Nem vesztem el :)

Csak gyorsan írok, hogy nehogy hűséges olvasóim azt higgyék, eltűntem :) Volt pár esős nap megint, aztán elfoglaltságok: csütörtökön elutaztunk, erről beszámoló a Regőblogban, pénteken megbetegedtem, még gyógyulok, vasárnap Regő keresztelője volt, lásd szintén a blogján. Mára a kert szempontjából nagyjából engedélyeztem egy pihenőnapot, egyébként persze nem volt az annyira pihenős :) most csináltam meg a rukkolás pestót, és szedtem fél vödör meggyet, ami már újra szörpösödik, kivéve azt a fél kilót, amiből holnap lesz meggyleves. A korábban szedett egész vödörnyiből pincés meggy lesz, ennek nagyon egyszerű a receptje: minden kiló magozott meggyhez 40 deka cukor és egy picike szalicil, és hűvös helyen addig kell tárolni, amíg a meggy levet ereszt és a cukor teljesen feloldódik, ez nálunk olyan három nap, addig naponta meg kell keverni, majd üvegekbe tölteni lével együtt és kész. Ami lé marad alatta, jó lesz szörpnek.
Ma még Péter fűnyírót szerelt, jelenleg ugyanis egy ép sincs nekünk (illetve ami van, az nem gyűjti a füvet, és nem igazán szeretünk ekkora területet gereblyézni, de lehet, hogy az lesz, mert a fű meg csak nő...) és felrotálta a krumplis és a málnás ágyások között és körülöttük a földet.
Holnap újra belevetem magam a kertbe, feladatok:
 - krumplit kapálni, újra feltölteni
 - borsó helyét kipucolni és tisztára kapálni
 - uborkát és póréhagymát gazolni
 - kaprot szedni
 - meggyet szedni
 - paradicsomot kötözni
 - további fűszernövényeket szedni
 - füvet nyírni
ajjajajjajj, nem folytatom :)

Ami késik, nem múlik

Szerencsére ez most nem volt egy nagyon hosszú esőfront, tegnap még kapucniban szedtem a borsót, de ma már napsütésben és szélben egy újabb, jó púpos vödörrel. Fél kiló málnát sikerült szednem, ami már szörpösödik, mert úgy láttam, egy kilót nem fogok tudni egyszerre szedni, lesz még, de szép folyamatosan érik.
Délután aztán a gyerekekkel együtt sikerült szedni szintén egy jó púpos vödör meggyet, úgyhogy egyik félidő alatt borsót fejtek, a másik alatt meggyet magozok ma este :D

Fűszernövényeket is akartam szüretelni ma, de csak a rukkoláig jutottam, Regő már nagyon éhes volt a végén :) csinálok belőle pestót, tavaly is készítettem, és nagy sikere volt. A recept:
10 deka rukkola
5 deka parmezán vagy egyéb kemény sajt
egy-két evőkanál olívaolaj
egy evőkanál citromlé
só, bors
fenyőmag - én napraforgómaggal helyettesítem.
Mindezt ebben a sorrendben összeturmixoljuk, a rukkolát előzetesen kicsit felaprítjuk. Pirítósra, olaszos tésztákra sajttal kiváló.
A rukkola egyébként finom ízén kívül azért is kedvencem, mert nagyon egyszerű termeszteni. Március vége táján magról vetem a magaságyásba, de ez nem feltétel, csak jó föld kell neki. Szépen kikel, burjánzik, nem zavarja gaz, kártevő. Persze nálunk a magaságyás eleve védett hely neki. Most virágzik, legkésőbb ilyenkor már le kell szedni, de korábban is lehet a zsenge leveleket szüretelni, salátába, szendvicsre, pizzára nagyon finom, enyhén csípős ízű.
Ma végre sikerült szépséges képeket készítenem:

Marika néni levendulája a málnabokor mellett gyönyörűen virágzik, zsonganak rajta a méhek:

Marika néni csinált a babnak karókat, amire szépen felfuthat, bambuszszárból. Tavaly én is csináltam, de egy erősebb szél szinte teljesen elvitte. Remélem, az övé túléli, rutinosabb ebben, mint én :)

Segítségem a meggyfán, meg a földön, és az eredmény:

A fűszernövények a magaságyásban:

A virágzó rukkola:

Majoranna:

Borsikafű:

Ezeket majd szárítani akarom, üvegbe tölteni, és az év további részében használni, persze addig salátákba nyersen is nagyon finom lesz.
Na ez volt ma, megyek borsózni és meggyezni :)

Meggyszörp és eső, eső, eső...

Ma elkészült a meggyszörp is, egy kiló meggyből lett három üveg, azaz bő másfél liter. Recept ugyanaz, mint az eperszörpnél: egy kiló gyümölcsöt fél liter vízzel turmixolunk, egy napig állni hagyjuk hűvös helyen. Teszünk hozzá egy mokkáskanál szalicilt és két mokkáskanál citromsavat, majd szűrőben és/vagy tüllzsákban egy napig csepegtetjük. Én leszűröm előbb szűrőben, mert amikor már csak egy sűrűbb massza marad, azt egyszerűbb tüllzsákba tölteni. Tüllzsák helyett egy egyszerű textilpelenka is jó, én is azt használok. Ha lecsöpögött, megmérjük, és ahány liter, annyi kiló cukrot oldunk fel benne kevergetve, majd üvegekbe töltjük.
Érik a további meggy és a borsó, és csak esik és esik, és 15 fok van kinn... Ha egy cseppet nem esne, már kimennék gumicsizmában és szkafanderben meggyet és borsót szedni, meg megnézni a további helyzetet, de egyelőre esélytelen...

Na délután azért sikerült egy fél vödör borsót szedni, minden nedves és rengeteg a csiga, de kora délután óta már nem esik, és fúj a szél, úgyhogy szárad is. A meggyig, málnáig nem jutottam el, mert közben felébredt Regő. Vittem ki magammal fényképezőgépet, de nem fotóztam, nem nagyon láttam most szépet :(

Borsószezon

Két nappal ezelőtt végre mérhető mennyiséget tudtam szedni a borsóból, belelkesültem, mert lesz is még, és másodvetést is tervezek. Regőnek már többször szedtem főzelékbe való pici mennyiségeket, egyszer magunknak is egy levesre valót, de ez most majdnem egy teli vödör lett. Az Intersparos vödröt nem ér nézni, szeretem télen a vödrösnarancs akciót, na :)

Az esti meccs alatt kifejtettem,  ma blansíroztam és fagyasztottam. 1,17 kg lett belőle.
Folyt. köv.: még szedtem egy fél vödör borsót ma, egyelőre többet nem találtam teljesen érettnek. Aztán kaprot szedtem a tetejére, azt le fogom fagyasztani apróra vágva. Jó sok lesz, most csak egy-két csokorral szedtem. Szeretem a kaprot, mert egyáltalán nincs  vele munka, elveti magát, kikel, nő, lehet szedni és kész.
Aztán meglocsoltam a brokkolit, a karalábét, a padlizsánt és a paprikát tetű ellen hamulével. Négymaréknyi fahamut tettem tíz liter vízbe, és ezzel locsoltam a leveleket és a töveket. Egyelőre nem láttam nagy kárt, de tavaly sokat tettek tönkre a tetvek a brokkoliból, Marika néni karalábéját pedig eszi a liszteske becenevű üvegházi molytetű. Remélem, hat a hamulé, nem szeretnék vegyszert használni.
Szépen érik a meggy, korábban azt hittük, a tavalyi rekordmennyiségű termés után idén nem lesz semmi, hát ahhoz képest gyönyörű. Persze kevesebb, mint tavaly, de most magozva másfél kilót szedtem le úgy, hogy csak épp amit elértem a fa alatt állva, és jó sötét színe volt. Egy kilónyi már szörpösödik :)
Aztán még szedtem a vödör tetejére egy kis málnát, még csak olyan tizenöt dekát találtam érettnek, ez egyelőre friss fogyasztásra jó, de ha lesz egy kiló egyszerre, abból is akarok majd szörpöt csinálni. Nem is reméltem, hogy az új telepítésű málnánk is terem már idén, örülök neki nagyon :)

A jól végzett munka gyümölcse

... illetve jelen esetben zöldsége :)
Szóval miután tegnap szakadt az eső, szépen fellazult a föld, a gazmentes répasorokból késő délután ekkora répákat tudtam felszedni! És még nőni fognak :)
Mellette az a krumpliszerű izé, az jánosnapi retek megpucolva, gyökere és levele nélkül, ilyen sárgás a héja. Lehet, hogy sokan már régen ismerik, én tavaly találkoztam vele először, és meglepődtem a színén. Tavaly egytől egyig megette valami,  idén Marika néninek nagyon szépen terem, már szedni kell, mert felmagzik, pedig még van egy hét János-napig. Én nem is mertem vele próbálkozni idén, de lehet, hogy jövőre megint.
A répából, meg újhagymából és a tegnapelőtt leszedett borsóból estére olyan borsólevest főztem, ami már tiszta hazai volt :) na jó, a kis cérnametélt benne, meg az olívaolaj, a só, bors, szerecsendió nem, de az összes zöldség igen :) Ilyenkor, amikor szedek valamit és készítek belőle valami házit, szoktam receptet írni, de nehogymár egy sima borsólevest leírjak... Aki szeretne borsóleves-receptet Timi módra, kérem, írásban jelezze :D

Nagy harcok árán...

... de kigazoltam a sárgarépát. A harc részben a gazzal, a parlagfűvel, részben szegény pici fiammal zajlott. Most kéne összemosni a babás és a kertes blog határait, szerintem tegnap volt a szeparációs szorongás csúcsa, persze náthával és fogzással erősítve. Ötpercenként járkáltam ki a répák közül a járókához, nem engedett szegény, utálja a gazt - azt én is -, vagy a répát - azt nem kéne neki -, vagy csak azt, hogy az anyukája nem vele foglalkozik :( Aztán Marika néni elvitte virágokat nézegetni a kertben, utána visszahozta álmosan, elaltattam és tudtam haladni. A petrezselyemsor vége előtt egy méterrel ébredt fel körülbelül, addig eljutottam.
Sikerült szednem egy kis levesre való borsót is már, amit este a meccs alatt kifejtettem.
Érdekes tapasztalatokkal is gazdagodik az ember gazolás közben, amikor a szomszédokat hallgatja, és megnyugszik, hogy nemcsak az ő hétéves gyereke annyira eleven és hááát nem mindig szófogadó :)

Igazi június

A június nemcsak attól június, hogy a naptár azt mutatja, meg hogy harminc fok van, tűz a nap és kitört a vakáció, bár ezek is nagyon fontos ismérvei. A kertben viszont az is fontos, hogy érik a málna, a meggy, a borsó, nő a pici zsenge répa, és térdig ér a parlagfű :)
Ebből következően tegnapi fő munkám a parlagfűtlenítés volt, főleg a répa- és hagymasorok között, de még nem értem a végére. Van ott egy sor magról vetett saláta is, aminek a nagy része sajnos kirohadt a sok esőtől, és/vagy megette a csiga. Lassan érthetővé válik azok számára is, aki szerint az éticsiga egy édes aranyos kis állat, gyerekdalok főszereplője, hogy én miért utálom annyira... Mindegy, néhány fej megmaradt, és remélem, már nem bántja sem eső, sem más.
Borsóból Marci szedett csak épp annyit, hogy Regő főzelékébe elég legyen, majd én folytatom ma. Meg a parlagfűtlenítést is, és az azutáni feladatom a málnás ágyás kapálása. Terem a málna az új ágyásban, ősszel ültetett töveken is, nem is vártam tőle, úgy örülök neki :)
Amit még tegnap csináltam: befejeztem az öntözőlevet a múltkor leszedett paradicsomhajtásokból, erősítő, gazdagító hatású, mint a komposzt. A hajtásokat egy vödörbe tettem, és annyi vizet öntöttem rá, amennyi ellepte. Két-három napig lefedve, napon hagytam erjedni - jó büdös lesz, senkit se riasszon el! - aztán átszűrtem egy használaton kívüli, régi szúnyoghálón, és az így keletkezett levet hússzorosára hígítottam. Aztán szétlocsoltam a fent említett növényekre és az uborkára, cukkinira, itt most ők a pici palánták.

Eperszörp

Ezúttal kép nélkül, ma reggel lett kész négy nagyobbacska üveg eperszörpöm, ami két napig készült másfél kiló eperből. A folyamat a következő:
Másfél kiló megmosott, lecsumázott epret 7,5 dl vízzel összetörünk, botmixerrel, turmixgéppel vagy akár kézzel. Hozzáadunk egy kis forró vízben feloldott 1 dkg szalicilt és 2 dkg citromsavat, és egy napig állni hagyjuk.
Másnap tüllzsákba töltjük, és felakasztjuk csepegni. Én ezen annyit módosítottam, hogy csak egy erre a célra szolgáló textilpelenkám volt, így először egy sűrű szövésű levesszűrőn csepegtettem át, és csak az ezután fennmaradt epret tettem a pelenkába. Egy napon át hagyjuk csepegni is.
Amikor ez is kész, lemérjük a kicsöpögött levet, és ahány liter, annyi kiló cukrot teszünk hozzá, esetleg ízlés szerint egy kicsit kevesebbet. Addig kevergetjük, amíg a cukor fel nem oldódik, majd üvegekbe töltjük, és kész. Finom! :)

Haladunk a listán

Na nézzük a tegnapi listát, mit sikerült ma sok segítséggel elvégeznem:
Reggel, amíg Regő aludt és még nem volt olyan nagyon meleg, gereblyéztem és mulcsoltam egy kicsit.
Délután, amikor a fiúk pancsoltak, megkértem Marika nénit, hogy üljön melléjük felügyelni, és addig megkapáltam a kukoricát meg a babot, és átültettem az említett szakadár babtövet.
Utána Regő szundított megint egy picit, ezalatt megkapáltam a brokkolit, átültetni nem tudtam a csoportosan nőtt töveket, mert annyira kemény a talaj. Marci addig epret szedett. Aztán együtt gereblyéztünk fűnyesedéket, és én dugdostam be a paradicsom alá. Ekkor már Regő ébren volt, és az apukája takarított idebenn vele együtt. Aztán kivittem, és a hintában üldögélt, amíg befejeztük a gereblyézést, mulcsolást és teleszedtem a Marci által megkezdett epresedényt. Végül este Péter meglocsolta az ágyásokat, hogy holnap tudjak pl. brokkolit átültetni, meg hogy nőjön már az az uborka!
A babon hangya van, jó sok okos biotrükköt olvastam ma ellene, fogom is alkalmazni, a legszimpatikusabb most a rebarbaraszárból készült főzettel való locsolás.
Képek:
A mulccsal betakart tövű paradicsom:

A kigyomlált brokkoliágyás:

A kukorica és a bab társulása:

És a fő-fő segítségek:

Apróságok, ahogy épp ráértem

Ma Marci nem volt iskolában, így kora reggel rá tudtam kicsit bízni Regőt, és addig munkáskesztyűben nekiálltam a brokkoliföldön található hatalmas gaznak. Térdig érő szúrós növények, parlagfüvek és hasonlók... de leküzdöttem, és ami még maradt, annak majd nekiesek kapával, aztán szétültetem a helyenként kicsit túl csokrosan nőtt brokkolit. Marci nagyon ügyes volt, úgyhogy ezután még epret is tudtam szedni, aztán idebenn főztem három üveg eperlekvárt megint. Nagyon meleg volt már fél kilenc tájban, amikor végül bejöttem.

Késő délután, amikor hazaértünk mindenféle intézkedésből és a gyerekek pancsoltak is megint, Regőnek feltettem az almafára a hintát, és amíg abban lengedezett, összegereblyéztem némi lenyírt füvet és betettem mulcsnak a paradicsomok alá, meg mentem tovább a kézzel húzható gaz irtásában: a karalábé és a borsó között, a póréhagyma szélében. Néhány nap, és lehet szedni a borsót.

A tegnap leszedett paradicsom-hónaljhajtásokból csinálok öntözővizet, annyi vizet tettem rá egy vödörbe, amennyi ellepi, meg kell várni, míg megerjed, aztán 1:20 arányban hígítani, és paradicsom, paprika, padlizsán, palánták, fiatal növények öntözésére jó.

Sok tervem van még, időjárás és gyerekek függvényében meglátjuk, hogy és mit sikerül megvalósítani, de a következők kb:

- gereblyézés és paradicsom mulcsolása

- brokkoliföld kapálása és brokkolik szétültetése

- póréhagyma kigyomlálása

- sárgarépa, petrezselyem, hagymák kigyomlálása

- másik ágyásban zöldbab megkapálása

- kukorica és ráfutó bab megkapálása, egy bab olyan helyen kelt ki, ahol nem kelt ki mellette a kukorica, ezt át kell ültetni

- maradék fűnyírás... de mire mindezen végigérek, már nem csak a maradékot kell majd nyírni.

És pirul a meggy is, nem tudom, mennyi lesz, de akármennyi is, azzal is lesz munka, pincés meggyet fogok idén csinálni, mert lekvár még sok van, de a pincés meggy és a meggybefőtt lassan elfogy.

Paradicsom - több értelemben

Múltkor már nem tartottam érdemlegesnek írni, de még aznap délután Péterrel kalákában sikerült befejezni a krumplitöltögetést, és sok-sok füvet is nyírtunk, még mindig izomlázam van, inkább a krumplitól, mint a fűnyírástól. Tegnap csak epret szedtem, aztán délután, amikor már nem volt rekkenő hőség, megint egy nagy területen lenyírtuk a füvet, most Marcival: én nyírtam, ő tekerte, hozta utánam a zsinórt, sokat segített és nagyon élvezte.
Ma délután felkötöztem a jókorát nőtt paradicsomokat, vannak hatalmas, csípőmig érő bokrok, és vannak, amiknek még nőni kell, viszont nagyon sok virág van, és már találtam itt-ott pici zöld paradicsomkákat is. És olyan illat van a tövek között! Amikor egy friss, érett, naptól meleg paradicsomot a kezedbe fogsz, és a száránál beleszagolsz... na ez az illat töményen :) Érik a borsó is, napokon belül szedhető lesz, és úgy nézem, nem is kevés, de aztán még másodvetés is lesz. És kel az uborka! Három apró növénykét találtam eddig, nagyon drukkolok nekik, nem is merem elkiabálni.
Mai szépségek, a buján virágzó lila klematisz:

és nemsokára hasonló lesz a rózsaszín testvére is:

és ami a paradicsom másik értelmét illeti, íme, ez is a kertes élet része:

Töltött krumpli

Tegnap volt először normális, az évszaknak nagyjából megfelelő idő: sok-sok eső és 14-15 fok után most végre napsütés és 23 fok árnyékban. Dolgozni még nemigen lehetett, nagyon nedves volt még a föld, a növények is, és rettentően párás volt a levegő is. Kis epret szedtem, Péter pedig füvet nyírt, sokat, miután valamennyit száradt. Elektromos fűnyíróval egyszerűen még nem merhetett a magas, nedves fű közé menni délelőtt.
Ma délelőtt feltöltögettem a krumpli felét. A föld felszíne száradt valamennyit, de egy kapavágásnyira összetapadós, nedves rögök vannak, szóval nem volt könnyű munka, meg is lepődtem, amikor bejöttem, ránéztem az órára és kiderült, hogy csak olyan egy és egynegyed órát töltöttem vele, ez azt jelenti, hogy két és fél óra alatt kész az egész. Már bimbós a krumpli, olyan szép, amikor virágzik! Teljesen megértem, hogy amikor bejött Európába, eredetileg dísznövényként termesztették.
Képek:
Ilyen volt, hú, nagyon durva, élőben nem volt ennyire vészes, mint ahogy képen kijön, itt alig felismerhető a krumpli a gaz között...

Ilyen lett a fele:

  

 

És egy szépség a végére, Marika néni minirózsái:

Új háttér

A szépséges háttérért köszönet Áginak! http://darabka.blogspot.com

Első idei lekvár

Már megint iszonyatos idő van, nem úgy néz ki, mint a június. Kimentem szkafanderbe öltözve menteni az epret, nehogy ott rohadjon a sárban, és mivel bő két kilót sikerült is szednem - a csigák már gyülekeztek tízóraira az eperbokrok mellett - egy kilóból főztem lekvárt, egy maroknyiból meg sütöttem epres pitét. Egyszerű receptek: a lekvárhoz egy kiló eperhez negyven deka cukrot tettem, az epreket négybe vágtam, és lassú tűzön elkezdtem főzni, közben egyszer botmixerrel megpürésítettem, de úgy, hogy azért maradjanak darabok. Jó sokáig főtt, a végén, már elzárva tettem bele egy csepp szalicilt, két kis üvegbe töltöttem és fejreállítottam kihűlésig.

A süti: négy tojást szétválasztottam, a sárgáját 20 deka cukorral habosra kevertem, apránként hozzákevertem 20 deka lisztet és egy deci meleg vizet, majd összekevertem a habbá vert fehérjével. Kivajazott, lisztezett tepsibe öntöttem, egy marék epret beleszórtam - a nagyobbakat összevágva - és sütőben szép világosra sütöttem.

Ennyi az elmúlt két nap termése, másnak nem nagyon látom a lehetőségét az időjárás miatt.

Mindenféle tökfélék, meg a padlizsán

Sikerült! Elvetettem az uborkát négy sorba, nem teljes ágyáshosszúságúak, a végükbe még vetettem három bokorba cukkinit, de mindegyik bokorba 3-4 magot. Aztán az uborkasorok mellé még vetettem egy sor padlizsánt. Szegény kis palántáimat ugyanis megtépázta a vihar, megrágta a krumplibogár, most majd meglátjuk, így magról vetve lesz-e belőle valami.
Utána még elvetettem 4 bokor sütőtököt a legérettebb komposzthalomba. Lina barátnőmnek köszönhetem az ötletet, meséltem ugyanis neki, hogy milyen tuti kis sütőtökvetést csináltam tavaly, fészekbe marhatrágyával, gondosan, rengeteg virága lett, de csak összesen három kicsi sütőtök. Pedig olyan egészséges, úgy szeretjük, és Regőnek is jó lett volna, ha van sok! Erre azt mondta, hogy ők régebben így, komposztra dobták rá egyszerűen a magot. Én azért kapartam négy kis mélyedést, betakartam a magokat, magát a komposzthalmot pedig letakartam egy négy helyen felhasított fóliadarabbal. Meglátjuk, mi sül ki belőle - remélem, tök! :)

Még azt nem mondtam, hogy a paprika meg az uborkaásás között lejjebb vertük Péterrel a viharban megtépázott paradicsomkarókat, valamelyik nap programja lesz majd megkötözni és meghónaljazni a paradicsomokat. Aztán Péter még szedett epret, jó sokat, ő ma azt ebédelt.
Most estefelé pedig sütöttem rántott bodzát. Többször olvastam már ezt a receptet, olyan furának tűnt, de kíváncsi voltam rá, most kipróbáltam. Egyáltalán nem rossz! Kell hozzá 15-20 friss bodzavirág, 12 deka liszt, 3 tojás, 2 csipet só, 1 ek. olvasztott vaj, 1 ek. sör, 2 ek. tej és cukor ízlés szerint, valamint fahéjas porcukor. A bodzavirágokat ebbe a sűrű tésztába kell mártani, és forró olajban kisütni.
Megjegyzések: a bodzatányérok vastagabb zöld szárait sütés után ollóval le lehet vágni. Nekem még kellett a tésztába egy kis folyadék, kb. fél deci vizet tettem hozzá. Az olajnak tényleg nagyon forrónak kell lennie. És ennyi tésztába 15 bodzavirágot képtelenség belemártani, pedig nem is voltak nagyok. Sőt, lehet, hogy legközelebb csak úgy csinálom, hogy a pici fehér virágokat szórom a tésztába, és palacsintaszerűen kisütöm.
A bodzabokrok alatt egyébként gyönyörűen virágzik a lila és fehér harangvirág, mint egy erdőben, ahogy a fotók is mutatják :)

További paprikák és uborkaágyás

A szombati napot megint kihagytam, lustálkodtunk, vagy gyereknapot tartottunk magunknak, vagy ahogy tetszik. Ma viszont bepótoltam!

Reggel azzal kezdtem, hogy a péntek reggel szedett bodzából megcsináltam a szörpöt, körülbelül hat liter lett most is, valamivel több, de intenzívebb ízű, töményebb. Aztán kiültettem a maradék paprikapalántákat (persze előtte kigazoltam a helyét) így most összesen van 13 tő almapaprika, 16 Senator típusú édes fehér, 13 bácskai csípős fehér és egy árva hegyes erős. Tavaly az volt a tapasztalat, hogy a bácskai csípős erősebb, mint a hegyes erős.

Aztán az uborkaágyás... Az úgy kezdődött, hogy április táján a szépen felmunkált földbe vetettem uborkamagot, aminek eszében se volt kikelni. Vártam, vártam, gazt nem mertem irtani belőle, nehogy az uborkát is irtsam vele. Egyetlen kikelt uborkát találtam, megjelöltem kővel és még vártam, hátha... De nem és nem, a gaz pedig nőtt, és egy nagy helyen olyan sűrű tarackbúza nőtt, hogy oda már nem is lehetett volna újravetni. Marika néni legyomirtózta a tarackbúzát, és megint vártunk, hogy kipusztuljon, és lehessen vetni. A hideg május lassította ezt a folyamatot, de mostanra már száraz, látnivalóan életképtelen tarackbúza és haragoszöld, hatalmas más gaz borította a területet. Kapával, kézzel esélytelen volt nekiállni, hát fogtam az ásót és felástam. Ez így könnyedén hangzik, de kemény munka volt. Az utána fogyasztandó pizzám és söröm járt a fejemben, meg az, hogy minden tiszteletem a tarackbúzáé. Az ember elkezd ásni, és ronda nagy gyökereket talál. Még egy kicsit tovább ás, még mindig... aztán még ás, meg még, lassan feljönnek a bányászok, meg visszaköszönnek a vietnami bányászok... és még mindig a tarackbúza gyökerét követi! Hát minden tiszteletem a tarackbúzának, akit végülis legyőztem, és nem kedveltem meg, irtani fogom minden eszközzel, de le a kalappal előtte.

Aztán bejöttem, megkaptam a pizzát és a sört (alkoholmentes) és kint esett egy kis zápor. De el kéne vetnem még ma az uborkát, meg a cukkinit, meg a sütőtököt, mert holnap front lesz, erős szél, eső és tíz fok lehűlés...

Paprikaültetés

A tegnapi napot kihagytam, nagy vendégség volt nálunk, Emese és Dorka barátnőm jöttek Marcipánnal és Bóbitával, a gyerekek mindketten 9 hónaposak, plusz az én két gyerekem, jó kis kertiparti volt.
Ma viszont délelőtt és délután is kint voltam. Van néhány sürgető dolog, felállítottam a prioritási sorrendet, és az első a paprikapalánták kiültetése volt. Ehhez persze előbb ki kellett gazolni a palánták helyét.
Mert ugyanis az úgy volt, hogy kezdetben, amikor még március elején dugványoztuk Marcival a hagymát, fokhagymát, lilahagymát, vetettük a répát, akkor úgy csináltuk, hogy egy sor hagyma, egy sor répa, egy sor hagyma, egy sor petrezselyem, egy sor hagyma... elfogyott a répamag meg a petrezselyemmag. A távolság meg úgy volt kiszámolva, hogy a hagymasorok között túl sok hely maradt, volt még tervezve oda répaféle, de úgy döntöttem, hogy elég már, amennyit vetettem.

Így aztán, ahogy a nagy zöldséges többi része szép sorban telítődött ezzel-azzal, és úgy tűnt, hogy a nagyjából utoljára kiültetendő paprikának nem marad hely, adódott a lehetőség, hogy a hagymasorok közé ültessem. Korábban szerettem volna, de a májusi november miatt mostanra csúszott, és ma végülis összesen 13 almapaprika- és 16 Senator típusú édes fehér paprikapalántát ültettem ki, természetesen saját nevelésűek.

Még reggel pedig szedtem még egy adag bodzát, most nagyon beindult a bokor, és bekészítettem az újabb adag szörpöt, most áll vasárnap reggelig.

Munkálatok két eső között

Hétvégén nagyokat kirándultunk, jól el is fáradtam, és persze távol töltött napok után a lakás is úgy néz ki, mint egy csatatér... így aztán nem is terveztem kerti munkát, csak hogy pihenek és bent molyolok majd. Aztán kimentem salátáért Regő főzelékéhez, és nem bírtam nézni... meg az idő is olyan gyönyörű volt, hogy úgy döntöttem, ennek mégis neki kell most állni. Regőt kitelepítettem a járókával az almafa alá, és rendbehoztam a paradicsomot. Kiegyenesítettem a karókat (még le kell verni őket jobban, de ahhoz ketten kellünk) megtámogattam a töveket, megkapáltam köztük a sorokat. És néhány tő már virágzik! :)

Virágzik a borsó is, a megtépázott cseresznyefán pedig pirosodnak a cseresznyék, már Regő is evett egy fél szemet :)

A paradicsommal való munka után a brokkolit kezdtem kiszabadítani a gaz alól, aminek szintén jót tett az eső - mármint a gaznak. Nem kelt ki az összes brokkoli, amit vetettem, de nem is baj, elég lesz ennyi is, a maradék helyre pedig vethetek uborkát, cukkinit.

Hatalmasra nőtt gazokat húztam ki a brokkoliföldből, és egyszercsak nagy meglepetésemre kezemben maradt valami, amit nagy hirtelen répának néztem, de a levele nem olyan volt - kis nézegetés, szaglászás után felismertem, hogy ez egy János-napi retek, ami tavaly ide volt vetve, de megette valami a levelét, semmi nem lett belőle. Valószínűleg egy ki nem kelt mag indult be most tavasszal, és nagyon finom, zsenge retket ettünk vacsorára, lehet, hogy máskor is megpróbálkozom vele, mert a tavalyi kudarc után nem mertem.

Miközben én a paradicsommal és a brokkolival harcoltam, Marci epret szedett. Íme a munka és gyümölcse - utóbbiból Marci már levette a munkadíjat :)

Utólag pedig áldottam az eszemet és hogy nem voltam annyira lusta, mert este megint vihar jött jókora esővel, most olyan sár van a kertben, hogy nem tudnám csinálni, amit tegnap tudtam. És vacsora után tejszínhabos epret ettünk :)

Amit nem érintett a vihar

Már akkor is szépen nőtt a krumpli:

Az esőtől burjánzott a rukkola (borsmustár) és a borsikafű, szerencsére ezek szélvédett helyen, a magaságyásban vannak. Azóta szüreteltem egy jó nagyot a rukkolából :)

Gyönyörűen nő a karalábé, és most nem ette meg a levelét az, ami tavaly - egyelőre legalábbis:

És szépen hajtott akkor is már a málna, maradt a fán cseresznye, aznap szedtem le az első három szem epret, vacsorára salátát, újhagymát.

Kárfelmérés képekben

Mivel tegnap a Regős blogomba sikerült képeket tenni, megkísérlem itt is a múltkor fotózottakat. Lássuk:

A megtépázott diófa:

Földön fekvő hagymák:

A kis cseresznyefa, ami körülbelül 30 fokban megdőlt - itt már a profi kikötés látszik:

Az összevissza dőlt paradicsomkarók: