Beültettem kiskertemet

A hét elején végre Péter időbeosztása is eljutott arra a pontra, hogy belefért a zöldséges eddig parlagon heverő részének rotálása. Már nagyon várták a palánták a kiültetést! Úgyhogy miután a rotálás megvolt - és eltűnt az ősz óta megszüntetésre váró régi eperágyás - én átgereblyéztem a rotált földet, és szépen sorban ültettem, vetettem bele. A karalábék voltak az utolsók a sorban, akik már kinn voltak. Melléjük jöttek a már jó nagyra nőtt paprikapalánták, azok mellé pedig 20 paradicsompalánta. Még jó pár kis satnya vár idebenn, a pohárban, de ha nem szedik össze magukat, nem ültetem ki őket, elég lesz idén 20 tő is. A paprikapalánták nem foglaltak el két teljes sort, így a fél sort Y alakban kettéosztottam, és egy fél sor paprika után két fél sor szárzellert ültettem ki. Ezzel most először próbálkozom, meglátjuk, milyen lesz, és mire fogom tudni felhasználni. 

Ahogy a paradicsomokkal készen voltam, átmentem az ágyás másik végébe, és a zöldséges kerítése mellé nyolc fészekbe tűzbabot vetettem, az a tervem, hogy ezek majd felfutnak a kerítésre, illetve az ahhoz támasztott nádszálakra vagy bambuszrudakra. Melléjük összesen öt sor zöldbab került, remélem, ezek a pillangósvirágúak jót tesznek majd a kizsigerelt volt eperföldnek. 

A babok mellé vetettem még uborkát, de lehet, hogy még fogok, olyan kevés volt a mag, kimaradt két előre meghúzott sor. Az uborka mellé pedig kb. egyméteres szünettel és sorközzel két sor póréhagymát. Remélem, így már sikerül majd idejében feltölteni, mert ez eddig minden évben elmaradt. Persze azért megettük a pórét, de mégiscsak jobb, ha több a fehér része.

Így már csak egy kisebb rész van üresen a póréhagyma és a paradicsompalánták között, ahová még fagyosszentek után kiültetem a padlizsánt, ha összeszedik magukat, akkor a jelenlegi satnya kis benti paradicsomokat is, és idénre ennyi a kert. Illetve a krumpli még mindig visszavan, de az másik, külön ágyásba kerül. 

Idén visszafogottabban kertészkedem, aminek a gyerekek az okai (ráfogom :D) egyrészt Regő mellett nehéz, ahogy már írtam, ahhoz még kicsi, hogy bejöjjön velem és "segítsen, meg ahhoz is, hogy egyedül játsszon a kertben, amíg én dolgozom, ahhoz viszont már nagy, hogy egy járókában huzamosabban elfoglalja magát. Az alvásideje pedig a legforróbb órákra fog esni nyáron. De főleg a Legkisebb miatt, aki még nagyon picike, de úgy érzem, inkább a pihenést várja el az anyjától, mint a kapálást :) Úgyhogy majd lavírozok a hintaágy és a kapa, a baba és a kert igényei között, meg a sajátom között :) És persze amit a fentiekben leírtam, azon kívül még itt vannak a gyümölcsfák, az üzletekben már árulják a befőttes üvegeket, nemsokára kezdődik a lekvárszezon, szóval unatkozni azért nem fogok :)

Jól körbe is jártam a kertet, megnéztem, mi hol tart, mi hogy nő, virágzik. Fotóztam is:

Virágzik a császárfa. Szegény eléggé szárad is, egy csomó helyen megmaradtak a tavalyi termések, és most, virágzáskor látszik igazán, hogy melyik ágak szárazak, de a virágai nagyon szépek.

A klematisz is nyílik:

Labdarózsa (egy ilyen képem a tavalyi, blogkezdő bejegyzésben is van - erről jut eszembe, ma egyéves a blog! :)

Az új kis barackfacsemete, amiről már kezdtük azt hinni, teljesen elfagyott a télen, mégis kihajtott :) A testvére, a kis jonatánalmafa erőteljesen, gyönyörűen hajt és nő.

Hajt a füge is, pedig ugyanebben a helyzetben volt:

Virágzik a bodza, nemsokára lehet szörpöt készíteni:

Ilyen szép nagy már a salátám, az eddigi legsikeresebb:

Kis zöld gyümölcsök, barack és cseresznye:

Amit még megnéztem, de nem fotóztam, az az, hogy milyen rengeteg virágja van a kis datolyaszilvafának. Tavaly összesen három gyümölcsöt hozott, tavalyelőtt viszont két ládányit. Ha nem viszi el valami, idén is sokat fog teremni!