti az első kecskét - nem fecskét, kecskét, nem elírás. Szüleim - a név kötelez alapon, vezetéknév Kecskés - változó számú, többnyire szaporodó kecskét tartanak, több generációban, a tejet isszák, eladják, és Anyukám szebbnél szebb és finomabbnál finomabb sajtokat készít, ez most a reklám helye.  Épp most tapossák az őstermelővé válás rögös ösvényét.

Szóval, a kutyalakhelyek után kerítéssel elválasztva következik a baromfi- és kecskeudvar, itt úgy látom, a felnőtt kecskék tartózkodnak, bár a kecskeszétválasztásban nem mindig fedezek fel logikát. Íme ők:

Erről az udvarról nyílik az istálló, ahová a tyúkok is betérhetnek, kecskék közül az épp friss mamákat szoktam ott látni, és néhány nyúlketrec is található lakókkal együtt, valamint most épp elkerített helyen kocamama kismalacaival (nem, nem én és a fiúk...)

Több nyuszi is van különféle színekben ( a normálisaknál maradva) most csak egyikükről hoztam fotót. Kívül pedig tyúkok, kakasok, időszakosan kacsák szaladgálnak a kecskék lába között.

Ha kilépünk végül a kecske- és baromfikifutóból, a zöldségeskertben találjuk magunkat, ennek ugyan ellentmond, hogy szőlővel kezdődik.

 De azért sok-sok zöldség, fűszernövény is terem itt, élveztük is a termést, amíg ott voltunk. A zöldségeskert mellett pedig hosszában legelő terül el, itt szaladgálnak és rakoncátlankodnak a fiatal kecskék. Amikor fotózni akartam őket, észrevettek, és csapatostul rohantak a kerítéshez. Pedig előtte olyan romantikusan szétszóródva legelésztek.

Azért így is jól néznek ki :) Szóval, a gyerekek nálunk eleve megtanulják, honnan kerül a gyümölcs, zöldség, savanyúság, lekvár a tányérjukra, Anyuéknál pedig a tej, sajt, túró, tojás, hús származása is egyértelművé válik, Marci és Regő biztosan nem fogják soha azt gondolni, hogy a csirke a boltban terem nejlonzacskóban. Köszönet ezért és a nyaralásért Anyának, Apának!