Egy kellemes kánikulai délután

A mai délutánom hasznosan is telt, meg pihenéssel is, igazán szép és élvezetes volt. Sok képet hozok, vigyázat!

Először is, balra látható a kora délutáni szüret termése. Nem tudom pontosan, hogy mennyi, kimagozva nettó 1350 grammból főztem lekvárt, majd még maradt magostul egy bő kiló fogyasztásra a hűtőben. Ja és még a lekvár előtt készítettem Regőnek ringló-alma-nektarinpürét, az alma is saját volt már. És egy kis kóstoló a lekvárból:
Gyakorlatilag lekvárfőzés közben tettem el még két üveg uborkát, most hűlnek a dunsztban, ez így már a kilencedik üveg, ha jól számolok, persze nem ötliteres üvegek :) nem akarok a télen annyit egyszerre kinyitni, nem fogyna el egyhamar.
Uzsonna, lekvár és uborka után kimentünk Regővel medencézni, és olyan jól elvolt, hogy nekem csak heverésznem kellett mellette a takarón. Filozofikus gondolataim támadtak arról, hogy mennyire lehet engem irigyelni, ugyanis ha fekszem a takarón, ezt látom:

 azaz fölém borul a diófa, majd ha egy picit balra nézek, ezt:

 ez meg a kánikulai kék égbolt július 22-én délután hat körül:

és ha valaki megunja a medencézést és felmászik a térdemre, még ilyen fotók is készülhetnek:

Szóval tényleg van miért irigyelni engem, beismerem :) Főleg ez utóbbi :)
A virágokat a zöldségeknél jobban kedvelők számára körbesétáltam júliusi szépségeket fotózni:
Marika néni petúniái a teraszán:

Két ismeretlen nevű virág, aki felismeri őket, jelezze:

Egy szál rózsaszín rózsa:

Bíbor kasvirág, azaz echinacea, amiről tudjuk, hogy gyógynövény, Marika néni rendszeresen készít is belőle tinktúrát, amit télen fogyasztunk is:

Marika néninek van egy körülbelül kétéves kis citromfája, nem merjük elkiabálni, de most először van rajta egy icipici kis citrom!

És végül a mai szüret, holnap már nem lesz elég egy tál :) egy cukkini, egy csokor petrezselyem és sok-sok uborka és paradicsom:

Itt jegyzem meg, hogy kaptunk 3 napos növényvédőszert peronoszpóra ellen, Péter mindjárt megy is lepermetezni az uborkát, remélem, megmenekül!

Továbbra is uborkaszezon

Sőt, még csak most jön a java. Tegnap kaptunk a szomszédnénitől is egy csomó uborkát, főleg nagyobbakat. A kisebbeket eltettem savanyúnak, a nagyobbakat elosztottuk Marika nénivel, és salátát csináltunk belőle, ő üvegben, én frissen és fagyasztva is.
Tegnap volt egy kis eső, és úgy jártam, hogy esőben szedtem a paradicsomot és az uborkát, nagyon jó volt! Ja, és az első két cukkinit is leszedtem, rántott cukkini lesz belőle. Tegnap már tele lett a múltkor fényképezett tál, a paradicsomot is lassan lehet feldolgozni :)
Az uborka sajnos peronoszpórás :( Marika nénié már majdnem meghalt, az enyémen csak most kezd elterjedni. Marika néni szerint szedjük az uborkát, amíg még lehet, aztán majd vessük újra. Permetezni nem lehet, mert akkor két hétig nem szedhetnénk az uborkát, és így se-úgy se jutnánk a terméshez. Anyukám szerint viszont van olyan szer, ami után három nappal megint lehet szedni. Ennek ma utánaérdeklődünk, és ha lehet, megmentjük! Legfeljebb a további uborka nem lesz bio, eddig minden az volt.

Megtört a jég

Kicsit érthetetlen bejegyzéscím ebben a kánikulában :) megmagyarázom: végre megint dolgoztam a kertben, a minden esti szüreten felül is. Kigyomláltam a paprikát - már van rajta sok icipici paprika, alatta pedig a sok lehullott virág - a fokhagymát, egy sor petrezselymet és némi vöröshagymát is. Hatalmas gaz volt - ide jön egy pirulós szmájli - de egyszerűen nem bírtam negyven fokban. Harminchétben sem. Fányi parlagfüveket is irtottam, volt köztük pár olyan, amit már korábban kitéphettem, de elszakadt és újra kihajtott, ezeknek hihetetlen erős, elágazó gyökereik, száraik lettek. Tényleg nagyon figyelni kell, hogy teljesen kitépve irtsa őket az ember - nyilván nem szándékosan téptem el őket korábban sem.

A fokhagymához lassan érdemes lesz kimenni egy ásóval, és felszedni, mert kezdenek elszáradni a fokhagymaszárak. Egyet el is téptem véletlenül, és a kiskapámmal kiástam a bennmaradt hagymáját, teljesen normális méretű, érett darabnak tűnt.

Szedtem megint paradicsomot és uborkát. lassan a paradicsomot is el kell kezdeni feldolgozni, mert annyi lesz, amit már nem eszünk meg estéről estére.

Restanciák

A múltkoriban nem tettem képet sem a minden esti zöldségszüretről, sem a kreatív lekvárokról, de még a savanyú uborkáról sem, most pótlom.

Íme az első három üveg uborkám:

A tegnap esti zöldségszüret:

Plusz rebarbarát is szedtem, és ringlót is, de azt nem fotóztam. Viszont olyan finom fahéjas rebarbara-ringló dzsemet készítettem, hogy csuda! Olyan szép volt készítés közben, hogy azt viszont rögtön kedvem támadt fotózni:
A rotyogó gyümölcsök:

Turmixolás után, gyönyörű, naplementeszínű lekvár lett belőle:

És végül a kész lekvár, négy üvegnyi lett:

Új háttér

A házikós háttérért köszönet Hékásnak!
http://bloghatterbyhekas.blogspot.com/

Uborkaszezon

Be kell valljam, pár napja hanyagolom a kertet. Az utolsó nagy uborka-póréhagyma gazolás óta. Iszonyatosan erős a nap, reggel 9 tájban, amikor a gyerekektől először ki tudnék menni, már visszafordulok az ajtóból. Locsolni szoktam, meg este leszedem, ami termett, megnézem az aktuális állapotokat, és ennyi. Várom a hidegfrontot, pár fok lehűlést, jót fog tenni.
Akkor az állapotok: érik az uborka, most már komoly mennyiséget lehet esténként felszedni. Tanultam a tavalyi esetekből: amikor azt gondoltam, hogy egy-két nap múlva lehet szedni, addigra nagyot nőttek és hatalmas tökké dagadtak, abból pedig nem jó a savanyú uborka. Idén ha 5-7 centis uborkákat látok, azonnal leszedem, és tegnap el is tettem két üveg savanyú uborkát. Recept egy ötliteres üvegnyi uborkához:
2 l víz
8 dkg só
3 dl 10%-os ecet (idén egy picivel kevesebbet tettem, mert tavaly nagyon savanyú lett)
20 dkg cukor
3 babérlevél
1-1 teáskanál egész bors, mustármag, koriander és egész kömény
1 csokor kapor
A levet felforraljuk, 10 percig forraljuk, majd lezárjuk és egy kiskanál szalicilt elkeverünk benne. Az uborkákat megmossuk, jó szorosan üvegekbe tesszük, leöntjük a lével, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Ha marad a léből - én is csak két kis üveggel tettem el egyelőre - zárt befőttesüvegben, hűtőben sokáig eláll, a következő adag uborkánál forrás előttig kell melegíteni és újra felhasználni, forralni a szalicil miatt már nem szabad.
Érik a paradicsom, tegnapelőtt szedtem le az első szemet, Regő megkapta főzelékben, tegnap már négy szemet szedtem, innentől nincs megállás. Rengeteg cukkini lesz, nagyon sok a virág rajta, és már van két kis tízcentis termés is. Marika néni paprikája is szedhető, az enyém virágzik, és virágzik a padlizsán is. Kikelt a múltkor vetett borsó is, szépen nőnek felváltva a zöldbabbal. A komposzton vígan nő a sütőtök, fut fel a zöldséges kerítésére.
A gyümölcsök közül a málna leérett, érik a sárgabarack - most sárgán már látszik, hogy azért termett pár szem, zöld korukban még azt hittem, semmi sem lesz. Érik a ringló, csak egyelőre nem ehető, mert permetezési időn belül vagyunk, de addig is szedem, ami már lepotyogna, és kivárom vele a hűtőben a vasárnapot, amikor ehető lesz. A szeder zöld, helyenként pirosodik.
Szeretem a nyárnak ezt a szakaszát, amikor minden este színes, teli tálakkal jövök be a kertből :)

Kapros-túrós lepény

Tudom, ez már egy gasztroblog-bejegyzés címe lehetne :) de olyan friss az élmény, hogy gondoltam, megosztom. Most készült el egy órája, és épp most kóstoltam egy kockát, nagyon finom. Itt a recept:
Kapros-túrós lepény
Ehhez természetesen hozzátartozik a lepényig vezető kerti munka: tegnap kigyomláltam az uborkát és a cukkinit, mindkettő szépen virágzik már. Aztán nekiálltam a kaporerdőnek, ami eredetileg néhány sor lilahagyma és póréhagyma lett volna, de magától és hihetetlen mennyiségben közénőtt a kapor, én meg nem bántottam, az is kultúrnövény, szeretjük. De most már a kapor hatalmas, alatta szintén hatalmas aljnövényzettel, közte pici, leárnyékolt hagymákkal, szóval ideje kiszabadítani, és a kaprot különbenis most jó szedni. Úgyhogy gyökerestül szedtem, hatalmas kazalnyit hoztam aztán ide a teraszhoz, és közben persze irtottam a gazt is. Még mindig jó sok kapor maradt, egy ilyen köröm még legalább lesz. Utána este leszedtem a leveleket, ma pedig felaprítottam, a nagyját lefagyasztottam, két csokornyiból pedig megsütöttem ezt a finom lepényt.
Nagy örömmel láttam már szerdán, hogy a múlt pénteken újravetett zöldbabom kikelt! Ilyen gyorsan, nagyon örültem :)
Ma délután még kigyomláltam a málnát, és felszedtem a két sor, a málnán keresztbe ültetett újhagymát. Rengeteg lett! Most este álltam neki megtisztítani, amíg a lepény sült, de nem bírtam vele, egyszerűen elfáradtam, éhes lettem, hagytam még egy adag tisztítanivalót holnapra, most meg ehetjük mindenhez az újhagymát. Meglepően zsenge egyébként a legtöbbje így július közepén.

Rebarbara

Most jött el az a pillanat, amire mindig azt mondtam, hogy én aztán nem, az már nekem sok :) Szóval van ez a növény. A képen nem a sajátunk látható, nem volt nálam most fényképezőgép, de a mienk is pont ilyen, csak három ekkora bokor van egymás mellett jó sűrűn. Nem tudom, a kép visszaadja-e, de azok a hatalmas levelek jócskán a combomig érnek, ha a bokor mellé állok.
Szóval, mindig tartottam a rebarbarától. Olyan a neve, mint egy fura női név, ha meg ettől elvonatkoztatok, olyan amerikai nagynénis. "Ó, Nancy nénikéd csodás rebarbarás pitéje..." - sóhajtana fel az egyszeri amerikai háziasszony, ha most hallana.
Aztán furcsa még nekem, hogy van egy olyan növény, amiből lehet sóskaszerű mártást főzni húsok mellé, de egyúttal pitét, kompótot, tortát, főzeléket és lekvárt is lehet készíteni belőle. Sőt italt is. Milyen lenne a sóskalekvár? - gondolkodtam, és nem bíztam a rebarbarában.
Most meg itt terem, hatalmas szárai vannak, miközben meggy meg sárgabarack nincs, nincs miből lekvárt főzni. Most hagyjam ott a rebarbarát csak ezért, vagy szavazzak bizalmat neki?
Bizalmat szavaztam. Így készült kétféle, igen kreatív lekvár, amikre büszke vagyok.

Eper-málna-rebarbara lekvár fahéjjal és vaníliával:
Összesen 25 deka epret és málnát sikerült szedni (igen, epret júliusban - van folytontermő eprünk). Úgy gondoltam, hogy felesben vegyítem a rebarbarával. A rebarbarának a levélszárait kell leszedni, magát a levelet eldobjuk (hacsak nincs túl sok hangyánk, akkor főzetet készítünk belőle ellenük) meg kell hámozni, és a belsejét kockákra vágni. Az epret, málnát kicsumázzuk, megmossuk, a nagyobb epreket negyedeljük. Egyszerre tesszük fel főni: 25 deka eper-málna, 25 deka rebarbara és 25 deka cukor. Ehhez hozzáöntöttem még egy kis maradék fahéjas porcukrot és egy zacskó vaníliás cukrot. Amikor felforrt, kicsit összetörtem botmixerrel, így könnyebben szétesik az eper és a málna. Utána főztem még a lekvárállag eléréséig. Gyorsan kész lesz, mert a rebarbara forrás után hamar összeesik, sárgás lesz és teljesen puha, krémszerű. Elzárom alatta a tűzhelyet, pici szalicilt szórok a tetejére, üvegbe töltöm és fejtetőre állítva hagyom kihűlni. Ebből a mennyiségből egy félliteres üvegnyi lekvár lett, plusz egy kenyérnyi kóstoló. :)

Őszibarack-körte-rebarbara lekvár gyömbérrel és vaníliával:
A maradék rebarbara 43 deka volt, ezt egy kilóra egészítettem ki egy körtével és annyi őszibarackkal, amennyi kellett az egy kilóhoz. :) Fél kiló cukorral, egy vaníliás cukorral és egy mokkáskanálnyi gyömbérrel főztem. Ez tovább fő, mint az előző, viszont nem kellett botmixert használni, szépen dzsemesedett magától, végülis nem is lekvár lett, hanem gyümölcsdarabos dzsem. Egyebekben az elkészítése ugyanaz, mint a fenti lekváré.

Mindenkinek jó étvágyat kívánok! :)

Paradicsomos bab

Azért inkább a paradicsom babos :) de most visszajöttem munka után a házba a fényképezőgépért, olyan szép :) felkötöztem újra a paradicsomokat, és a szélső soron gyönyörűen fut felfelé és virágzik a tűzbab. Hatalmasak a paradicsombokrok, és nagy fürtökben lógnak a kisebb-nagyobb zöld paradicsomok, de még virágzik is. Isteni illata van. Mutatom a többi képet is:
Így néz ki felkötözve most a paradicsomerdő, de tudni kell, hogy azok olyan kétméteres karók :)

Zöldparadicsom-fürt:

Középen nő a brokkoli:

A múltkor kigazolt, szépen növekvő uborka:

Mellette a virágzó kaporerdő, szerintem nagyon látványos:

És a hátsó fügebokor, ilyenből van még öt. Ez azért érdekes, mert Péter és Marika néni tavasszal, május elején vágták vissza tövig az összeset, és én csak csodálkoztam, hogy miért pusztítják el őket. Akkor mondták, hogy körülbelül háromévente ennyire vissza kell vágni, majd kihajt. Ki is hajtott, álmomban sem gondoltam volna, hogy két hónap alatt ennyire:

Másodvetés

Bálint gazda is megmondta, itt a másodvetés ideje :) ma délelőtt kitisztítottam és megkapáltam-gereblyéztem a borsó helyét, ez most nagyon könnyedén hangzik, de rettentő meleg volt, mindenhonnan folyt rólam a víz. Természetesen naptej, kalap megvolt. Aztán vetettem bele borsót és zöldbabot, felváltva, mindegyikből négy-négy sort, a zöldbab kétféle volt. Jól néztek ki, a borsómag rózsaszín, az egyik bab fehér, a másik narancssárga volt, amikor készen volt a nyolc sor felváltva, de még betakaratlan, mintha cukorkákat vetettem volna :) Zöldbabot azért kellett másodjára vetni, mert előszörre valószínűleg rossz helyre tettem, árnyékba, kikelt ugyan, de nagyon kis satnya lett, azt hittem, még nőni fog, amikor már virágzott aprócska korában, és hozott pár vékonyka kis zöldbabot.
Tegnap meglocsoltam hamulével a krumplit, mert tetves. És az első két sor nem igazán nő, az a korai fajta, nem tudom, normális-e, vagy a tetűtől van, vagy valami baja lehet?
Ezenkívül tegnap még kigazoltam az uborkát, a cukkinit és a magról vetett padlizsánkákat. Előbbi és utóbbi szintén másodvetés, az uborka elsőre nem kelt ki  - tavaly is a másodvetés kelt ki, lehet, hogy egyszerűen nem kell áprilisban elvetni - a padlizsán esetében pedig a palántázottakat megtépázta a májusi vihar, meg a krumplibogár, bár hatból három túlélte, de jobbnak láttam újra próbálkozni. 4-5 tő kelt ki, az épp elég lesz, ha megmarad.
Szedtem kaprot is, mindjárt főzök holnapra kapormártást :)

Állatok a kertben

Régen tervezek már egy ilyen bejegyzést, csak hiányoztak hozzá a fotók. Most sincs sok, de a legfontosabbról készítettem néhányat a hétvégén :)
A kutyánk, Bátor kétéves fekete labrador retriever, egy iszonyatosan eleven és rosszcsont kutya, ebben hasonlít Marcira :) viszont nagyon gyerekbarát, játékos, soha senkit nem bántana. Remélem, ezt a kert és a ház környékére tévedő esetleges rossz szándékú emberek nem tudják, és elég riasztó nekik a nagy fekete kutya önmagában is.
Bátor a nevét úgy kapta, hogy amikor picike volt és hoztuk haza, nagyon kis bátor volt az autóban, gondoltuk, hogy majd reszket, vinnyog, bepisil, de semmi. Folyton azt mondogattam neki, hogy milyen bátor, így rajta maradt. Nekem mindig tetszett, ha egy kutyának emberneve van, és a Bátor az is. Pár kép róla és a vele való játszásról:

A kutyán kívül még élnek nálunk gyíkok, nagyon aranyosak és persze fürgék, van egy különösen szép világoszöld is, mit nem adnék, ha egyszer sikerülne lefotóznom valamelyiket :) Vannak még lepkék, madarak, télen rengeteg a varjú, és tegnap láttam egy egészen apró békát is. Múlt héten meg egy süni cammogott keresztül a kocsibeállón.
Kevésbé aranyosak a különféle rovarok és a csigák. Az esős tavasz és nyár miatt most mindenütt sok van belőlük, de itt a környéken pár éve csigatelep volt, ahonnan elszaporodtak, és tényleg rengeteg van belőlük. Na őket tudnám fotózni, biztosan nem szaladnak el, őket viszont nem akarom :)

Ez a kert tényleg nagy

... amit az is bizonyít, hogy tegnapelőtt három, tegnap összesen négy és fél órán át nyírtam a füvet. Ha rá tudom venni magamat, és Marika néni is segít a gyerekekkel, mint az elmúlt két napban, akkor ma talán sikerül befejezni.
Mást nem is csináltam a napokban, ma reggel vetettem babot, ami ugyan nem volt tervben, ráadásul nem is tudom, milyen bab, de kaptam a szomszéd nénitől, már be volt áztatva, muszáj volt eltenni. Lett két sor, nem számoltam, de szerintem több, mint húsz bokor. Ő se tudja, milyen, csak maradt neki ez a mag.
Meg most oldódik a cukor újabb három liter meggyszörpben. Sürget a borsóágyás rendbetétele és az uborka kigazolása, meg a többi is, amit írtam, de nagyon meleg van... Hétvégén majd haladok reggel és este, ha Péter tud Regővel lenni, mert a járókában egyedül hagyás mostanában nem működik.

Nem vesztem el :)

Csak gyorsan írok, hogy nehogy hűséges olvasóim azt higgyék, eltűntem :) Volt pár esős nap megint, aztán elfoglaltságok: csütörtökön elutaztunk, erről beszámoló a Regőblogban, pénteken megbetegedtem, még gyógyulok, vasárnap Regő keresztelője volt, lásd szintén a blogján. Mára a kert szempontjából nagyjából engedélyeztem egy pihenőnapot, egyébként persze nem volt az annyira pihenős :) most csináltam meg a rukkolás pestót, és szedtem fél vödör meggyet, ami már újra szörpösödik, kivéve azt a fél kilót, amiből holnap lesz meggyleves. A korábban szedett egész vödörnyiből pincés meggy lesz, ennek nagyon egyszerű a receptje: minden kiló magozott meggyhez 40 deka cukor és egy picike szalicil, és hűvös helyen addig kell tárolni, amíg a meggy levet ereszt és a cukor teljesen feloldódik, ez nálunk olyan három nap, addig naponta meg kell keverni, majd üvegekbe tölteni lével együtt és kész. Ami lé marad alatta, jó lesz szörpnek.
Ma még Péter fűnyírót szerelt, jelenleg ugyanis egy ép sincs nekünk (illetve ami van, az nem gyűjti a füvet, és nem igazán szeretünk ekkora területet gereblyézni, de lehet, hogy az lesz, mert a fű meg csak nő...) és felrotálta a krumplis és a málnás ágyások között és körülöttük a földet.
Holnap újra belevetem magam a kertbe, feladatok:
 - krumplit kapálni, újra feltölteni
 - borsó helyét kipucolni és tisztára kapálni
 - uborkát és póréhagymát gazolni
 - kaprot szedni
 - meggyet szedni
 - paradicsomot kötözni
 - további fűszernövényeket szedni
 - füvet nyírni
ajjajajjajj, nem folytatom :)

Ami késik, nem múlik

Szerencsére ez most nem volt egy nagyon hosszú esőfront, tegnap még kapucniban szedtem a borsót, de ma már napsütésben és szélben egy újabb, jó púpos vödörrel. Fél kiló málnát sikerült szednem, ami már szörpösödik, mert úgy láttam, egy kilót nem fogok tudni egyszerre szedni, lesz még, de szép folyamatosan érik.
Délután aztán a gyerekekkel együtt sikerült szedni szintén egy jó púpos vödör meggyet, úgyhogy egyik félidő alatt borsót fejtek, a másik alatt meggyet magozok ma este :D

Fűszernövényeket is akartam szüretelni ma, de csak a rukkoláig jutottam, Regő már nagyon éhes volt a végén :) csinálok belőle pestót, tavaly is készítettem, és nagy sikere volt. A recept:
10 deka rukkola
5 deka parmezán vagy egyéb kemény sajt
egy-két evőkanál olívaolaj
egy evőkanál citromlé
só, bors
fenyőmag - én napraforgómaggal helyettesítem.
Mindezt ebben a sorrendben összeturmixoljuk, a rukkolát előzetesen kicsit felaprítjuk. Pirítósra, olaszos tésztákra sajttal kiváló.
A rukkola egyébként finom ízén kívül azért is kedvencem, mert nagyon egyszerű termeszteni. Március vége táján magról vetem a magaságyásba, de ez nem feltétel, csak jó föld kell neki. Szépen kikel, burjánzik, nem zavarja gaz, kártevő. Persze nálunk a magaságyás eleve védett hely neki. Most virágzik, legkésőbb ilyenkor már le kell szedni, de korábban is lehet a zsenge leveleket szüretelni, salátába, szendvicsre, pizzára nagyon finom, enyhén csípős ízű.
Ma végre sikerült szépséges képeket készítenem:

Marika néni levendulája a málnabokor mellett gyönyörűen virágzik, zsonganak rajta a méhek:

Marika néni csinált a babnak karókat, amire szépen felfuthat, bambuszszárból. Tavaly én is csináltam, de egy erősebb szél szinte teljesen elvitte. Remélem, az övé túléli, rutinosabb ebben, mint én :)

Segítségem a meggyfán, meg a földön, és az eredmény:

A fűszernövények a magaságyásban:

A virágzó rukkola:

Majoranna:

Borsikafű:

Ezeket majd szárítani akarom, üvegbe tölteni, és az év további részében használni, persze addig salátákba nyersen is nagyon finom lesz.
Na ez volt ma, megyek borsózni és meggyezni :)

Meggyszörp és eső, eső, eső...

Ma elkészült a meggyszörp is, egy kiló meggyből lett három üveg, azaz bő másfél liter. Recept ugyanaz, mint az eperszörpnél: egy kiló gyümölcsöt fél liter vízzel turmixolunk, egy napig állni hagyjuk hűvös helyen. Teszünk hozzá egy mokkáskanál szalicilt és két mokkáskanál citromsavat, majd szűrőben és/vagy tüllzsákban egy napig csepegtetjük. Én leszűröm előbb szűrőben, mert amikor már csak egy sűrűbb massza marad, azt egyszerűbb tüllzsákba tölteni. Tüllzsák helyett egy egyszerű textilpelenka is jó, én is azt használok. Ha lecsöpögött, megmérjük, és ahány liter, annyi kiló cukrot oldunk fel benne kevergetve, majd üvegekbe töltjük.
Érik a további meggy és a borsó, és csak esik és esik, és 15 fok van kinn... Ha egy cseppet nem esne, már kimennék gumicsizmában és szkafanderben meggyet és borsót szedni, meg megnézni a további helyzetet, de egyelőre esélytelen...

Na délután azért sikerült egy fél vödör borsót szedni, minden nedves és rengeteg a csiga, de kora délután óta már nem esik, és fúj a szél, úgyhogy szárad is. A meggyig, málnáig nem jutottam el, mert közben felébredt Regő. Vittem ki magammal fényképezőgépet, de nem fotóztam, nem nagyon láttam most szépet :(

Borsószezon

Két nappal ezelőtt végre mérhető mennyiséget tudtam szedni a borsóból, belelkesültem, mert lesz is még, és másodvetést is tervezek. Regőnek már többször szedtem főzelékbe való pici mennyiségeket, egyszer magunknak is egy levesre valót, de ez most majdnem egy teli vödör lett. Az Intersparos vödröt nem ér nézni, szeretem télen a vödrösnarancs akciót, na :)

Az esti meccs alatt kifejtettem,  ma blansíroztam és fagyasztottam. 1,17 kg lett belőle.
Folyt. köv.: még szedtem egy fél vödör borsót ma, egyelőre többet nem találtam teljesen érettnek. Aztán kaprot szedtem a tetejére, azt le fogom fagyasztani apróra vágva. Jó sok lesz, most csak egy-két csokorral szedtem. Szeretem a kaprot, mert egyáltalán nincs  vele munka, elveti magát, kikel, nő, lehet szedni és kész.
Aztán meglocsoltam a brokkolit, a karalábét, a padlizsánt és a paprikát tetű ellen hamulével. Négymaréknyi fahamut tettem tíz liter vízbe, és ezzel locsoltam a leveleket és a töveket. Egyelőre nem láttam nagy kárt, de tavaly sokat tettek tönkre a tetvek a brokkoliból, Marika néni karalábéját pedig eszi a liszteske becenevű üvegházi molytetű. Remélem, hat a hamulé, nem szeretnék vegyszert használni.
Szépen érik a meggy, korábban azt hittük, a tavalyi rekordmennyiségű termés után idén nem lesz semmi, hát ahhoz képest gyönyörű. Persze kevesebb, mint tavaly, de most magozva másfél kilót szedtem le úgy, hogy csak épp amit elértem a fa alatt állva, és jó sötét színe volt. Egy kilónyi már szörpösödik :)
Aztán még szedtem a vödör tetejére egy kis málnát, még csak olyan tizenöt dekát találtam érettnek, ez egyelőre friss fogyasztásra jó, de ha lesz egy kiló egyszerre, abból is akarok majd szörpöt csinálni. Nem is reméltem, hogy az új telepítésű málnánk is terem már idén, örülök neki nagyon :)

A jól végzett munka gyümölcse

... illetve jelen esetben zöldsége :)
Szóval miután tegnap szakadt az eső, szépen fellazult a föld, a gazmentes répasorokból késő délután ekkora répákat tudtam felszedni! És még nőni fognak :)
Mellette az a krumpliszerű izé, az jánosnapi retek megpucolva, gyökere és levele nélkül, ilyen sárgás a héja. Lehet, hogy sokan már régen ismerik, én tavaly találkoztam vele először, és meglepődtem a színén. Tavaly egytől egyig megette valami,  idén Marika néninek nagyon szépen terem, már szedni kell, mert felmagzik, pedig még van egy hét János-napig. Én nem is mertem vele próbálkozni idén, de lehet, hogy jövőre megint.
A répából, meg újhagymából és a tegnapelőtt leszedett borsóból estére olyan borsólevest főztem, ami már tiszta hazai volt :) na jó, a kis cérnametélt benne, meg az olívaolaj, a só, bors, szerecsendió nem, de az összes zöldség igen :) Ilyenkor, amikor szedek valamit és készítek belőle valami házit, szoktam receptet írni, de nehogymár egy sima borsólevest leírjak... Aki szeretne borsóleves-receptet Timi módra, kérem, írásban jelezze :D

Nagy harcok árán...

... de kigazoltam a sárgarépát. A harc részben a gazzal, a parlagfűvel, részben szegény pici fiammal zajlott. Most kéne összemosni a babás és a kertes blog határait, szerintem tegnap volt a szeparációs szorongás csúcsa, persze náthával és fogzással erősítve. Ötpercenként járkáltam ki a répák közül a járókához, nem engedett szegény, utálja a gazt - azt én is -, vagy a répát - azt nem kéne neki -, vagy csak azt, hogy az anyukája nem vele foglalkozik :( Aztán Marika néni elvitte virágokat nézegetni a kertben, utána visszahozta álmosan, elaltattam és tudtam haladni. A petrezselyemsor vége előtt egy méterrel ébredt fel körülbelül, addig eljutottam.
Sikerült szednem egy kis levesre való borsót is már, amit este a meccs alatt kifejtettem.
Érdekes tapasztalatokkal is gazdagodik az ember gazolás közben, amikor a szomszédokat hallgatja, és megnyugszik, hogy nemcsak az ő hétéves gyereke annyira eleven és hááát nem mindig szófogadó :)

Igazi június

A június nemcsak attól június, hogy a naptár azt mutatja, meg hogy harminc fok van, tűz a nap és kitört a vakáció, bár ezek is nagyon fontos ismérvei. A kertben viszont az is fontos, hogy érik a málna, a meggy, a borsó, nő a pici zsenge répa, és térdig ér a parlagfű :)
Ebből következően tegnapi fő munkám a parlagfűtlenítés volt, főleg a répa- és hagymasorok között, de még nem értem a végére. Van ott egy sor magról vetett saláta is, aminek a nagy része sajnos kirohadt a sok esőtől, és/vagy megette a csiga. Lassan érthetővé válik azok számára is, aki szerint az éticsiga egy édes aranyos kis állat, gyerekdalok főszereplője, hogy én miért utálom annyira... Mindegy, néhány fej megmaradt, és remélem, már nem bántja sem eső, sem más.
Borsóból Marci szedett csak épp annyit, hogy Regő főzelékébe elég legyen, majd én folytatom ma. Meg a parlagfűtlenítést is, és az azutáni feladatom a málnás ágyás kapálása. Terem a málna az új ágyásban, ősszel ültetett töveken is, nem is vártam tőle, úgy örülök neki :)
Amit még tegnap csináltam: befejeztem az öntözőlevet a múltkor leszedett paradicsomhajtásokból, erősítő, gazdagító hatású, mint a komposzt. A hajtásokat egy vödörbe tettem, és annyi vizet öntöttem rá, amennyi ellepte. Két-három napig lefedve, napon hagytam erjedni - jó büdös lesz, senkit se riasszon el! - aztán átszűrtem egy használaton kívüli, régi szúnyoghálón, és az így keletkezett levet hússzorosára hígítottam. Aztán szétlocsoltam a fent említett növényekre és az uborkára, cukkinira, itt most ők a pici palánták.

Eperszörp

Ezúttal kép nélkül, ma reggel lett kész négy nagyobbacska üveg eperszörpöm, ami két napig készült másfél kiló eperből. A folyamat a következő:
Másfél kiló megmosott, lecsumázott epret 7,5 dl vízzel összetörünk, botmixerrel, turmixgéppel vagy akár kézzel. Hozzáadunk egy kis forró vízben feloldott 1 dkg szalicilt és 2 dkg citromsavat, és egy napig állni hagyjuk.
Másnap tüllzsákba töltjük, és felakasztjuk csepegni. Én ezen annyit módosítottam, hogy csak egy erre a célra szolgáló textilpelenkám volt, így először egy sűrű szövésű levesszűrőn csepegtettem át, és csak az ezután fennmaradt epret tettem a pelenkába. Egy napon át hagyjuk csepegni is.
Amikor ez is kész, lemérjük a kicsöpögött levet, és ahány liter, annyi kiló cukrot teszünk hozzá, esetleg ízlés szerint egy kicsit kevesebbet. Addig kevergetjük, amíg a cukor fel nem oldódik, majd üvegekbe töltjük, és kész. Finom! :)

Haladunk a listán

Na nézzük a tegnapi listát, mit sikerült ma sok segítséggel elvégeznem:
Reggel, amíg Regő aludt és még nem volt olyan nagyon meleg, gereblyéztem és mulcsoltam egy kicsit.
Délután, amikor a fiúk pancsoltak, megkértem Marika nénit, hogy üljön melléjük felügyelni, és addig megkapáltam a kukoricát meg a babot, és átültettem az említett szakadár babtövet.
Utána Regő szundított megint egy picit, ezalatt megkapáltam a brokkolit, átültetni nem tudtam a csoportosan nőtt töveket, mert annyira kemény a talaj. Marci addig epret szedett. Aztán együtt gereblyéztünk fűnyesedéket, és én dugdostam be a paradicsom alá. Ekkor már Regő ébren volt, és az apukája takarított idebenn vele együtt. Aztán kivittem, és a hintában üldögélt, amíg befejeztük a gereblyézést, mulcsolást és teleszedtem a Marci által megkezdett epresedényt. Végül este Péter meglocsolta az ágyásokat, hogy holnap tudjak pl. brokkolit átültetni, meg hogy nőjön már az az uborka!
A babon hangya van, jó sok okos biotrükköt olvastam ma ellene, fogom is alkalmazni, a legszimpatikusabb most a rebarbaraszárból készült főzettel való locsolás.
Képek:
A mulccsal betakart tövű paradicsom:

A kigyomlált brokkoliágyás:

A kukorica és a bab társulása:

És a fő-fő segítségek:

Apróságok, ahogy épp ráértem

Ma Marci nem volt iskolában, így kora reggel rá tudtam kicsit bízni Regőt, és addig munkáskesztyűben nekiálltam a brokkoliföldön található hatalmas gaznak. Térdig érő szúrós növények, parlagfüvek és hasonlók... de leküzdöttem, és ami még maradt, annak majd nekiesek kapával, aztán szétültetem a helyenként kicsit túl csokrosan nőtt brokkolit. Marci nagyon ügyes volt, úgyhogy ezután még epret is tudtam szedni, aztán idebenn főztem három üveg eperlekvárt megint. Nagyon meleg volt már fél kilenc tájban, amikor végül bejöttem.

Késő délután, amikor hazaértünk mindenféle intézkedésből és a gyerekek pancsoltak is megint, Regőnek feltettem az almafára a hintát, és amíg abban lengedezett, összegereblyéztem némi lenyírt füvet és betettem mulcsnak a paradicsomok alá, meg mentem tovább a kézzel húzható gaz irtásában: a karalábé és a borsó között, a póréhagyma szélében. Néhány nap, és lehet szedni a borsót.

A tegnap leszedett paradicsom-hónaljhajtásokból csinálok öntözővizet, annyi vizet tettem rá egy vödörbe, amennyi ellepi, meg kell várni, míg megerjed, aztán 1:20 arányban hígítani, és paradicsom, paprika, padlizsán, palánták, fiatal növények öntözésére jó.

Sok tervem van még, időjárás és gyerekek függvényében meglátjuk, hogy és mit sikerül megvalósítani, de a következők kb:

- gereblyézés és paradicsom mulcsolása

- brokkoliföld kapálása és brokkolik szétültetése

- póréhagyma kigyomlálása

- sárgarépa, petrezselyem, hagymák kigyomlálása

- másik ágyásban zöldbab megkapálása

- kukorica és ráfutó bab megkapálása, egy bab olyan helyen kelt ki, ahol nem kelt ki mellette a kukorica, ezt át kell ültetni

- maradék fűnyírás... de mire mindezen végigérek, már nem csak a maradékot kell majd nyírni.

És pirul a meggy is, nem tudom, mennyi lesz, de akármennyi is, azzal is lesz munka, pincés meggyet fogok idén csinálni, mert lekvár még sok van, de a pincés meggy és a meggybefőtt lassan elfogy.

Paradicsom - több értelemben

Múltkor már nem tartottam érdemlegesnek írni, de még aznap délután Péterrel kalákában sikerült befejezni a krumplitöltögetést, és sok-sok füvet is nyírtunk, még mindig izomlázam van, inkább a krumplitól, mint a fűnyírástól. Tegnap csak epret szedtem, aztán délután, amikor már nem volt rekkenő hőség, megint egy nagy területen lenyírtuk a füvet, most Marcival: én nyírtam, ő tekerte, hozta utánam a zsinórt, sokat segített és nagyon élvezte.
Ma délután felkötöztem a jókorát nőtt paradicsomokat, vannak hatalmas, csípőmig érő bokrok, és vannak, amiknek még nőni kell, viszont nagyon sok virág van, és már találtam itt-ott pici zöld paradicsomkákat is. És olyan illat van a tövek között! Amikor egy friss, érett, naptól meleg paradicsomot a kezedbe fogsz, és a száránál beleszagolsz... na ez az illat töményen :) Érik a borsó is, napokon belül szedhető lesz, és úgy nézem, nem is kevés, de aztán még másodvetés is lesz. És kel az uborka! Három apró növénykét találtam eddig, nagyon drukkolok nekik, nem is merem elkiabálni.
Mai szépségek, a buján virágzó lila klematisz:

és nemsokára hasonló lesz a rózsaszín testvére is:

és ami a paradicsom másik értelmét illeti, íme, ez is a kertes élet része:

Töltött krumpli

Tegnap volt először normális, az évszaknak nagyjából megfelelő idő: sok-sok eső és 14-15 fok után most végre napsütés és 23 fok árnyékban. Dolgozni még nemigen lehetett, nagyon nedves volt még a föld, a növények is, és rettentően párás volt a levegő is. Kis epret szedtem, Péter pedig füvet nyírt, sokat, miután valamennyit száradt. Elektromos fűnyíróval egyszerűen még nem merhetett a magas, nedves fű közé menni délelőtt.
Ma délelőtt feltöltögettem a krumpli felét. A föld felszíne száradt valamennyit, de egy kapavágásnyira összetapadós, nedves rögök vannak, szóval nem volt könnyű munka, meg is lepődtem, amikor bejöttem, ránéztem az órára és kiderült, hogy csak olyan egy és egynegyed órát töltöttem vele, ez azt jelenti, hogy két és fél óra alatt kész az egész. Már bimbós a krumpli, olyan szép, amikor virágzik! Teljesen megértem, hogy amikor bejött Európába, eredetileg dísznövényként termesztették.
Képek:
Ilyen volt, hú, nagyon durva, élőben nem volt ennyire vészes, mint ahogy képen kijön, itt alig felismerhető a krumpli a gaz között...

Ilyen lett a fele:

  

 

És egy szépség a végére, Marika néni minirózsái:

Új háttér

A szépséges háttérért köszönet Áginak! http://darabka.blogspot.com

Első idei lekvár

Már megint iszonyatos idő van, nem úgy néz ki, mint a június. Kimentem szkafanderbe öltözve menteni az epret, nehogy ott rohadjon a sárban, és mivel bő két kilót sikerült is szednem - a csigák már gyülekeztek tízóraira az eperbokrok mellett - egy kilóból főztem lekvárt, egy maroknyiból meg sütöttem epres pitét. Egyszerű receptek: a lekvárhoz egy kiló eperhez negyven deka cukrot tettem, az epreket négybe vágtam, és lassú tűzön elkezdtem főzni, közben egyszer botmixerrel megpürésítettem, de úgy, hogy azért maradjanak darabok. Jó sokáig főtt, a végén, már elzárva tettem bele egy csepp szalicilt, két kis üvegbe töltöttem és fejreállítottam kihűlésig.

A süti: négy tojást szétválasztottam, a sárgáját 20 deka cukorral habosra kevertem, apránként hozzákevertem 20 deka lisztet és egy deci meleg vizet, majd összekevertem a habbá vert fehérjével. Kivajazott, lisztezett tepsibe öntöttem, egy marék epret beleszórtam - a nagyobbakat összevágva - és sütőben szép világosra sütöttem.

Ennyi az elmúlt két nap termése, másnak nem nagyon látom a lehetőségét az időjárás miatt.