2010. július 29., csütörtök

Nagyüzemi zöldség- és gyümölcsfeldolgozó

Nem is tudom, hol kezdjem és hol tartok most... A föld ontja kincseit, én meg csak csodálkozom :) ezt már akartam írni, mert már többször eltűnődtem rajta, de ez egy csoda. Vegyük például a paradicsomot. Elvetek egy magot, kikel egy apró növényke, ami hipp-hopp hatalmas bokorrá fejlődik, és tízesével hozza a gyönyörű, illatos gyümölcsöt, amiből egynek a belsejében is az eredeti magocska hússzorosa van. Hát nem hihetetlen bőkezűség? És az ember alig tesz érte valamit... kicsit segíti, megtámogatja, de ott a föld, a nap, a víz, és a paradicsom terem és terem...
Tegnap és ma eltettem vagy tizenhárom üveg ringlólekvárt, hat üveg savanyú uborkát, körülbelül másfél kiló uborkasalátát, négy üveg paradicsomlekvárt, felszedtem a fokhagymát, amit megtisztítva a hűtőbe tettem, eltettem egy hatalmas karalábét, 75 deka volt egyetlen karalábé hámozva! Nem véletlenül hívják Gigantnak már a vetőmagot is, tényleg gigantikus. Aztán szedtem még három cukkinit, amiket holnap akarok feldolgozni. A napi szüretet már nem is fotózom, mert nem férne rá egy fotóra. Csak néhány apróság:
A tegnapi ringlómennyiség:

 Fokhagymatermés:

A mai uborkamosás:


Szóval győzzük, győzzük... Nagyon szeretem :)

2010. július 26., hétfő

Most sikerült :)

Mármint képeket feltenni, íme:
Alakul a paradicsomlekvár:

aztán itt van készen, a sor két szélén, középen a ringlólekvárok:

Aszalni induló paradicsomkarikák a tálcán:

és a konyhai segítség, a nappótló aszalógép, amin épp kívül is folyik a paradicsommag:

Azóta már üvegekben, olajjal és rozmaringgal várja az aszalt paradicsom a téli felhasználást, négy kicsi üveg lett első körben, sima étolajjal, de majd veszek hozzá valami finomat is, tavaly repceolajba tettem. Nagyon jól nézne ki, és fényképezésre érdemes lenne az aranysárga olajban úszó piros paradicsom és zöld rozmaringág, ha nem lenne rajta Spar mogyorókrém címke :) nem áztattam most üvegeket, de legközelebb fotózok szép aszalt paradicsomot!

Lehűlés és sok-sok paradicsom

Valamiért ma nem ismeri fel a számítógép a fényképezőgépet :( remélem, ez majd javul, és akkor hozok képeket is, de ez most egy kép nélküli bejegyzés lesz.
Szombaton végre megjött a várva várt hidegfront. Hozott szelet, vasárnap már esőt is, szóval most meg emiatt volt csak a minden esti szüret a kerti munka. Mondjuk most olyan nagy dolgokat más téren nem is kell tenni. Idebenn viszont szépen elfoglaltam magam: készült öt üveg ringlólekvár, két üveg paradicsomlekvár, és egy aszalógépnyi aszalt paradicsom is mindjárt kész lesz. 
A paradicsomlekvár a szó eredeti értelmében nem lekvár, inkább tésztaszósz, pizzaszósz, melegszendvicskrém, nagyon finom. Két kiló paradicsomhoz kell fél kiló vöröshagyma, egy evőkanál étolaj, egy kiskanál só és 20 friss bazsalikomlevél. Persze ennek hiányában szárított is lehet. A hagymát karikákra vágva megdinszteljük az olajon, rátesszük a kockára vágott, lecsöpögtetett paradicsomot, a bazsalikomot, megsózzuk és forrástól számítva félórán át főzzük. Ha nem eléggé esik szét az ízlésünknek, meg is lehet botmixerezni. Ha elzártuk, megszórjuk egy kávéskanál szalicillel, forrón csavaros üvegekbe töltjük, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
Az aszalt paradicsom még egyszerűbb, kisebb, húsosabb paradicsomból jó igazán, lucullusból, koktélparadicsomból. Karikákra vágom, ha igazán apró, akkor lehet csak negyedekre is, minél több levet kinyomkodok, csöpögtetek belőle, és aszalógépben vagy napon megaszalom. Én tavaly kaptam aszalógépet a szülinapomra, nagyon szeretem! Például most bajban lennék a napsütéssel :) Gépben kell neki, a szeletek vastagságától függően, olyan 16-20 óra. Van, aki meg is sózza aszalás előtt, mert az is nedvességet von el, én nem szoktam. Ha kész, kis üvegekbe töltöm, és olajjal felöntöm. Lehet mellé fűszereket, rozmaringágacskát, chilit tenni, szép is, és nagyon finom! Télen melegszendvicsbe, tésztákra, pizzára, de mindenbe jó, amibe nyáron paradicsomot tennék. Ráadásul az olaj is kap egy finom ízt, és utána felhasználható főzéshez, sütéshez.

2010. július 23., péntek

Mai vendégünk a kertben

Ma ő járt nálunk, végre sikerült lefotóznom valami szépet:
Valami cincérféle, a ház lábazatán sütkérezett, és jó nagy volt. A "csápfesztávolsága" volt vagy tíz centi. Melléfotóztam Péter kezét is a méretek miatt, persze így Őfelsége kisebbnek látszik:

Ma főleg Péter és Marika néni dolgozott sokat a kertben. Délelőtt megnyesték a turkesztáni szileket, amiket csodasövény néven is árulnak azzal, hogy nagyon gyorsan nő, ami bizony így igaz, kipróbálásra ültettünk korábban pár tövet, és hatalmasak. Aztán visszavágták a bodzabokrokat is, amelyek már fenyegettek egy helyen egy mandulafát, egy másikon egy diófát. Majd nekiálltak a császárfa elszáradt ágait is levágni, de itt már a hőség közbeszólt.
Este Péter füvet nyírt, meg a zöldséges már parlagon lévő részein burjánzó gazt is lenyírta fűnyíróval. Mindjárt megyek ki paradicsomot szedni, ide már szépen bekúszott az ígért front felhőzete, egész sötét van, várjuk a lehűlést!

2010. július 22., csütörtök

Egy kellemes kánikulai délután

A mai délutánom hasznosan is telt, meg pihenéssel is, igazán szép és élvezetes volt. Sok képet hozok, vigyázat!
Először is, balra látható a kora délutáni szüret termése. Nem tudom pontosan, hogy mennyi, kimagozva nettó 1350 grammból főztem lekvárt, majd még maradt magostul egy bő kiló fogyasztásra a hűtőben. Ja és még a lekvár előtt készítettem Regőnek ringló-alma-nektarinpürét, az alma is saját volt már. És egy kis kóstoló a lekvárból:
Gyakorlatilag lekvárfőzés közben tettem el még két üveg uborkát, most hűlnek a dunsztban, ez így már a kilencedik üveg, ha jól számolok, persze nem ötliteres üvegek :) nem akarok a télen annyit egyszerre kinyitni, nem fogyna el egyhamar.
Uzsonna, lekvár és uborka után kimentünk Regővel medencézni, és olyan jól elvolt, hogy nekem csak heverésznem kellett mellette a takarón. Filozofikus gondolataim támadtak arról, hogy mennyire lehet engem irigyelni, ugyanis ha fekszem a takarón, ezt látom:
 azaz fölém borul a diófa, majd ha egy picit balra nézek, ezt:
 ez meg a kánikulai kék égbolt július 22-én délután hat körül:
és ha valaki megunja a medencézést és felmászik a térdemre, még ilyen fotók is készülhetnek:

Szóval tényleg van miért irigyelni engem, beismerem :) Főleg ez utóbbi :)
A virágokat a zöldségeknél jobban kedvelők számára körbesétáltam júliusi szépségeket fotózni:
Marika néni petúniái a teraszán:

Két ismeretlen nevű virág, aki felismeri őket, jelezze:

Egy szál rózsaszín rózsa:

Bíbor kasvirág, azaz echinacea, amiről tudjuk, hogy gyógynövény, Marika néni rendszeresen készít is belőle tinktúrát, amit télen fogyasztunk is:

Marika néninek van egy körülbelül kétéves kis citromfája, nem merjük elkiabálni, de most először van rajta egy icipici kis citrom!

És végül a mai szüret, holnap már nem lesz elég egy tál :) egy cukkini, egy csokor petrezselyem és sok-sok uborka és paradicsom:

Itt jegyzem meg, hogy kaptunk 3 napos növényvédőszert peronoszpóra ellen, Péter mindjárt megy is lepermetezni az uborkát, remélem, megmenekül!

Továbbra is uborkaszezon

Sőt, még csak most jön a java. Tegnap kaptunk a szomszédnénitől is egy csomó uborkát, főleg nagyobbakat. A kisebbeket eltettem savanyúnak, a nagyobbakat elosztottuk Marika nénivel, és salátát csináltunk belőle, ő üvegben, én frissen és fagyasztva is.
Tegnap volt egy kis eső, és úgy jártam, hogy esőben szedtem a paradicsomot és az uborkát, nagyon jó volt! Ja, és az első két cukkinit is leszedtem, rántott cukkini lesz belőle. Tegnap már tele lett a múltkor fényképezett tál, a paradicsomot is lassan lehet feldolgozni :)
Az uborka sajnos peronoszpórás :( Marika nénié már majdnem meghalt, az enyémen csak most kezd elterjedni. Marika néni szerint szedjük az uborkát, amíg még lehet, aztán majd vessük újra. Permetezni nem lehet, mert akkor két hétig nem szedhetnénk az uborkát, és így se-úgy se jutnánk a terméshez. Anyukám szerint viszont van olyan szer, ami után három nappal megint lehet szedni. Ennek ma utánaérdeklődünk, és ha lehet, megmentjük! Legfeljebb a további uborka nem lesz bio, eddig minden az volt.

2010. július 20., kedd

Megtört a jég

Kicsit érthetetlen bejegyzéscím ebben a kánikulában :) megmagyarázom: végre megint dolgoztam a kertben, a minden esti szüreten felül is. Kigyomláltam a paprikát - már van rajta sok icipici paprika, alatta pedig a sok lehullott virág - a fokhagymát, egy sor petrezselymet és némi vöröshagymát is. Hatalmas gaz volt - ide jön egy pirulós szmájli - de egyszerűen nem bírtam negyven fokban. Harminchétben sem. Fányi parlagfüveket is irtottam, volt köztük pár olyan, amit már korábban kitéphettem, de elszakadt és újra kihajtott, ezeknek hihetetlen erős, elágazó gyökereik, száraik lettek. Tényleg nagyon figyelni kell, hogy teljesen kitépve irtsa őket az ember - nyilván nem szándékosan téptem el őket korábban sem.
A fokhagymához lassan érdemes lesz kimenni egy ásóval, és felszedni, mert kezdenek elszáradni a fokhagymaszárak. Egyet el is téptem véletlenül, és a kiskapámmal kiástam a bennmaradt hagymáját, teljesen normális méretű, érett darabnak tűnt.
Szedtem megint paradicsomot és uborkát. lassan a paradicsomot is el kell kezdeni feldolgozni, mert annyi lesz, amit már nem eszünk meg estéről estére.

Restanciák

A múltkoriban nem tettem képet sem a minden esti zöldségszüretről, sem a kreatív lekvárokról, de még a savanyú uborkáról sem, most pótlom.
Íme az első három üveg uborkám:

A tegnap esti zöldségszüret:
Plusz rebarbarát is szedtem, és ringlót is, de azt nem fotóztam. Viszont olyan finom fahéjas rebarbara-ringló dzsemet készítettem, hogy csuda! Olyan szép volt készítés közben, hogy azt viszont rögtön kedvem támadt fotózni:
A rotyogó gyümölcsök:

Turmixolás után, gyönyörű, naplementeszínű lekvár lett belőle:

És végül a kész lekvár, négy üvegnyi lett:

2010. július 17., szombat

Új háttér

A házikós háttérért köszönet Hékásnak!
http://bloghatterbyhekas.blogspot.com/

Uborkaszezon

Be kell valljam, pár napja hanyagolom a kertet. Az utolsó nagy uborka-póréhagyma gazolás óta. Iszonyatosan erős a nap, reggel 9 tájban, amikor a gyerekektől először ki tudnék menni, már visszafordulok az ajtóból. Locsolni szoktam, meg este leszedem, ami termett, megnézem az aktuális állapotokat, és ennyi. Várom a hidegfrontot, pár fok lehűlést, jót fog tenni.
Akkor az állapotok: érik az uborka, most már komoly mennyiséget lehet esténként felszedni. Tanultam a tavalyi esetekből: amikor azt gondoltam, hogy egy-két nap múlva lehet szedni, addigra nagyot nőttek és hatalmas tökké dagadtak, abból pedig nem jó a savanyú uborka. Idén ha 5-7 centis uborkákat látok, azonnal leszedem, és tegnap el is tettem két üveg savanyú uborkát. Recept egy ötliteres üvegnyi uborkához:
2 l víz
8 dkg só
3 dl 10%-os ecet (idén egy picivel kevesebbet tettem, mert tavaly nagyon savanyú lett)
20 dkg cukor
3 babérlevél
1-1 teáskanál egész bors, mustármag, koriander és egész kömény
1 csokor kapor
A levet felforraljuk, 10 percig forraljuk, majd lezárjuk és egy kiskanál szalicilt elkeverünk benne. Az uborkákat megmossuk, jó szorosan üvegekbe tesszük, leöntjük a lével, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Ha marad a léből - én is csak két kis üveggel tettem el egyelőre - zárt befőttesüvegben, hűtőben sokáig eláll, a következő adag uborkánál forrás előttig kell melegíteni és újra felhasználni, forralni a szalicil miatt már nem szabad.
Érik a paradicsom, tegnapelőtt szedtem le az első szemet, Regő megkapta főzelékben, tegnap már négy szemet szedtem, innentől nincs megállás. Rengeteg cukkini lesz, nagyon sok a virág rajta, és már van két kis tízcentis termés is. Marika néni paprikája is szedhető, az enyém virágzik, és virágzik a padlizsán is. Kikelt a múltkor vetett borsó is, szépen nőnek felváltva a zöldbabbal. A komposzton vígan nő a sütőtök, fut fel a zöldséges kerítésére.
A gyümölcsök közül a málna leérett, érik a sárgabarack - most sárgán már látszik, hogy azért termett pár szem, zöld korukban még azt hittem, semmi sem lesz. Érik a ringló, csak egyelőre nem ehető, mert permetezési időn belül vagyunk, de addig is szedem, ami már lepotyogna, és kivárom vele a hűtőben a vasárnapot, amikor ehető lesz. A szeder zöld, helyenként pirosodik.
Szeretem a nyárnak ezt a szakaszát, amikor minden este színes, teli tálakkal jövök be a kertből :)

2010. július 9., péntek

Kapros-túrós lepény

Tudom, ez már egy gasztroblog-bejegyzés címe lehetne :) de olyan friss az élmény, hogy gondoltam, megosztom. Most készült el egy órája, és épp most kóstoltam egy kockát, nagyon finom. Itt a recept:
Kapros-túrós lepény
Ehhez természetesen hozzátartozik a lepényig vezető kerti munka: tegnap kigyomláltam az uborkát és a cukkinit, mindkettő szépen virágzik már. Aztán nekiálltam a kaporerdőnek, ami eredetileg néhány sor lilahagyma és póréhagyma lett volna, de magától és hihetetlen mennyiségben közénőtt a kapor, én meg nem bántottam, az is kultúrnövény, szeretjük. De most már a kapor hatalmas, alatta szintén hatalmas aljnövényzettel, közte pici, leárnyékolt hagymákkal, szóval ideje kiszabadítani, és a kaprot különbenis most jó szedni. Úgyhogy gyökerestül szedtem, hatalmas kazalnyit hoztam aztán ide a teraszhoz, és közben persze irtottam a gazt is. Még mindig jó sok kapor maradt, egy ilyen köröm még legalább lesz. Utána este leszedtem a leveleket, ma pedig felaprítottam, a nagyját lefagyasztottam, két csokornyiból pedig megsütöttem ezt a finom lepényt.
Nagy örömmel láttam már szerdán, hogy a múlt pénteken újravetett zöldbabom kikelt! Ilyen gyorsan, nagyon örültem :)
Ma délután még kigyomláltam a málnát, és felszedtem a két sor, a málnán keresztbe ültetett újhagymát. Rengeteg lett! Most este álltam neki megtisztítani, amíg a lepény sült, de nem bírtam vele, egyszerűen elfáradtam, éhes lettem, hagytam még egy adag tisztítanivalót holnapra, most meg ehetjük mindenhez az újhagymát. Meglepően zsenge egyébként a legtöbbje így július közepén.

2010. július 6., kedd

Rebarbara

Most jött el az a pillanat, amire mindig azt mondtam, hogy én aztán nem, az már nekem sok :) Szóval van ez a növény. A képen nem a sajátunk látható, nem volt nálam most fényképezőgép, de a mienk is pont ilyen, csak három ekkora bokor van egymás mellett jó sűrűn. Nem tudom, a kép visszaadja-e, de azok a hatalmas levelek jócskán a combomig érnek, ha a bokor mellé állok.
Szóval, mindig tartottam a rebarbarától. Olyan a neve, mint egy fura női név, ha meg ettől elvonatkoztatok, olyan amerikai nagynénis. "Ó, Nancy nénikéd csodás rebarbarás pitéje..." - sóhajtana fel az egyszeri amerikai háziasszony, ha most hallana.
Aztán furcsa még nekem, hogy van egy olyan növény, amiből lehet sóskaszerű mártást főzni húsok mellé, de egyúttal pitét, kompótot, tortát, főzeléket és lekvárt is lehet készíteni belőle. Sőt italt is. Milyen lenne a sóskalekvár? - gondolkodtam, és nem bíztam a rebarbarában.
Most meg itt terem, hatalmas szárai vannak, miközben meggy meg sárgabarack nincs, nincs miből lekvárt főzni. Most hagyjam ott a rebarbarát csak ezért, vagy szavazzak bizalmat neki?
Bizalmat szavaztam. Így készült kétféle, igen kreatív lekvár, amikre büszke vagyok.

Eper-málna-rebarbara lekvár fahéjjal és vaníliával:
Összesen 25 deka epret és málnát sikerült szedni (igen, epret júliusban - van folytontermő eprünk). Úgy gondoltam, hogy felesben vegyítem a rebarbarával. A rebarbarának a levélszárait kell leszedni, magát a levelet eldobjuk (hacsak nincs túl sok hangyánk, akkor főzetet készítünk belőle ellenük) meg kell hámozni, és a belsejét kockákra vágni. Az epret, málnát kicsumázzuk, megmossuk, a nagyobb epreket negyedeljük. Egyszerre tesszük fel főni: 25 deka eper-málna, 25 deka rebarbara és 25 deka cukor. Ehhez hozzáöntöttem még egy kis maradék fahéjas porcukrot és egy zacskó vaníliás cukrot. Amikor felforrt, kicsit összetörtem botmixerrel, így könnyebben szétesik az eper és a málna. Utána főztem még a lekvárállag eléréséig. Gyorsan kész lesz, mert a rebarbara forrás után hamar összeesik, sárgás lesz és teljesen puha, krémszerű. Elzárom alatta a tűzhelyet, pici szalicilt szórok a tetejére, üvegbe töltöm és fejtetőre állítva hagyom kihűlni. Ebből a mennyiségből egy félliteres üvegnyi lekvár lett, plusz egy kenyérnyi kóstoló. :)

Őszibarack-körte-rebarbara lekvár gyömbérrel és vaníliával:
A maradék rebarbara 43 deka volt, ezt egy kilóra egészítettem ki egy körtével és annyi őszibarackkal, amennyi kellett az egy kilóhoz. :) Fél kiló cukorral, egy vaníliás cukorral és egy mokkáskanálnyi gyömbérrel főztem. Ez tovább fő, mint az előző, viszont nem kellett botmixert használni, szépen dzsemesedett magától, végülis nem is lekvár lett, hanem gyümölcsdarabos dzsem. Egyebekben az elkészítése ugyanaz, mint a fenti lekváré.

Mindenkinek jó étvágyat kívánok! :)

2010. július 3., szombat

Paradicsomos bab

Azért inkább a paradicsom babos :) de most visszajöttem munka után a házba a fényképezőgépért, olyan szép :) felkötöztem újra a paradicsomokat, és a szélső soron gyönyörűen fut felfelé és virágzik a tűzbab. Hatalmasak a paradicsombokrok, és nagy fürtökben lógnak a kisebb-nagyobb zöld paradicsomok, de még virágzik is. Isteni illata van. Mutatom a többi képet is:
Így néz ki felkötözve most a paradicsomerdő, de tudni kell, hogy azok olyan kétméteres karók :)
Zöldparadicsom-fürt:

Középen nő a brokkoli:

A múltkor kigazolt, szépen növekvő uborka:

Mellette a virágzó kaporerdő, szerintem nagyon látványos:

És a hátsó fügebokor, ilyenből van még öt. Ez azért érdekes, mert Péter és Marika néni tavasszal, május elején vágták vissza tövig az összeset, és én csak csodálkoztam, hogy miért pusztítják el őket. Akkor mondták, hogy körülbelül háromévente ennyire vissza kell vágni, majd kihajt. Ki is hajtott, álmomban sem gondoltam volna, hogy két hónap alatt ennyire:

2010. július 2., péntek

Másodvetés

Bálint gazda is megmondta, itt a másodvetés ideje :) ma délelőtt kitisztítottam és megkapáltam-gereblyéztem a borsó helyét, ez most nagyon könnyedén hangzik, de rettentő meleg volt, mindenhonnan folyt rólam a víz. Természetesen naptej, kalap megvolt. Aztán vetettem bele borsót és zöldbabot, felváltva, mindegyikből négy-négy sort, a zöldbab kétféle volt. Jól néztek ki, a borsómag rózsaszín, az egyik bab fehér, a másik narancssárga volt, amikor készen volt a nyolc sor felváltva, de még betakaratlan, mintha cukorkákat vetettem volna :) Zöldbabot azért kellett másodjára vetni, mert előszörre valószínűleg rossz helyre tettem, árnyékba, kikelt ugyan, de nagyon kis satnya lett, azt hittem, még nőni fog, amikor már virágzott aprócska korában, és hozott pár vékonyka kis zöldbabot.
Tegnap meglocsoltam hamulével a krumplit, mert tetves. És az első két sor nem igazán nő, az a korai fajta, nem tudom, normális-e, vagy a tetűtől van, vagy valami baja lehet?
Ezenkívül tegnap még kigazoltam az uborkát, a cukkinit és a magról vetett padlizsánkákat. Előbbi és utóbbi szintén másodvetés, az uborka elsőre nem kelt ki  - tavaly is a másodvetés kelt ki, lehet, hogy egyszerűen nem kell áprilisban elvetni - a padlizsán esetében pedig a palántázottakat megtépázta a májusi vihar, meg a krumplibogár, bár hatból három túlélte, de jobbnak láttam újra próbálkozni. 4-5 tő kelt ki, az épp elég lesz, ha megmarad.
Szedtem kaprot is, mindjárt főzök holnapra kapormártást :)

2010. július 1., csütörtök

Állatok a kertben

Régen tervezek már egy ilyen bejegyzést, csak hiányoztak hozzá a fotók. Most sincs sok, de a legfontosabbról készítettem néhányat a hétvégén :)
A kutyánk, Bátor kétéves fekete labrador retriever, egy iszonyatosan eleven és rosszcsont kutya, ebben hasonlít Marcira :) viszont nagyon gyerekbarát, játékos, soha senkit nem bántana. Remélem, ezt a kert és a ház környékére tévedő esetleges rossz szándékú emberek nem tudják, és elég riasztó nekik a nagy fekete kutya önmagában is.
Bátor a nevét úgy kapta, hogy amikor picike volt és hoztuk haza, nagyon kis bátor volt az autóban, gondoltuk, hogy majd reszket, vinnyog, bepisil, de semmi. Folyton azt mondogattam neki, hogy milyen bátor, így rajta maradt. Nekem mindig tetszett, ha egy kutyának emberneve van, és a Bátor az is. Pár kép róla és a vele való játszásról:

A kutyán kívül még élnek nálunk gyíkok, nagyon aranyosak és persze fürgék, van egy különösen szép világoszöld is, mit nem adnék, ha egyszer sikerülne lefotóznom valamelyiket :) Vannak még lepkék, madarak, télen rengeteg a varjú, és tegnap láttam egy egészen apró békát is. Múlt héten meg egy süni cammogott keresztül a kocsibeállón.
Kevésbé aranyosak a különféle rovarok és a csigák. Az esős tavasz és nyár miatt most mindenütt sok van belőlük, de itt a környéken pár éve csigatelep volt, ahonnan elszaporodtak, és tényleg rengeteg van belőlük. Na őket tudnám fotózni, biztosan nem szaladnak el, őket viszont nem akarom :)

Ez a kert tényleg nagy

... amit az is bizonyít, hogy tegnapelőtt három, tegnap összesen négy és fél órán át nyírtam a füvet. Ha rá tudom venni magamat, és Marika néni is segít a gyerekekkel, mint az elmúlt két napban, akkor ma talán sikerül befejezni.
Mást nem is csináltam a napokban, ma reggel vetettem babot, ami ugyan nem volt tervben, ráadásul nem is tudom, milyen bab, de kaptam a szomszéd nénitől, már be volt áztatva, muszáj volt eltenni. Lett két sor, nem számoltam, de szerintem több, mint húsz bokor. Ő se tudja, milyen, csak maradt neki ez a mag.
Meg most oldódik a cukor újabb három liter meggyszörpben. Sürget a borsóágyás rendbetétele és az uborka kigazolása, meg a többi is, amit írtam, de nagyon meleg van... Hétvégén majd haladok reggel és este, ha Péter tud Regővel lenni, mert a járókában egyedül hagyás mostanában nem működik.